Kitabı oku: «Verseim»
Tartalom
Impresszum 2
Pont úgy 3
Nem tudják 4
Hagyj élni! 5
Ellopott pillanat 7
Amikor nem figyelsz 8
Itt járt Brooks 9
Néha csak véget ér 10
Nem vagyok szent 11
Lehetsz 13
Sorvadj el! 15
Véget ér 16
Az a pillanat 18
Nem számít a holnap 19
Múló álom 20
Itt járt a boldogság 22
Nem adom fel 23
Véget ér, de elkezdődik 24
Tehetetlen vagyok 25
Ne add fel! 26
Állj fel! 27
A könnytörölgető 28
Hiszek benne 29
A remény 30
Lepketánc 31
Palackba zárva 32
Jövő nélkül 33
Egy csillag 34
Repít a szél 35
Hiszek benne 36
Esőcsepp 37
A barát 38
Csak a jók mennek el 39
Még ég a tűz 40
Szemfényvesztés 41
A mennyország kapuja 42
A menedék 43
A pillanat 44
Ez vagyok én 45
Hétvégre 47
A gyermek idebenn 48
Ki nem mondott szavak 51
Szólíts barátnak 53
Agy-mosottak földje 54
Rajtad áll 56
A szörnyek a szekrényből 57
Nem tudok hinni 58
Kártyavár 59
Tudom, miért 60
Sár 61
Vihar 62
Őszinte játék 63
Legyél jó 65
Isten barma 66
Csalfa mese 69
Ecc, pecc 70
Válaszút 72
Mennyit ér egy élet? 73
Benned élek 74
Továbbmenni 75
Ennyi volt 76
Arcom a vászon 77
Mindig itt leszünk 78
A szer etet 79
Eddig hittem 80
A te hibád 82
Nem a te fajtád 83
Csak barátok 84
Vakítás 86
Cirkusz 87
Újjászületés 88
Nyári emlék 89
Impresszum
Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.
© 2021 novum publishing
ISBN Könyv: 978-3-99107-327-7
ISBN e-book: 978-3-99107-328-4
Lektor: Sósné Karácsonyi Mária
Borítókép: Bojanvuksa | Dreamstime.com
Borítóterv, layout & szedés: novum publishing
Pont úgy
Amikor semmibe nézel,
Ahogyan hirdeted igédet,
Ne lepődj meg azon
Ha te pont ugyanúgy kapod.
Amikor villámot szór szemed,
Elhiszed, senki sem szeret,
Amikor szakad rád az eső,
Ha te kapod először, meg ne lepődj.
Amikor melledet döngeted,
Újra és újra játszod Istent,
Ha eltorzul közben az arcom,
Ne csodálkozz, ha pont úgy kapod.
Amikor neked szar minden,
Nehogy más picit nevessen.
Amikor magadból kiábrándulsz,
Pont azt kapod, ami neked jut.
Nem tudják
A világ nem tudja, létezel.
Viszlek magammal szívemen,
Egy apró, titkolt üzenet,
Palackba zárva a tengeren.
Egy sóhaj feléd száll,
Mindegy, merre és hol jársz.
Tudod a gondolataim,
Hangok nélkül érnek szavaim.
Nem súgok neked semmit,
Megyek, merre a lélek visz.
Ki tudja, az út hol ér véget,
Én akármeddig ott várlak téged.
Bármerre nézek, erdők, hegyek.
Ide születtem, én itt élek.
Egy fába vésett utolsó üzenet,
Feléd kiáltok, csak ne késs el.
Hagyj élni!
Szia, Anya! Hallod a hangomat?
Itt vagyok a szíved alatt.
Még nem találom helyem,
Remélem, te majd vezetsz,
Anya! Várom, hogy lássalak,
Karjaidban majd elaludjak.
Ugye esténként majd mesélsz nekem,
Veled álomra hajtsam fejem.
Anya! Ugye sok kalandunk lesz,
A világban bármerre elviszel?
Oly lassan telik az idő itt benn,
Csak körbe-körbe forgok egyhelyben.
Anya! Ugye te is boldogan várod,
Karjaidban velem találkozz?
Kérlek, nagyon vigyázz rám,
Hogy később én vigyázhassak rád.
Anya! Merre vagy? Félek
Idebenn, a könnyeid érzem.
Hirtelen hűvös lett itt minden,
Menekülnék, de kiút nincsen.
Anya! Miért nem válaszolsz?
Valami idegen ért lábamhoz,
Egy halott sóhajtás szökik fel.
Anya! Hol vagy? Nekem élnem kell!
Anya! Ne hagyd, késő legyen,
Ne engedj be a sötétbe!
Anya! Hiába kiáltok én feléd?
Már csak a hideg érintés.
Tudnod kell, anya, visszajövök;
Egy seb leszek a szíved fölött.
Lelkedbe vésve egyetlen felirat:
Csak az a bűne, hogy élni akart.
Ellopott pillanat
Nem mondhatom el senkinek,
Titkaim őrzöm idebenn.
Néhány ellopott pillanat,
Ami örökre rejtve marad.
Mindent megőrzök itt benn,
Sose tűnnek az emlékek.
Az az ellopott pillanat itt marad,
Felhőkön át szárnyal.
Amikor becsukom a szemem,
Újra átélem a mindent.
Pillanat, mely ellopva marad,
A világ sosem tudhatja.
A busz ablakát bámulva.
Könnycsepp arcomon száguldva.
Sose tűnjön el az a pillanat,
Mely szívemben ellopva maradt.
Amikor nem figyelsz
Amikor nem figyelsz,
Célba ér egy üzenet.
Nincs eleje, nincs vége,
Csak úgy elkap téged.
Ne kérdezd, hogy miért,
Csak figyeld, hova visz a szél.
Engedd, hogy vigyen téged,
Hidd el, ez az, ami éltet!
Egy váratlan pillanat,
De örökre nyomot hagy.
Veled írja tovább a könyvet,
Neked tartogat pár könnyet.
Titokban talán vártad
Az ablakon kibámulva,
De sosem tudhattad, mikor,
Érted eljöhet bármikor.
Talán mikor nem figyelsz,
Szívedbe íródik az üzenet,
Minden lapja egy új fejezet,
De sosincs vége a könyvnek.
