Kitabı oku: «Istenfélő ateizmus»

Bevezető

„Megbocsájtás az, amikor kinyitod az ajtót, hogy valakit szabaddá tegyél, majd rájössz, hogy te voltál bezárva.”

Előszó

„Kant a 18. század végén feltette a következő kérdéseket: Mit tudhatok, mit kell tennem, mit remélhetek és végül az összefoglaló kérdést, hogy mi az ember? Tulajdonképpen ezek a kérdések ma is időszerűek, és minden gondolkodó embernek valamiféle választ kell/ene/ adnia ezekre. A válaszlehetőségek között vannak a vallási jellegű válaszok, és a nem-vallási indíttatású válaszok. Hogy ki milyen választ tart elfogadhatónak, az nagyon sok összetevőtől függ. A nevelés, az egyéni élmények, a baráti kör, a politikai hovatartozás, életvitel, karrier, kulturális közeg… A társadalmi együttélés minden történelmi korban ezeknek a válaszoknak függvényében bonyolódik.
Ahogy a kérdések is mindig aktuálisak, úgy az együttélés módja is mindig aktuális kihívásként jelentkezik. A történelmi múlt (és jelen) sajnos arról tanúskodik, hogy nem problémamentes ez az együttélés. Akár a demokrácia eszménye, akár a vallási béke ideája mindig távolinak tűnik. Az ide vezető út azonban nyilvánvaló. Ez pedig a toleranciát feltételező dialógus! Ennek gyakorlatához pedig két felismerést kell/ene elsajátítanunk: az egyik az, hogy a nagy kérdésekre nincs „bizonyíthatóan” egyértelmű válasz, a másik pedig az, hogy mindenkinek van valamekkora igazsága, amit az élete mutat meg.
Köszönet a szerzőnek, hogy írásával egy nagyszerű kalandra hív, amelynek során előbbre juthatunk ezen az úton. Jó utat!”
Dr. Beer Miklós

„Hazánk története az elmúlt évszázadban sokszor kapcsolódott össze az eleve vereségre ítélt és ítélendő ügyek képtelenségeivel. „Oly korban” éltünk, amikor az emberi aljasság, az önkény és az irgalmatlanság magasztosult fel, már a hallgatáshoz is bátorság kellett. Két vesztes világháború, a vészkorszak mélységeinek végtelen sötétsége, és az ezt követő évtizedek küszködései jellemezték mindennapjainkat. Ez a mi örökségünk itt, Európa kapujában. A könyv szerzője, Ujhelyi Sándor egy sokgyerekes, bátor és tevékeny lelkészcsaládba született. Szülei egy szigorú erkölcsi normákat követő különös vallási irányzathoz tartoztak a Lutheránus egyház keretében. A felnövekvő lélek számára azonban a veszedelem gyakran nem a sokszorosan zárt falakon túlról leselkedett, hanem belülről emésztette az alkotásra, örömre vágyó lelket. Meg kellett találnia a szabadabb és járhatóbb saját utat. De mindenképpen öröksége, a szolidaritás fontossága, az értékek megőrzése és továbbadása a sokféle zűrzavar ellenére is. Ujhelyi Sándor tehát jó iskolát kapott, és amikor mérnökként mégis inkább a közösségteremtés és a vendégfogadás lehetőségei felé fordult, akkor találta meg igazán önmagát. Megértette, hogy valamennyien az Örökkévaló asztala, az atyai ház meghittsége felé törekszünk, ahol egymás testvérei és nem bírái vagyunk. Micsoda kiváltság – a zsoltáros szavaival – megvallani, hogy „asztalt terítesz nékem ellenségeim előtt”. Ezért is lett szerzőnk a 2015-ös menekültügy egyik meghatározó arcává, amikor a Migration Aid csoport megalakításával a menekültek emberséges fogadását és ellátását szervezte és szolgálta. Politizálni annyit tesz, mint a város jólétén fáradozni, éspedig elsősorban nem a múlt emlékeit ápolva, hanem a mában teremtve meg az elvárható ökumené, az együttlakozás működő szeretetének feltételeit.