Kitabı oku: «Ibolyak», sayfa 4

II.

Sűrű lomboktól környezett tér a nézőhely. Két fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.

,Még egyszer, Homonnai, mondj le...’

“Lőj!”

Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.

“Lőj, ha mondom!”

,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai háta megé.

“Férfi — mond ez visszatekintve — férfi és hölgy... ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”

,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.

“A hölgy?... Hah! Róza...”

III.

,Hát lőjünk, Homonnai?’

“Igen. De más célt a golyóknak!”

S egy durranat hallik. Utána más. — Az ifjak kezet fogva távoznak.

IV.

“Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fűben.

,Egy leve[le]t — s te?’

“Egy gyürűt.”

Pál-napkor

 
Itt van a tél, a hideg tél
Közepe,
Zúgolódik az idő kinn
Ízibe.
Zúgolódjék! egyéb dolga
Nincs neki;
Így akarja, hagyjuk kedvét
Tölteni.
Hisz nekünk ez úgy sem árthat,
Igaz-e?
Meg nem fázunk, jó meleg van
Idebe.
A kandallón pattog a fa,
Ég a tűz;
És a kancsó kottyogása
Fagyot űz.
Hát a csók piros menyecskék
Ajakán?
Az hevíti ám az embert
Igazán!
Háborogj hát istenadta
Ideje!
Föl sem veszszük; jó barátim,
Igaz-e?