Kitabı oku: «Figurák. (Furcsa emberekről furcsa históriák.)», sayfa 9
A régi istenek felfödözése
– Riportlevél a párisi világkiállítás megnyitása alkalmából. –
Tekintetes Szerkesztő úr!
Sajnos, de már nem tehetek róla, hogy a párisi világkiállítás megnyitásán, egy különös véletlen közbejötte miatt, lapunkat nem képviselhetem.
Ugyanis Bpesten eltévesztettem a vonatot s a párisi helyett a déli vonatra ültem.
Lapunk legújabb számát olvasván, hirtelen elálmosodtam, elaludtam; és nem vettem észre a tévedést egész Firenzeig.
Itt aztán a konduktor ordítására fölriadtam.
Nem szoktam kétségbeesni, de ezúttal mégis megszeppentem egy kissé.
Az villant meg a fejemben, hogy a fontos megbízásnak ugyan szépen fogok megfelelni; az útiköltségül adott 200 forintból 100-at szépen elfizethetek, el is késem, meg a tudósításommal is fölsülök.
Kiszálltam a kupéból; a táskámat betettem az állomás portásához, magam pedig kiballagtam a Fiezole körül zöldelő hegyek közé, hogy egy kissé gondolkozzam, mitevő legyek.
Egy magaslaton a ciprusok és olajfák közül vidám beszélgetés és kaczagás hangjait hozta felém a szellő.
Sajátságos, tisztán csengő hangok voltak, mintha valami üveghangszerből jöttek volna.
Ez okozta, hogy nem fordultam másfelé, hanem odamentem, a honnan a hangokat hallottam.
Egy puha gyepes tisztáson nagy társaságra bukkantam.
Sajátságos félmeztelen alakok voltak; minthacsak a görög szobrok elevenedtek volna meg bennök.
Mikor a félrehajtott lombok közül eléjük léptem, pillanatra elnémultak és bámulva, mintegy magyarázatot kérve tekintettek reám.
Megemeltem a kalapomat és odaléptem a földön heverésző férfiak közé.
– Bocsássanak meg, – szóltam – ha talán zavarom a társaságukat, de véletlenül tévedtem ide; idegen utazó vagyok és visszavonulok, ha a mulatságukat zavarom.
– Csak tessék maradni! – szólt nyájasan egy sűrűszakállú férfi, – a földieket mindíg szívesen látjuk.
– Földieket? Hogyan, – önök is szögediek?
Mindnyájan kaczagtak, a mi engem szinte zavarba ejtett.
– Mert én szögedi vagyok, – folytattam, és bemutattam magamat.
A lepedőbe burkolt sereg még mindíg kaczagott, csak a barnaszakállú férfi maradt komoly.
– Mi az ó-kor istenei vagyunk, – szólt méltóságosan.
Mondhatom, hogy nem kevéssé lepett meg ez a nyilatkozat. Megnéztem a tárczámat, hogy álmodom-e. Nem álmodtam: a váltóim mind ott voltak.
Gondoltam magamban, hogy ujságírónak nem szabad csudálkozni semmi fölött sem. «Nil admirari mindent megskribálni» – ez a jó riporter jeligéje. Visszanyertem hát a nyugodtságomat és így szóltam:
– Üdvözlöm az urakat! Ugy hírből ismerem önöket régen. Plútó úrért koplaltam is egy napig, mert a professzoromnak azt feleltem, hogy Styx a kedves neje.
Plútó, a ki éppen a Büchner «Kraft und Stoff» című munkáját olvasta, fölemelte a fejét és barátságosan röhögött.
A barnaszakállú Jupiter mellett egy gyönyörű szép dáma állott; a hozzásímló páváról gondoltam, hogy Junó. Kecses kézintéssel mutatott helyet a gyöpön, mire én udvarias meghajlással köszöntem meg a kegyét, azután pedig kihúztam a zsebemből egy Hiradót, szépen leterítettem a gyöpre és ráheveredtem.
Egy sánta ember, a ki öblös cseh-pipából füstölt mellettem, svéd gyújtót rántott elő és kínált vele.
– Gyujtson rá, öcsém!
(Ecce: istenek öcscse vagyok!)
Előkaptam egy szivart és Junó kegyes fejbólintására rágyujtottam.
Mellettem egy fiatal, hosszúhajú ember kottákat írt. Amint meghallotta, hogy ujságíró vagyok, egyszerre érdeklődni kezdett irántam.
– Én Apolló vagyok, – szólt behízelgő hangon.
– Mindjárt gondoltam.
– Most egy operetten dolgozom.
– Szép.
– Nem tudom, hol adassam elő.
– Mindenütt szívesen fogadják.
– Nem hiszem: nincs protekcióm.
– Az bizony baj.
– És így a darabom megbukik.
– Biz az meglehet, ha nincs protekciója; dehát ne búsuljon, majd Szögedön veröm én a vasat.
Hálásan szorította meg a kezemet.
Most már én is mertem tőle kérdezősködni:
– Bocsásson meg, de nagyon különösnek tartom, hogy az önök létezéséről semmit sem tud a világ.
– Dehogy nem, hiszen minden múzeum őrzi a szobrainkat.
– De önöket nem látja senki.
– Bizony ritkán is merjük magunkat mutatni.
– Miért?
– Hát tudja, nincs divatos ruhánk; így meg már egyszer befogtak bennünket mint őrülteket.
– Azt elhiszem; dehát miért nem szabatnak maguknak ruhákat?
– Tudja: nincs hitelünk.
– Pénzük sincs?
– Jupiter elfelejtett pénzverőt teremteni.
– Dehisz ő hajdanában aranyesőket is csinált.
– Az régen volt: sokat lumpolt az öreg; a dámák különösen sokba kerültek neki. A felhőit régen becsapta zálogba Rothschildéknál. Nem tudja kiváltani.
Jupiter, a ki a «Nemzet» olvasásába volt elmerülve, hirtelen fölkiáltott:
– Nini, «Mercur» Budapesten van!
Szerettem volna fölvilágosítani, hogy az a Mercur, a kiről ő olvas, egy közönséges sorsolási ujság; de hirtelen szárnycsattogás hallatszott a levegőben.
Mercur szállt le.
– Honnan, honnan? – kérdezték az istenek körülrajozva őt.
– Párisból.
– Mit hoztál?
– Semmit egyebet, mint egy pakli kártyát és Junó asszonynak ezt ni.
És átadott az örvendő istenasszonynak egy turnürt.
Junó félrevonult a három Gráciával a ciprusbokrok közé, utána mentek a többi hölgyek is: néhány percz mulva valamennyi turnürösen tért vissza.
Ezalatt Mercur leheveredett közénk a gyöpre és tanította az isteneket huszonegyezni.
Mindegyiknek volt egynehány garasa: megegyeztek abban, hogy a ki elnyeri a többinek a pénzét, az csináltathat magának divatos emberi ruhát frakkal, cilinderrel és lenn maradhat a földön.
Engem is belevontak a játékba.
Marsért, a ki a «Tre visi» villa mellett a Mannlicher-puskát próbálgatta, elküldték Ganimédet és addig is emeltek egynehány tételt.
Nekem több pénzem volt, mint az egész olimpusi truppnak, miért is arra törekedtem, hogy sprengoljam a kasszát.
Hanem Mercur átkozottul furfangosan játszott: rövid öt percz alatt előtte volt már nyolcz forintom és az isteneknek tömérdek rézgarasa.
Észrevettem hogy pakliz, de nem mertem szólni; gondoltam magamban: majd rábőszítem Marsot.
Mars meg is érkezett; de kijelentette, hogy nincs egy garasa sem, hanem «hozomra» hajlandó játszani.
Az istenek tiltakoztak a hozom ellen.
Adtam neki kölcsön egy forintot. Azt mondta, hogy legközelebb visszatéríti; de manapság úgy van már ezzel a «legközelebb» – el az ember, hogy még az istenekkel szemben is a «Nagyharang» című bankházra gondol.
Mars dühösen játszott s két tételre elvesztette a flórest.
Vártam, hogy boszúságában megdögönyözi Mercurt, de e helyett hozzám fordult, mire én kénytelen voltam újra kinyitni az erszényemet.
Hanem volt annyi eszem, hogy mikor a pénzt átadtam neki, figyelmeztettem a Mercur újjaira.
A kasszában nagy pénz állott.
Plútó szemei villogtak.
Neptun izzadt.
Bachus gugyival erősítette magát.
Jupiter káromkodott.
Az istennők fölénk hajolva lesték, kihez fordul a nagy kassza.
A kártyák ki voltak osztva.
– 18! – szólt Plútó.
– 19! – szóltam én.
– 20! – kiáltott Neptun.
– 21! – vágta ki a blattot Mercur.
– Huszonkettő! – ordított diadalmasan Mars és besöpörte a kasszát.
– Az nem gilt! – kiáltott hevesen Mercur, és visszaakarta venni a pénzt.
Mars fölfortyant:
– Mit? nem gilt? Te spiller, te csaló! Még te akarsz engem tanítani te tacskó!
És úgy törülte nyakon a szegény Mercurt, hogy az egyszerre elnyúlt a fűben.
* * *
Tekintetes szerkesztő úr! Elgondolhatja ön, hogy Mars minden pénzemet elnyerte. Az istenekkel együtt úgy ki vagyok fosztva, hogy utóbb pénz helyett a kabátom gombjait is elvesztettem – miért is tisztelettel kérem, stb.
A szerkesztő válasza
(Sürgöny)
Hallja maga! Nem vagyok én közönség, hogy nekem hazudozzon. Mondtam, hogy ne ferblizzen, hát most úgy kell! Pénzt ugyan nem lát tőlem, hanem egy vasúti jegyet küldök a postán. Rögtön írja meg a tudósítását a párisi világkiállításról a legrészletesebben még onnan Firenzéből, s küldjön néhány tudósítást az angol királynéról, Bismarckról és arról, hogy mit csinál a czár Gacsinában, azután jőjjön haza, néhány kisistent le kell itthon menyköveznünk, – nem írták alá a váltónkat!
A könyv megrendelőinek névsora
Régi jó magyar szokás szerint én is kinyomattam azoknak a neveit, a kik a könyvem megjelenését előre biztosítani szívesek voltak, s ezzel engem hálára köteleztek. Nekem a síromig kedves emlékem lesz ez a névsor, a mely különben érdekes adatul is szolgálhat arra, hogy a XIX-ik század végén kik pártolták Szegeden az irodalmat.
• Ifj. Bódy János.
• Réthey Lajos.
• Boros Lipót.
• Ivánkovits Károly.
• Kőrös Mihály.
• Kósa Lajos.
• Pillich Gyula.
• Beck István.
• Kováts József.
• Sári Mátyás.
• Dr. Lipkay Kálmán.
• Limbai Elemér (Győr).
• Mihályfi László.
• Kőrösy Lajos.
• Maróthy Ferencz (Dorosma).
• Burg Ede (Percsóra).
• Tajthy Ferencz (Dorosma).
• Zádory Károly »
• Dr. Kazaly Imre »
• Városy Gyula (Kistelek).
• Dr. Bérczy Gyula »
• Bezedics István »
• Dr. Kelemen Béla (Dorosma).
• Urs Nándor (Bpest).
• Urs Ferencz (Ráczkeresztúr).
• Urs Simon.
• Varjassi István (Horgos).
• Reményi Ármin »
• Tahy János »
• Reáliskolai tanulók könyvt.
• » tanárok »
• Matskássy József.
• Lővinger Antal.
• Schwarz S. – né (H. – m. – vásárhy.)
• Orosz Mihály »
• Lindenberg Célia (Bpest).
• Fleiszig Zsigm. – né (H. – M. – Vásh.).
• Vágujhelyi Mariska »
• Zeller Györgyné. (SzőlősGyörök).
• Thomay József.
• Burger Alajos (Sándorfalva).
• Fluck Ferencz.
• Kovács Albert.
• Szebenyi Benő.
• Agócsy Ödön.
• Takács Áron.
• Kovács József, ügyész.
• Dr. Pálmay Dezső.
• Weiner Miksa.
• Pollák Cz. József.
• Várnai L.
• Politzer Sándor.
• Ungvári Péter.
• Winkler testvérek.
• Liptai Emil.
• Bokor, gyógyszerész.
• Ollik Vilmos.
• Salamon Zsigmond.
• Csikós N. József.
• Stelczel Frigyes.
• Dr. Babó Emil.
• Bózsó Ödön.
• Fournier Károly.
• Zsarkó Gyula.
• Stein János.
• Klein Béla.
• F. J.
• L. J.
• Szmollény Nándor.
• Lévay Ferencz.
• Mócs Zsigmond (10 p).
• Pálfy Viktor.
• Dósics Tivadar.
• Keresztes Sándor.
• Karkecz Alajos.
• Urbán Juvenal.
• Belényesi magyar kaszinó.
• Pálfi Antal (10 p.).
• Krausz Berta (Tenke).
• Spitzer Gyula (Módos).
• Ferderberg Róza (Szerajevó).
• Lendvay Vilmos (Léva).
• Kereskedő ifjúság (Szeged).
• Krausz Ede (Tenke).
• Szegedi kórház.
• Balázs Károly.
• Tamassy József.
• Szommer Endre.
• Daubravszky Viktor.
• Frőhlich Jenő.
• Stein Bernát.
• Hoffmann Berta.
• Hoffer Vilmos.
• Greger Béla.
• Heksch Vilmos.
• Braun János.
• Dr. Ujj József.
• Dr. Papp Dezső.
• Paray Ignácz.
• Kiss Ferencz.
• Keglovich Emil.
• Magyari Ede (Kaposvár).
• Steierlein Géza »
• Szmódics Ödönné »
• Tihanyi Sándor (Pécs).
• Bérczi Antal.
• Temesváry Imre.
• Vadász Lajos.
• Polgár László.
• Bokor Pál.
• Mihalovits Ferencz.
• Kőrősi Ferencz.
• Abránovich Gyula.
• Tóth János.
• Somogyi József.
• Gross Józsa.
• Fischer Juliska.
• Schwarz Ferencz.
• Szögedi Endre (3 p.).
• Kis Pál (Palcsi).
• Varga József.
• Ferenczi János.
• Temesváry Andor.
• Sziráky József.
• Ambrozovits Ede.
• Babarczy József.
• Főkövi Lajos.
• Csutorás Ferencz (Kaposvár).
• Rosenberg Rezső.
• Böröcz Pál.
• Zsiga János (Csongrád).
• Mócs Szaniszló Gyula (Eger).
• Szeged-belvárosi tanitók könyvt.
• Dr. Faragó Ödön.
• Rényi Gyula.
• László Gyula.
• Szathmáry Györgyné (Bpest).
• Kass János.
• Mayer Béla (Belgrád).
• Hohenfels Stella (Bécs).
• Kálosy Józsefné (Budapest).
• Gáspár Imre (Győr).
• Pribicskó Károly (Füzér).
• Giffing Mihály (Győr).
• Dr. Cserey Zsigmond.
• Dominig, hadnagy.
• Kelemen István.
• Obláth Lipót.
