Kitabı oku: «A férfi és a nő»
Tartalomjegyzék
Impresszum 4
Motiváció 5
Bevezetés 8
1. Fejezet - Az ember teremtése az ókori ember szerint 13
1.1 Előszó 13
1.2 Bevezetés 19
1.3 A Világ teremtése 27
1.4 „Az ember teremtése (Ter. 2,4b-25: J) 31
1.5 Teremtés, az apokrif evangéliumok alapján 44
1.6 Teremtés a Bibliában a kreacionisták szerint 85
1.7 Összefoglalás 114
2. Fejezet - Tudomány alapú Földi élet 117
Előszó 117
2.1 Darwini teremtéselmélet 117
2.2 „A növényvilág evolúciója és a darwini fejlődéselmélet 129
2.3 Zárszó 153
3. Fejezet - A férfi és a nő 162
3.1 Bevezetés 162
3.2 Férfi és nő különbözősége 164
4. Fejezet - Ember – Társadalom(Genders) 208
4.1 Bevezető 208
4.2 Etika 210
4.3 Erkölcs 213
4.4 Nemek – Gender 251
4.5 „Az erkölcs válsága 254
4.6 Összegzés 256
5. Fejezet - Az emberpár hétköznapjai 263
Bevezető 263
5.1 Gyerekkor életszakasz (kisfiú – kislány) 268
5.2 Tinédzserkor életszakasz (nagyfiú – nagylány) 281
5.3 Felnőtt kor életszakasz (férfi – nő) 304
5.4 Az öregkor életszakasz (öreg fiú – öreg lány) 543
Epilógus 631
Impresszum
Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.
© 2022 novum publishing
ISBN Könyv: 978-3-99107-912-5
ISBN e-book: 978-3-99107-913-2
Lektor: Sósné Karácsonyi Annamária
Borítókép: Siri Wannapat | Dreamstime.com
Borítóterv, layout & szedés: novum publishing
Motiváció
Néhány nap múlva betöltöm a 70. életévemet, ha a Teremtő is úgy akarja!?
Először itt használom a Teremtő kifejezést, és szeretném meg is fogalmazni, hogy mit értek alatta: a Teremtő egy olyan, a Földünk élővilágától eltérő akarat, amely a Földünktől eltérő körülmények között keletkezett, és képes volt Földi körülmények figyelembevételével adaptálni az embernek nevezett, biológiai-kémiai folyamatok alapján működő Lényt.
Folytatva…
Boldog gyermekkor után olyan szakmai pályát választottam – katonai repülőgép hőerő-gépészmérnök –, amely jól illeszkedett testi és szellemi képességeimhez. 35 évet szolgáltam hivatásos katonaként a katonai légierőnél, amely idő alatt mind szakmailag (PhD tudományos fokozat) és rendfokozatban (ezredes) is elértem mindazt, amit szerettem volna.
Érzelmi életem – 38 évig házasságban éltem – szintén boldog volt. Eleget tettünk feleségemmel a Teremtő részéről bekódolt biológiai kötelességünknek: szerelemben két lánygyermeket neveltünk fel, és bocsájtottuk őket saját útjukra. Már deresedtem, amikor az életembe belépett egy másik nő, akivel talán szorosabb volt az érzelmi hevület, mint a feleségemmel. Ajándéknak tekintettem ezt a kapcsolatot, amely hét év után befejeződött. Ennek az időszaknak lett irodalmi értelemben egy „gyermeke”: 2014-ben, szakításunk után a verseskötetem (Londoni: Váratlan szerelem. Kiadó: Dunakönyvklub, 2014.), közel 1200 verssel, amelyek lírai sorokban ismertetik szerelmes mindennapjainkat.
Egyedül élek, járom az utamat, sokat utazok, sportolok, és keresem a szépet a világban. Hiányzik egy Társ, de ez a két érzelmi próbatétel a két hölggyel eltántorít a további próbálkozásoktól. Tehát érzelmileg nem vagyok egyensúlyban.
Könyvem alapgondolata és motivációja az egyensúlykeresés. Nem átvitt értelemben és mindenre kiterjedően, hanem a férfi és a nő közötti kapcsolatban.
Hiszem és vallom, hogy a Földi valóság, az élővilág mozgatórugója a minden helyzetbeli egyensúly keresése. Bármi történik – esemény, gondolat, folyóáradás, tengerhullámzás, szerelmes pillantás a másik felé, a növény növekedése, az állatok élelemszerzése, bevásárlás a boltban, gyereknevelés, szexuális igény kielégítése stb. –, mind-mind az egyensúlykeresést bizonyítja. Aki egyensúlyban van, az jól érzi magát a bőrében, de ha például valaki megéhezik, kibillen az energiatartalék egyensúlyából és mindaddig, amíg nem lakik jól, tesz azért, hogy újra egyensúlyba kerüljön.
Az emberi életben a fogantatás és az elhalálozás az az egyensúlyelmélet számára értelmezhetetlen történés, amelyekben az egyensúlykeresés nem az egyén (ember) akaratából történik, hanem valami más akarat révén. Ez az akarat véleményem szerint a Teremtő akarata.
Tehát az egyensúlykeresés és a Teremtő így kerül konszenzusba egymással, ami sok ember számára úgy fogalmazódik meg, hogy ez a sors akarata. A „sors” szót az emberek gyakran és néha úgy használják, hogy nem is gondolják végig az értelmét. Ez így természetes, mert a sors egyenlő a Teremtő akaratával, és így is kell lennie!
Nagyon fontosnak tartom itt, az elején a könyvemnek kihangsúlyozni, hogy számomra a Teremtő a hiedelembéli Teremtővel (vallási alapú) nem egyezik meg! Az én értelmezésemben a Teremtőséggel felruházott, hiedelembéli feladatkörnél (ez mesterséges és szándékos szereposztás, amely az emberi tudatlanság és a kezdeti társadalmi szabályozottság összetett hatásának kényszeréből származik) sokkal szélesebb spektrumot ölel fel, amelynek semmi köze a valláshoz, és a lényege a Földi környezetben az emberi élet! Azaz nem csak a szellemi és a lelki (agyi) egyensúlykeresés mozgatórugója, hanem az anyagi és a szellemi (agyi) egyensúly egyedüli kényszerítő forrása is!
Szerző
Bevezetés
Az Ember és az emberré válás (a környezete és saját maga változtatására irányuló képesség) története az elmúlt évezredek alatt több szerzőt motivált arra, hogy a véleményét szóban vagy írásban megfogalmazza. Írott bizonyítékként elsődlegesen a Biblia, azaz a Föld őstörténetének leírása (Ószövetség) az a legkorábbról fellelhető (nyilvánosságra hozott!) dokumentum, amely a Föld és a rajta élő élővilág keletkezésével először, majd a természettudományok (és apokrif evangéliumok) megismerésével és alkalmazásával, az evolúciós elméleti kutatások tapasztalatai foglalkoznak.
Mindezeket a forrásokat szándékomban áll értelmezni, de csak abban a mélységben, hogy magyarázatot találjak arra a tényre, hogy a Földi élőlények közül az Ember (férfi és a nő) hogyan alakult olyanná, amilyen most, napjainkban, és mindazok a tulajdonságok, amelyekkel rendelkezünk, hogyan egyeztethetők össze azzal a céllal, hogy az Ember van és létezik.
Alapelvem és felfogásom az, hogy hiszek a Teremtőben (a Földi környezetre vonatkoztatva).
A Teremtő számomra lehet az Isten vagy Allah stb., azaz a hiedelem szerinti Teremtő is, bár nevezhetnénk másként is őt, pl. Laborfőnöknek annak alapján, amit végbevitt ezen a Földön, amelyet akár laboratóriumnak is nevezhetnénk, bár nem az elnevezést tartom lényegesnek. Számomra a Teremtő nem személy, hanem egy, a Földi világtól független akarat, amely létrehozta a Földi Embert. Szerintem a Teremtő létezett (létezik), megjelenési formája számomra nem érdekes. Több vallás (katolikus, mohamedán stb.) szintén nem foglalkozik a Teremtő megjelenési formájával, mert a katolikusok számára az Isten nincs ábrázolva. Helyette Jézus Krisztus jelenik meg, akit igazán nem lehet besorolni a Teremtő mellé. A mohamedánok sem ábrázolják Allahot, sőt a Korán tiltja bármilyen fajta megjelenítési formáját. De vannak írásos bizonyítékok, és a korai Ember viselkedési, mondai leírásai – pl. a Biblia – foglalkozik a Teremtő megjelenési formájával. Ettől eltérően inkább azt tartom izgalmasnak, hogy a Teremtő miért is teremtő? Miért hozta létre ezt a Földi Embert? Mi volt a célja vele?
Korunk természettudományi ismereteinek szintje nem mérhető, mert nem tudjuk összehasonlítani a már ismerteket az ismeretlenek halmazával. Még nagyon keveset tudunk magáról az Emberről is! Szinte elenyésző az ismeretünk az Ember biológiai, kémiai, sejt- vagy idegrendszeri stb. működésének területeiről, és a kapott és bizonyított ismeretek nagyon lassan jutnak olyan stádiumba, hogy el lehessen mondani: ismerjük!
A DNS-kutatások sikerei bizonyították, hogy az Ember egy biológiai Lény, amelyek segítségével azonosíthatók azok a tevékenységhalmazok, amelyeket az Ember végez, tesz. Ez a képesség az Emberiség fejlődésében jól kimutatható mindazoknak az emberszabású Lény-leleteknek a DNS-vizsgálatával, amelyek rendelkezésre állnak.
Egy kb. 50 000 évvel ezelőtti Ember-lelet (Homo Sapiens) vizsgálata megdöbbentő információval szolgált. Az Emberi őslény agyának térfogata rövid idő alatt megközelítőleg a duplájára növekedett (nem az evolúcióelmélet szabályait követve), és így az emberi tevékenységek lehetősége elérte azt a színvonalat, amellyel napjainkban is rendelkezünk.
Sorolhatnám azokat a tényeket, amelyeket feltártak az emberi fejlődés területén, de nem ez a mondandóm lényege. A kérdés: a Teremtő által, vagy az evolúció révén Ember az Ember?
Hogy az állásfoglalásom irányából a kétségeket eloszlassam, itt az elején kinyilatkozom: szerintem az Ember a Teremtő és az evolúció közös eredménye. Ezt szeretném bizonyítani is.
Elfogadom az evolúciót, de nem a darwinit, amely csak az evolúciót (fajelmélet) tekinti egyedüliként a Földi emberi faj létrejötte alapjának. Az én szempontomból az evolúció csak annyiban játszik szerepet az Ember fejlődésében, amennyiben beleszületik a csecsemő egy adott tudásszintbe, ismeretszintbe, és lehetőséget kap arra, hogy a Földi élete alatt eljusson egy magasabb tudásszintre. Hogy ez az emberiség története alatt mennyire nem volt így, bizonyítják azok az ismert, az emberiség fejlődésén messze túlmutató egyedi esetek, amelyekben az ember vagy egyes embercsoportok olyan többlettudással rendelkeztek, amelyek nem az evolúciós fejlődés eredményei voltak, hanem egy szándékos ismeretátadás valakitől vagy valamitől – az én olvasatomban a Teremtőtől – az embernek.
Ilyenek például: a sumér kultúra hagyatékai; az ókori görög tudósok matematikai és geometriai ismeretei; a kínai pirotechnikai ismeretek; az ókori rómaiak harcművészete, a templomos lovagok logisztikai rendszere, Leonardo da Vinci korai technikai eszközei, Nikola Tesla elektromos eszközei, Hitler tudósainak technikai kísérletei és eszközei stb. Tehát a Teremtő nem elégedett meg az evolúciós fejlődési ütemmel, hanem gyorsítani szerette volna. Ismereteket csepegtetett a kiválasztottaknak és elemezte, hogy mit csinálnak vele. Szomorúan kellett tapasztalnia, hogy az Ember (a teremtménye) mindezeket az ismereteket nem bocsájtotta közre és osztotta meg a széles világgal, a többi emberrel, hanem leigázta és nyomorba süllyesztette az ezeket az ismereteket nem birtokló embertásait. Ennek lett az eredménye, hogy a XX. sz.-tól a Teremtő minden embernek lehetőséget biztosított arra, hogy megszerezze ezeket az ismereteket, és nemcsak a férfiak számára, hanem a nők számára is. Kérdés, hogy mit csinál az emberiség ezzel a felmérhetetlen lehetőséggel. Erre számtalan választ ad a XX. század és a jelenkor történelme.
Keresem a válaszokat, de csak olyan szempontból, hogy önhatalmúlag kiemelem az embert, mint biológiai, kémiai stb. alapokon működő lényt a Földi élővilágból, és vizsgálom. Vizsgálom a férfit és a nőt magát, a kommunikációs képességüket, a gondolkodásuk, fizikai, szellemi, érzelmi képességeik azonosságát és eltérőségét, életük apró részleteit. Kérdéseket teszek fel, és a kérdésekre megpróbálok válaszokat adni. Például egy ilyen kérdés: a férfi és a nő miért él két különböző életritmusban, biológiai ritmusban? A Földi élővilágban az emlősöknél, amelyek az agy kivételével biológiai felépítésük alapján egyeznek az ember biológiai felépítésével, ilyen eltérést nem tapasztalunk.
Az adandó válaszok azokon az ismereteimen alapulnak, amelyeket megtapasztaltam, átéltem. Nem biztos, hogy mindenki egyetért az állásfoglalásaimmal. Nem baj! Nyitott vagyok minden véleményre, mert egy nagyon fontos tény lebeg előttem: a férfi és a nő a Földi fejlődés egyedüli hordozói. A Földi élővilág csak az ember feladatorientált létezésének kiszolgálói.
Az evolúció a Teremtővel itt kerül először munkakapcsolatba azzal, hogy egy kényszert indukál arra, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni. Tehát újszülötteket kell teremteniük, akik beleszületnek abba a környezetbe, amelyet a szülők már megteremtettek. A fejlődésük eredményeit pedig mindenki a saját életével igazolja, vagy cáfolja.
Tehát összefoglalva, álláspontom a Földi élet teremtésével kapcsolatban: létezik egy akarat, amelyet Teremtőnek nevezek. Nem Földi teremtmény(ek), az Univerzum egy fejlettebb kultúrájának eleme(i). Ő (ők) ismerte (-ék) fel, hogy a Föld életfeltételt tud biztosítani olyan biológiai, kémiai lények számára, amelyeket ma élővilágnak nevezünk, és amelynek része az ember is. Vannak az emberiség fejlődésében olyan szakaszok, amelyekbe a Teremtő erőszakosan beavatkozott, ezeket a későbbiekben elemezzük, és vannak olyan hosszabb-rövidebb szakaszok, amelyekbe nem. Ezt a szakaszt nevezem evolúciós (az emberi agy produkciós képessége) szakasznak, vagyis önfejlődésnek.
Könyvem a férfi-női kapcsolatról szól, így a Földi élővilág (tápláléklánc) csúcsán lévő ember hím- és a nőneműben létezik. Ez a felállás azért van így, mert a Teremtő elvárása az utód létrehozása és felnevelése, mert a Földi ember fejlődése az utódok (generációk) sokaságától függ. Ebből az következik, hogy a férfi és a nő képességeik, lehetőségeik, tettvágyuk alapján teljesen egyformák. Társadalmi szinten ezt az egyenlőséget a XX. sz. történelme jól igazolta. Az eltérőségük csak abban nyilvánul meg, hogy milyen szerepet kaptak a Teremtőtől az utód létrehozásában és felnevelésében.
Társadalmi szempontból is szeretném górcső alá venni az embert, mint a társadalom tagját. Összefüggéseket elemzek a Genders (nemek), az erkölcs és az etika tudományterületek, illetve vallási vonatkozású kapcsolatokról és a XXI. sz.-i összefüggésekről.
Egy fontos kérdésre szeretném megtalálni a választ, miszerint a Teremtőnek mi a szándéka az emberrel. Miért dolgozik most már több millió éve azon, hogy ezt a kreatív képességekkel felruházott biológiai lényt még pátyolgassa, nem változtatva azon a kiinduló állapoton, hogy a két egyednek, a nőnek és a férfinak az alapfeladatát, az utód létrehozását és felnevelését a maguk érzelmi és mentális képességeikkel elvégezzék. Megszületünk, felnevelkedünk, „önálló lábra” állunk, dolgozunk, beilleszkedünk a társadalomba és eleget teszünk annak a Teremtői kényszernek, hogy utódokat hozunk létre, és így folytatódik a kör, majd ahogy a világra jöttünk, távozunk az élők sorából?! Mi ennek a célja és az értelme?
A könyv szöveg-környezetében az idézett, más szerzők által megírtakat Arial betűtípussal, idézőjelbe foglalva, az általam közölteket pedig Times New Roman típussal írom.
Szerző
1. Fejezet - Az ember teremtése az ókori ember szerint
1.1 Előszó
„Van egy hatalmas különbség a vallás és a tudomány között: a vallás a hatalomra épül, a tudomány viszont a megfigyelésre és az értelemre. A tudomány fog nyerni, mert működik” – Stephen Hawking az ABC Newsnak 2010.
A Földi ember teremtésének részleteiről először az ókorban írott Bibliából meríthetünk olyan ismereteket, amelyeket a hit (hiedelem) ugyan teljesen kisajátított, de a metafizikus („A metafizika, ontológia: azaz a létező alapjával foglalkozó tudomány. Metafizikai lételv az érzékelhető létező léte és lényege.” (Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok) szemléletmódnak is ad olyan támpontokat, amelyek elképzeléseket fogalmazhatnak meg a Földi ember teremtéséről.
A szövegkörnyezet itt ad lehetőséget a „hit” szó értelmezéséhez, amely vallástörténeti szempontból lényeges fogalom. Azért is tartom lényegesnek ennek a szónak az elemzését, mert a „hit” szóból származtatják a „hívő ember” kifejezést, amely egy külön kategóriát testesít meg a „nem hívő (ateista)” emberek mellett.
Az elemzésem tárgya tehát maga a „hit” szó. Miért is foglalkozok egyáltalán ezzel? Azért bátorkodom ezt megemlíteni, mert a vallás a „hit”-re alapozza létének alapját, azaz az ember hisz az Istenben és elfogadja annak követelményrendszerét, amelyet a Földi papság tolmácsolja felé.
Véleményem szerint, és ezt a véleményemet számtalan írott anyag már korábban is elemezte, több magyarázat létezik a „hit” szó tartalmára vonatkozólag. Egyetértek azokkal, akik a „hit”-et nem tekintik a vallás alapfogalmának, hanem azt állítják, hogy ez az ún. „hit” valójában „hiedelem”! Miért? Nézzük, mit ír erről a tudomány világa!
A Magyar Értelmező Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978,) 549. oldalán a „hit” szó jelentéséről az alábbiakban olvashatunk:
„hit fn. 1. Olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni… Meggyőződés v.-mely természetfölötti lény létezéséről. 2. V.-mely vallás tételeinek rendszere. 3. Vál. eskü(vés)… esküvel erősíti, hogy igaz stb.”
A fentiekből olvasható, hogy a „hit” szó értelmét a tudomány valójában csak a vallás világához köti (1-2). Ebből adódóan teljességgel kizárja az ember azon képességét, hogy egy adott cél eléréséhez megtegye a maga részéről elképzelhető mindent. „Meggyőződést” fogalmaz meg, amely teljes egészében elfogadható számomra, mivel a meggyőződés az embernek az a képessége, hogy megváltoztassa a környezetét. Az „amit nem tudunk igazolni” szókapcsolat számomra érthetetlen. Mit nem tudunk igazolni? A meggyőződésünket? Vagy a meggyőződésünk eredményét? Nem igazán lehet kideríteni, így ezt a megfogalmazást tudománytalansága miatt elvetem. A 3. pont viszont engem igazol. Tehát az embernek van egy képessége, amely igenis képes a környezetét megváltoztatni, és ettől ember
az ember.
Az én értelmezésemben az emberi „hit” egy olyan elváráskényszer (mentális és pszichikai koncentráció), amelynek van célja, van objektív alapja, programozható a cél elérésének akarati erőforrásigénye és megvalósíthatósági feltételei.
Mondok egy példát: az ember hihet abban, hogy ha megtanulja az iskolai leckét, akkor másnap, ha kihívják felelni, jól fog szerepelni. Tehát koncentrálta akaratát és erőforrásait és bízhat abban, hogy eléri azt, hogy jól feleljen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jól is fog teljesíteni, mert előadódhatnak olyan külső körülmények, amelyek az erőfeszítése ellenére sikertelenséget okozhatnak.
Egy másik példa: hiszem, hogy 1 óra alatt Székesfehérváron egy adott címre érek Budapestről. Melyek a kiinduló feltételek, hogy higgyek ebben a vállalásomban? Van egy autóm, amely működőképes; van vezetői engedélyem; az üzemanyagtankomban 20 l üzemanyag. Rendelkezésre áll olyan úthálózat, amelyen haladva 1 óra alatt odaérek. A KRESZ előírásai alapján kipihent vagyok, azaz nem alszom el útközben. Eldöntöttem mentálisan, hogy odaérek. Tehát minden szempontból adottak a feltételek, hogy odaérjek 1 óra alatt, azaz hihetek a vállalásom sikerében. Természetesen lehetnek olyan nem várt következmények, amelyek megakadályozzák, hogy 1 óra alatt odaérjek: elromlik az autó, dugó van az úton, rosszullét kap el stb. Ezek a tényezők hitem szempontjából, hogy én odaérjek, nem befolyásolnak, és még van egy nagyon fontos végkimenet: a hitem tényszerű, azaz objektív alapja van, mert a részletek számítottak, valóságosak.
Most nézzük meg a „hiedelem” szó jelentését.
A Magyar Értelmező Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978) 545. oldalán a „hiedelem” szó jelentéséről az alábbiakban olvashatunk:
„Hiedelem, fn: megalapozatlan, tévesen kialakított vélemény, hit/népr. babona”
A tudomány jelen esetben elég pongyolán fogalmaz. Az okát nem tudom, bár a forrásanyag terjedelme okán lehet, hogy nem volt hely a bővebb értelmezéshez, így viszont nehezen érthető számomra. A „megalapozatlan” meghatározással egyetértek. Mit is jelent? Vélelmezett, feltételezett, a valóságban nem létező, kigondolt, kényszer hatására kreált, az ismert objektív, a Földi viszonyok között bizonyított törvényszerűségeknek ellentmond stb. kifejezésekkel bővíthető a megértés érdekében. A „babona” tömörített meghatározás kiegészítő magyarázatot nem kíván, mert az előzőekben megfogalmazott és kibővített „megalapozatlan” fogalmat tényszerűsíti.
A tudomány a jelen szó – hiedelem – vonatkozásában sokat segített az értelmezésben. Tehát mindaz, ami nélkülöz minden valóságos, objektív alapot, ellentmond az igazolt Földi természettudományi törvényeknek, az a „hiedelem”.
A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy a vallásban nem hihet az ember, mert a vallás nem objektív valóság. A vallásos embernek hiedelme van, mert nélkülöz minden objektivitást.
Még egy megjegyzés, hogy ez a két fogalom miért csak a modern korban vált ennyire egyértelművé. A Földi világ fejlettsége csak az utóbbi 500 évben adta meg a lehetőséget, hogy a már 2500 éves Biblia felülvizsgálatát kezdeményezze, és keresse az utat a vallás valódi céljainak és tartalmának a feltárására. Az elmúlt 150 év pedig fizikailag letaszította a vallást arról a szerepvállalásról, hogy ő legyen a társadalom szabályozó-koordinációs hatalma (egyházak/állam szétválása). A tudományok fejlődése és eredményei pedig szinte naponta igazolják a „hit” és a „hiedelem” óriási különbségét és valóságtartalmukat. Nem véletlen a Római Katolikus Egyház irányfordulása a dél-amerikai kontinens felé, ahol az emberek alulműveltsége miatt még tömegeket találnak a vallás támogatására.
E kis kitérő után visszakanyarodok a címben szereplő célhoz:
A „Földi ember” fogalmát használtam, és a továbbiakban is ezt használom, mert meggyőződésem, hogy a Világegyetemben az olyan lény, mint a Földön az ember, nem egyedülálló. Lehet, hogy ez ellenérzést vált ki az olvasóból, akkor javaslom, hogy itt fejezze be könyvem olvasását, mert nekem ez az álláspontom.
Folytatva az előző gondolatmenetet… A Földi ember azért lett olyan, amilyen most, azaz hús-vér biológiai lény, amelyben a kémiai folyamatok tartják működésben a testet, és olyan kémiai folyamatok vezérlik az ember tevékenységét, amelyeknek segítségével képes – egyedüliként a Földön – a környezetét úgy befolyásolni, hogy az megváltozzon. Ez a gondolatiság nem zárja ki, hogy a Világegyetem számtalan bolygóján ne lennének olyan teremtmények, akik szintén módosítani tudják a környezetüket. Hogy miért lett az ember a Földön olyan, amilyen? Mert a Földi viszonyok között (oxigén, éghajlat, nitrogén stb.) ez a biológiai felépítés életképes.
Egyetértek a bibliai megállapítással, hogy a Földi embert egy idegen alkotó (földönkívüli) teremtette, tehát e tekintetben cáfolom az evolúcióelméletet. Itt nincs jelentősége, hogy ennek a Teremtőnek nevet adok vagy nem. El tudom fogadni, hogy a Teremtő neve: Isten. Azzal azonban nem tudok egyetérteni, hogy a Teremtőnek (Istennek) a Bibliában leírtak szerint volt csak feladata.
Néhány szó magáról a „hatályos” Bibliáról:
„Copyright 2020-2018 Got Questions Ministries:
A „biblia” szó a görög-latin „könyv” szóból származik – találó név, hiszen a Biblia mindenkinek szól, bármilyen korban is él. Hatvanhat külön könyvből áll. Ide tartoznak a törvényről szóló könyvek, mint például a 3 Mózes és az 5 Mózes; a történelmi könyvek, mint például Ezsdrás és a Cselekedetek könyve; a költői könyvek, mint például a Zsoltárok és a Prédikátor könyve; a prófétai könyvek, mint például Ézsaiás és a Jelenések könyve; életrajzok, mint például Máté és János; és a levelek, mint például Titusz és a Zsidókhoz írt levél. A Biblia megírásában körülbelül 1500 év leforgása alatt mintegy negyven ember vett részt. A szerzők között volt király, halász, pap, kormányzati tisztségviselő, parasztember, pásztor és orvos is.
A Bibliának két fő része van: az Ószövetség és az Újszövetség. Röviden összefoglalva az Ószövetség egy nemzet története, az Újszövetség pedig egy emberé.
Az Ószövetség leírja Izráel nemzetének létrejöttét és fenntartását.
Az Újszövetség a megígért férfi (ember) eljövetelének részleteit mutatja be. A neve Jézus volt, és tökéletes életével, megváltó halálával és halottak közül való feltámadásával beteljesítette az ószövetségi próféciákat.
A Biblia főszereplője Jézus; az egész könyv tulajdonképpen róla szól. Az Ószövetség megjövendöli eljövetelét, és előkészíti a terepet a Világba jöveteléhez. Az Újszövetség bemutatja eljövetelét, és bűnös világunk megváltásáért véghezvitt cselekedeteit.”
Elképzelhető, hogy a 2500 évvel ezelőtt élő bibliaíró csak a meglévő forrásanyagokat tudta felhasználni, mivel ezek álltak rendelkezésére. A környezete sem sietett a segítségére, mert nagyon jól ismerjük a 2500 évvel ezelőtti Földi ember ismeretszintjét. Azonban azt nem tudom elfogadni, hogy sem a 2500 év alatt, sem most az akkor leírtakat cáfolhatatlan irománynak tekintsem. Azért a természettudományi ismeretek 2500 év alatt, elmondhatjuk, hogy fejlődtek.
Igazi problémaként merül fel, hogy a Biblia (zsidó), majd a keresztény Biblia, amelyek szerintem tartalmilag ugyanazok, nagyon nehezen olvashatóak, annak ellenére, hogy többen megkísérelték a lefordítását magyarra. A legrégibb megmaradt bibliafordításunk a.15. század.közepén valószínűleg.ferences.szerzetesek által írt, illetve egy bizonytalan, régi forrás szerint két.huszita.író,.Újlaki Bálint.és.Pécsi Tamás.által készített, úgynevezett.Huszita Biblia. Az első magyar nyelvű Biblia megjelenése óta többen lefordították a Bibliát magyar nyelvre. Az egyik a Szent István Társulat.(SzIT) által készített, jegyzetekkel és tudományos eszköztárral ellátott, teljesen új fordítása, mely.1973-ban, illetve.2003-ban jelent meg; és az új protestáns Biblia, mely.1975-ben, javított kiadása pedig.1990-ben került az olvasók kezébe a.Magyar Bibliatanács.(MBT) kezelésében. A Biblia magyar nyelvre való fordításának talán a legnagyobb problémája a forrásanyag volt.
Így az az elképzelésem, hogy a Bibliát megpróbálom értelmezni a Földi ember teremtése témájában, kudarcot vallott.
Ennek a gondolatiságnak a kapcsán értettem meg, hogy a római katolikus szentmisén a pap miért olvassa állandóan a Bibliát, és kívülről, fejből miért nem mond semmit. A ma embere valószínűleg egyszerűen képtelen felfogni és memorizálni a Bibliában leírtakat. Ha hallgatnom kellene egy ilyen szentmisét, mondjuk 40 percig, majd öt percben el kellene ismételnem, hogy mit hallottam, nos, őszintén bevallom, hogy a végén csalódást okoznék a hallgatóságomnak. Így elképzelhető, hogy a bibliafordítók nagy felkészültséggel rendelkező tudósok, csak nekik egy hibájuk van: hogy a hiedelemvilág iránt elkötelezettek, így valójában bizonyos „lelki” kötöttségekkel rendelkeznek, amelyből nem tudnak kiszakadni. Talán olyan fordítóknak kellene lefordítani a Bibliát, akik a hiedelem-életben jártassak, de tudnak objektíven gondolkodni.
Még egy fontos részletet kell itt megemlítenem, amely a képet szélesíti, bár magyarázatot, ahogy majd a későbbieben láthatjuk, nem ad. Ez az a tény, hogy a mai Biblia erősen cenzúrázott kiadvány (lásd: apokrif evangéliumok) abból a szempontból, hogy több olyan evangélium is létezett, amelynek tartalmát nem emelték be a Bibliába. Így a Biblia a maga beemelt evangéliumaival vált a kanonizált művé. Azaz a katolikus klérus döntötte el, hogy a kereszténység „ifjú” korában, azaz az első évezred zsinatjain mely evangéliumoknak (kanonizált) van helye a Bibliában, és melyeknek nincs (apokrif evangéliumok). Ennek okait én nem kívánom vizsgálni, csak azt a tényszerűséget szeretném kiemelni, hogy e két jól elkülöníthető forrásanyagból mennyire lehet az ember Földi megjelenésének körülményeire választ kapni.
Mindezeket a gondolatokat ismerve fordultam egy hiedelem-tudóshoz, Rózsa Huba professzor Úrhoz, hogy segítsen nekem a Biblia értelmezésében.
Rózsa Huba: Kezdetkor teremtette Isten (A bibliai őstörténet magyarázata: Ter 1-11.). Jel Kiadó, 1997.) művéből a Biblia értelmezésére vonatkozólag olyan hasznos magyarázatokat olvashattam, amelyek segítettek megérteni ennek a műnek az alapmondanivalóját, azaz többek között a Földi ember (férfi és a nő) teremtésének környezetét is.
Rózsa Huba szerző érthető összefüggéseket vázol fel a Föld őstörténete, a Biblia értelmezése, megértése, a Földi ember teremtése vonatkozásában. Természetesen én nem foglalkozom azokkal a részekkel, amelyek a hiedelemre vonnak le következtetéseket, hanem a Biblia idevonatkozó részei ismertetésére koncentrálok: a Földi ember teremtése, és ezekből vonok le következtetéseket, alkotok véleményt.
A vallási kép sokféleségét is igazolják az apokrif evangéliumok és a kreacionista, vallási nézőpont a Földi ember teremtéséről. Csak az érdekesség kedvéért emelem ezeket be ebbe a Fejezetbe, azért, hogy láthassuk a vallási gondolkodók fantáziájának sokszínűségét!
1.2 Bevezetés
„Rózsa Huba: Kezdetkor teremtette Isten. (Jel Kiadó, 1997.)
Az Őstörténet képezi a Biblia alapjait. A bibliaszerzőt Isten (Teremtő) sugalmazó tevékenysége vezette, de egyben korának embere is volt. Amikor a világ és az emberiség kezdeteiről írt, nem volt független attól, ahogyan az Izraelt körülvevő világ, az ókori Kelet az eredet problémájára választ keresett és azt megfogalmazta.”
Az Őstörténet valóban egy történelmi leirat, mégpedig többek mellett a Földi világ létrejöttének elképzelése, ahogyan az akkori írók gondolták. A mindennapi életükből vett tapasztalataikat belefűzték abba a gondolatiságba, amely számukra választ adhatott a Földi világ keletkezéséről. A bibliaszerzőt nem biztos, hogy a Teremtő sugalmazása vezette, hanem egy többeket foglalkoztató kérdésre kereste a választ, amelyet leírt, és ezt elnevezte Bibliának (Könyvnek). A Biblia íróinak az elképzelése a Földi világ teremtéséről természetesen nem választható szét attól a környezettől, amelyben éltek, hiszen senki a mai világban sem tudja a nézőpontját a létező, az őt körülvevő világtól elvonatkoztatni. Tehát a Biblia írói nem voltak mások, mint egy adott kérdésre választ kreáló emberek, akiknek természettudományi ismerete a kor színvonalának megfelelhetett. Ezt a tudásszínvonalat a hiedelem kihasználta és olyan környezetet teremtett, amely már 2500 éve több millió ember életét befolyásolja, figyelmen kívül hagyva a természettudományok eredményeit, fejlődésük vitathatatlan bizonyítékait.
