Kitabı oku: «A peleskei notárius: Bohózat három szakaszban négy felvonással», sayfa 3

Biró

De ki lesz aztán notárius?

Gazsi

Ha Zajtay úr janitor lesz, úgy én jövök Peleskére notáriusnak.

Biróné

Oh jőjön el, hogy az Isten áldja meg.

Gazsi

Eljövök. Ha notárius úr janitor lesz, búcsút veszek Pesttől s a Zrinyitől, úgy sincs többé nagy kedvem az ottani élethez.

Biró

Hát nem is gondolkozunk más notárius felől.

Gazsi

Itt a kezem.

Biróné.

Bár csak megnyerné notárius uram azon hívatalt.

Gazsi

Hát fogjunk a lakomához.

(Asztalhoz mennek és isznak.)

Kar

 
Még ma folyjon ünnepünk,
Holnap úgy is szétmegyünk.
 

Kántor

 
Elhagy már a jurátus,
Pestre megy a notárius.
 

Kar

 
A szerencse véle van,
Janitorrá lesz ottan.
 

Gazsi

 
Hej babám én el megyek.
 

Biróné

 
Jaj a szívem megreped!
 

Gazsi

 
Asszonyi szív nem reped,
Benne sok jó s rossz fér meg.
 

Kar

 
Míg a búcsú nincs jelen,
Buslakodni esztelen.
Rajta pohárhoz!
Rajta igyunk!
E lakomához
Vígadjunk.
A ki Pestre nem megyen,
Jobbat az már mit tegyen,
Inni legjobb, enni jó,
Tudja azt, ki nem bohó.
Jól tudja Nagy-Peleske,
Hogy alunni kell este.
Boldog az, ki itt marad,
A szokástól nem szakad,
És nem bánva más baját,
Itthon velünk felkiált!
 

Rajta pohárhoz sat. mint fönn; tánczba keverednek.

MÁSODIK SZAKASZ.
HORTOBÁGY

Személyek:

Nagy-Zajtai Zajtay István nagy-peleskei notárius Szatmár megyében.

Megyebiztos.

Sugár Laczi, Szegfű Bandi haramják.

Hat haramja.

Hortobágyi csapláros.

Botos.

Öt bojtár.

Tiszafüredi bíró.

Vasas káplár.

Öt vasas német.

Tóti Dorka, géczi boszorkány.

Zsuzsi.

Panni.

(Ivószoba a hortobágyi csárdában.)

Első jelenet

Sugár Laczi. Szegfű Bandi. Haramják. Csapláros. Zsuzsi. Panni.

Haramják

 
Hej csapláros bort ide!
Éljen a bandánk feje!
Bort, bort, bort!
S értte a ki nem iszik,
Nyeljen, a míg meghízik,
Port, port, port!
 
 
A ki őt nem tiszteli
Üsd, míg a hideg leli!
Üsd, üsd, üsd!
S igyál pajtás, a míg állsz,
Ugy is a mit itt talász,
Füst, füst, füst!
 
 
Csókold a lyányt, míg piros
Mert ha egyszer már koros
Jaj, jaj, jaj!
És vigyázz, hol tág a tér,
Mert a hadnagy ha rád ér,
Baj, baj, baj!
 

Laczi

Hát már senkit sem hoz a förgeteg! Kedvem telnék botra kelni. Legények! nincs valaki köztetek, kinek kedve volna csontjait olyan lágygyá veretni, mint a Zsuzsi szíve?

Zsuzsi

Hogy is ne! Hát ki mondta kendnek, hogy lágy a szívem?

Laczi

Lágy a szíved, láng a szemed, eszem azt a kis lelkedet. (Megöleli, azután botját rázza.) Ki a legény a csárdában?

Bandi

Gondolom, mindnyájan; de te alkalmasint csak próbára akarsz tenni, hogy tisztelünk-e már mint új kapitányunkat?

Laczi

Ne papolj hiában! Még egyszer, ki a legény a korcsmában?

Második jelenet

Zajtay (kardosan, tarsolyosan, kalapja mellett írótoll, s papirostekercs, belép, s mintha a csaplároshoz szólna)

Zajtay

Itt vagyok!

Laczi

Itt van? Csak hamar hát, ragadjon kend botot vagy húzza ki kardját, mindegy! (Botját rázza a notárius feje körül, ez megijedve visszaszökik.)

Zajtay

Az Istenért, hiszen agyonüt kend!

Laczi

Olyas valami a szándékom; hát védelmezze magát. (Neki megy botjával.)

Zajtay (kardját hüvelyestől fölemeli, s védi magát, hátrálva s a szobában szétugrálva)

Mit vétettem én kendnek?

Laczi

Védelmezze magát!

Zajtay

Az Istenért, segítség! (Nevetés.) Meg akarnak ölni.

Csapláros

Ne bántsa kend ezt a jámbort.

Zajtay (a lyányok hátuk mögé fut)

Édes szép lyányaim, ótalmazzanak!

Laczi

Jőjjön elő kend, hiszen csak vagy három bordáját akarom betörni, fejének semmi baja sem lesz.

Zajtay

Kérem alássan, bordáimra is nagy szükségem van.

Csapláros

Hagyjon békét kend, hát nem látja, hogy a nyavalya is majd kitöri félelemből.

Laczi

No mászszék elő hát kend, nem bántom. (Botját elveti.)

Zajtay

Hála az égnek! Uraim, én jámbor utazó vagyok, notárius Nagy-Peleskén, s most Budára utazom; már az utazás maga is elég kín, hát még ha ilyen fatális dolgokat kell az embernek szenvedni.

Laczi

Hiszen kard van az oldalán, hogy ijedhet meg oly hamar?

Zajtay

Ez a kard azért van oldalomon, mivel én more patrio utazom, de én mint békességes ember, ellensége vagyok minden vérontásnak?

Bandi

Kend hát, mint látom, diákos ember; hát üljön ide közibünk, én is voltam valaha diák.

Zajtay (leül a haramjákkal)

Pedig kendből sem látszik ki a literátus ember!

Bandi

A mai világban az a legtöbb ember, kiből semmi sem látszik ki.

Laczi

Notárius uram, az előbbeni ijedést mossa le ezzel a pohár borral. (Poharat nyújt neki.)

Zajtay

Jó barátságért! (Iszik.)

Laczi

A mennyiben szegény legény, és notárius jó barátok lehetnek.

Zajtay (megijedve)

Szegény legény?!

Laczi

Az, az! Hát még nem hallotta hírét a híres haramjának, Sugár Laczinak?

Zajtay

Azon gazlatornak, azon Cacusnak, Pintye Gregornak, azon akasztófavirágnak? ki ne ismerné őt?

Laczi

Notárius uram az én vagyok.

Zajtay

Lehetetlen!

Laczi

De úgy van!

Zajtay (ijedve föláll, éneklő hangon szól)

Seregeknek ura!

Laczi

Semmit se féljen! Büszke vagyok én azon nevekre, bár nem is értettem mind.

Bandi

Azok a hortobágyi titulusok, s mi úgy megérdemeljük a magunkét, mint akárki.

Zajtay

Oh irgalmazzanak! De egy magistratualis persona, mint én, már nagyon megszokta az ilyeseket, s akaratja ellen is kitörnek belőle.

Bandi

Öblítse vissza notárius uram!

(Poharat nyújt; Zajtay iszik.)

Zajtay

Abi in malam rem!

Laczi

Mit diákizál már megint?

Bandi

Mala malae, magyarúl málé, azaz annyit tesz, olyan édes, mint a málé.

Laczi

Nem hiában oláhok közé való notárius uram, hogy nem ismer édesebbet a málénál.

Harmadik jelenet

Előbbiek. Tóti Dorka (mint parasztasszony)

Dorka

Jó napot, jó szerencsét!

Bandi

Hát ez a váz melyik szőlőből szaladt el?

Dorka

Csúfoljanak kendtek csak, pedig nem érdemlem ám; mert életöket jövök menteni.

Laczi

Te, kiben az élet úgy kiaszott, mint a harmadévi vadkörte! Te akarod életünket menteni?

Dorka

Biz úgy van az! (Zajtayra mutat.) Látjátok ezt a gyönyörű mákvirágot? Mit gondolnak, kicsoda ő kelme?

Laczi

Nos, ki volna?

Zajtay

Ne higyenek uraim a banyának, soh sem láttam őt!

Dorka

De annál többször láttalak én. Ez a becsületes ember comissáríus, s azért jött csak Debreczenből, hogy kikémleljen benneteket, és a vármegye kezébe adjon!

Laczi

Ezer gyilkos mennykő, igaz-e ez?

Dorka

Igaz, igaz!

Zajtay

Mind csupa tiszta koholt hazugság; ne higyék az urak. Ily okos emberek hogy is hihetnek egy boszorkánynak, tudják már, hogy én notárius vagyok.

Dorka

Ha notárius, tehát miért jár karddal?

Zajtay

Mondtam már, hogy more patrio utazom.

Laczi

Mit tesz az: more patrio.

Bandi

Sarkantyús égiháború, csak most értem már, more patrio. – Morio annyit tesz, mint meghalni, patrizálni pedig a koldus diákok szoktak; more patrio tehát annyit tesz, mint a halálnak patrizálni, azaz, minket a halálnak akar beszerezní.

Haramják

Verjük be a koponyáját!

Zajtay

Eszem ágában sincs; azon szavak egészen mást jelentenek, nézze meg csak Parispápait!

Bandi

Még kételkedik diákságomban? Azért is halált érdemel.

Laczi

Verjétek agyon!

Zajtay

Irgalom – ártatlan vérem égbe fog kiáltani!

Haramják

Rajta! (Emelt botokkal rá rohannak.)

Bandi

Megálljatok! – Senki se bántsa őt.

Laczi

S te mernéd?

Bandi

Megállj pajtás, ennek az embernek meg kell halni; de ha így hebehurgyán agyon verjük, a világ azt mondaná, hogy igazságtalanúl öltük meg, tehát itéljük el őt annak rendje szerint.

Laczi

Nem bánom, ez zsiványemberségünkhez illik.

Bandi

Tartsunk statáriumot.

Laczi

Mint sok társaink fölött ők tartottak.

Zajtay

Protestálok! Publikálva van-e a statárium?

Laczi

Ha szól kend, mindjárt a hátán dobolom ki.

Bandi

Te vagy a szolgabíró, ülj ide!

Laczi

Jól van. (Az asztal elejére ül.)

Bandi

Én mint diákos ember, a fiskális leszek és ide ülök; – ti vagytok az assesorok, üljetek ide sorba. (Leülnek.) Ketten a bűnöst őrizzék, s fegyvereit szedjék el. (Két haramja megteszi.)

Zajtay

Az Istenért, uraim! én senkit sem akartam megbántani; csak Budára szándékozom Mátyás király palotáját megnézni.

Laczi

Majd fölhúzzuk mi kendet más palotába.

Zajtay

Oh execrabilis dolog!

Dorka (Zajtayhoz)

Ez a Tóti Dorka bosszúja.

Zajtay

Apage satanas! Uraim! ez boszorkány, ne higyenek neki, mindnyájokat megbabonázta.

Bandi

A vallatásból minden kisül, papirost ide, tollat, tentát.

(Haramják leveszik Zajtay kalapjáról a tollat)

Haramja

A tarsolyában még kalamáris is van. (Bandihoz viszi.)

Laczi

Hozassék elő a bűnös! kezdje el a vallatást.

Bandi

Először is, mondja meg a bűnös: ki legyen?

Zajtay

Sum Stephanus Zajtay de Nagy-Zajta, pagi Nagy-Peleske notarius loci.

Bandi (ír)

Loci. Másodszor.

Laczi

Csak sietve a dologhoz!

Bandi

Tehát másodszor, miért áll itt?

Zajtay

Mivel kendtek el nem eresztenek.

Bandi

Ez új vétek! ily nagy tekintetű itélőszéket nem szabad per kendtek titulázni, s a felelet sem elegendő, mivel én azt kérdem, micsoda vétek miatt áll itt?

Zajtay

Én ártatlan vagyok, mint a bárány! hiszen már meg is ittuk a barátság poharát, midőn ezen boszorkány, ki nekem mint philosophusnak ellenségem, belépe, és gyalázatos koholmányával mindent elrontott.

Bandi

A vádló lépjen elő! Mivel tudja a vádlottnak bűnét bizonyítani?

Dorka

Én a vicispán úrnál szakácsné voltam, ott hallám, midőn ez az úr megigérte, hogy a hortobágyi zsiványokat kézre keríti; ő már jártas ember az ilyesekben; a híres Csorba Bandit is ő fogta el.

Bandi

Elég; halált érdemel.

Laczi

Hát haljon meg.

Haramják

Haljon meg!

Zajtay

Ne higyenek a boszorkánynak, volt biz’ ő a Belzebub szakácsnéja.

Bandi (ír)

Az itélet ki van mondva, a bűnösnek meg kell halni.

Haramják

Halál fejére!

Zajtay

Irgalmazzanak, az Istenért!

Bandi

Nincs gratia!

Zajtay

Isten hozzád janitorság!

Laczi

Föl kell akasztani az álláskapura.

Zajtay

Hát mégis janitor leszek, de jaj! a halál tesz azzá.

Laczi

Csapláros, kötelet.

Csapláros

Mindjárt. (El.)

Bandi

Vígan notárius uram, ünnepelje velünk saját halotti torát.

(Haramják Zajtayt poharakkal kinálják)

Kar

 
Itt a pohár az útra,
Igyál hát,
Ott nem találni kútra,
Sem csárdát;
Jaj pedig útad igen tova megy,
Itten igyál, nehogy ottan epedj!
 

Zajtay

 
Jaj megesett nékem, boldogtalannak
Mint a kukoriczát, fölakasztanak,
Oh szegény notárus!
Mit használ a jus!
 

Kar

 
Akasztófa szép halál,
S mindenki,
Kár, hogy reá nem talál,
Ki érdemli!
Könnyű lebegni nagy ágainál
És tánczra kerülni, ha szél muzsikál.
 

Egy haramja (ijedten berohan)

Fussatok! egy nagy katonacsapat vágtat erre.

Bandi

Lánczos lobogós! már az ablakon látom! Lóra! siessünk!

Mind

Lóra! (Nagy zavarban kirohannak.)

(Zajtay a futni akaró Dorkának elébe ugrik, egy seprőt kap föl, s azt az ajtóba teszi)

Negyedik jelenet

Zajtay. Dorka.

Zajtay

Nem mehetsz ki boszorkány, kereszbe tettem a seprőt; most jaj ördöngös lelkednek, még ma Hekaténál, vagy Proserpinánál vacsorálsz.

Dorka

Notárius uram, mondom, ne bántson, mert bizony megnyergelem. (Zajtay kardot rántván, Dorka egy guzsalyt ragad fel s futva védi magát.)

Zajtay

Kivágom testedből ördöngös lelkedet!

Dorka

Notárius uram, csak most az egyszer ne bántson, minden nyavalyából kigyógyítom, minden bajától megmentem.

Zajtay

De én mentem meg mindjárt a világot nyavalyás lelkedtől.

Dorka

Pokol segíts, különben elvesztem.

Ötödik jelenet

Előbbiek. Biztos. Hajduk.

(Biztos belép s a seprőt leüti. Dorka az ajtón kiszökik. Zajtay utána vág, de a biztost találja.)

Biztos (Zajtayt földhöz vágva.)

Hát még itt is van haramja? Ragadjátok meg!

Zajtay (felugrik)

Egek ura! a haramják kezéből kiszabadúltam, s most az igazság szolgái akarnak elfogni.

Biztos

Bocsássátok el, hisz ez a peleskei notárius.

Zajtay

Az vagyok; ah de csak most látom, hogy mi ismerősök vagyunk Debreczenből.

Biztos

Hogy a manóba került ide?

Zajtay

Balsorsom a haramják közé hozott, s ezen vén boszorkány, ki innen kiugrott, elhiteté velök, hogy szándékom volt őket elárulni; azok felakasztanak, ha commissárius úr nem jő, s azért akartam a banya fejét leszelni.

Biztos

De kardja szerencsére éles, mint kapanyél. Hanem, ha tetszik, most bízvást utazhatik tovább, mert a zsiványok elszélyedtek.

Zajtay

Megyek is, mert az éjtszaka Tiszafüreden akarok hálni. (Kardját felköti, s írószereit helyre teszi.) Köszönöm a segedelmet, az Isten áldja meg.

Biztos

Elkísérem egy darabig! (Mind el.)

VÁLTOZÁS

(Pusztahely Hortobágyon; hátúl tűzön bogrács; távolról dudaszó hallik, nemsokára föllépnek.)

Hatodik jelenet

Botos. Bojtárok.

Botos

Kész-e már a gulyáshús?

Bojtár

Mindjárt kész lesz.

Botos

Marczi, ma te vagy a szakács! mi üljünk s pihenjünk, míg az étel készen lesz. (Leül, s vele néhány, s mások a tűz és bogrács körűl forgolódnak.) De Marczi, jól főzz, a ki emberséged van!

Bojtár

Olyan piros lesz, mint a rózsa, s olyan édes, mint a babám csókja.

Botos (kifelé nézve)

Nézzétek, vendéget kapunk, egy lovas tart erre!

Első bojtár

Huszárnak látszik.

Második bojtár

Mentés ugyan és kardos, de csákója nincs.

Harmadik bojtár

Kalapja mellett igen sovány a bokréta.

Botos

Ni – ni – a kukoriczából három bika támad ellene.

Első bojtár

Jaj szegénynek, ha elérik!

Második bojtár

Ő fut, a bikák nyomában vannak –

Első bojtár

Mindjárt felöklelik.

Zajtay (kívül)

Segítség! Seregeknek ura! – Segítség!

Botos

Siessünk segíteni, mert szörnyet hal! Uszítsátok a kutyákat. (Mind gyorsan el.)

Hetedik jelenet

Zajtay. Előbbiek. (Nem sokára visszajönnek. Botos és egy bojtár vezetik az elréműlt Zajtayt.)

Botos

Kössétek pányvára a lovat. (Zajtayhoz) Üljön le a bundára! (Leülteti.) Lett-e valami baja? Beszélni sem tud ijedtében! van-e baja?

Zajtay

Hogy ne volna! Azok az átkozott bikák a lelkemet is majd kiszorították! boszorkányság!

Botos

Biz’ uram az nem boszorkányság; igen is természetes, hogy a bikák űzőbe vették.

Zajtay

Kend nem tudja, engem egy boszorkány üldöz: az átkozott Dorka.

Botos (a bojtárokhoz)

Szegénynek rémültében még az esze is elment! – Mit álmodik boszorkányokról, hiszen bikák üldözték.

Zajtay

De legalább az egyik bika boszorkány volt.

Botos

No hagyjuk abban! igyék egy pár kortyot ebből a juhászorvosságból: bizonyára jobban lesz. (Kobakot nyújt.)

Zajtay (iszik)

Szinte érzem, hogy melegíti véremet! mindjárt jobban vagyok. (Testét megnézi.) Hála Istennek, épen maradtam; egy csontocskám sem veszett el, s már magamhoz térek.

Botos

Csak nyugodjék! kevés percz múlva egészen helyén lesz!

Zajtay

Hála Istennek! már annyira jól érzem magamat, hogy illendően megköszönhetem a barátságát.

Botos

Soh’se bántsa bíz’ azt!

Zajtay (feláll)

Drága juhász bácsim, és Hypocratesem! Te nagy bölcsességű kedves Socratesem! Én vitéz Hectorom, hív Gánimédesem –

Botos

Hagyjon fel vele; hiszen nem tudok én diákúl, s azon szenteket még az apám sem ismerte.

Zajtay

Bácsi, azt tudom, hogy kend nem tud diákul; de én notárius vagyok, hát diákosan illik köszönnöm, s azért ha kendnek valaha processusa lesz, csak folyamodjék hozzám, mindig fogok mellette allegálni, hívebb prokurátorra nem is akad.

Botos

Nincs szükségem reá! Nekem csak a farkasokkal van processusom s azt rendesen hat örvös prókátorom végzi el! nem látta, mik a bikákat megszalasztották? Aztán kötelesség volt segíteni, midőn nagy uramat olyan veszedelemben láttuk.

Bojtár

Megfőtt a gulyáshús.

Botos

Ide vele.

(Bojtár leveszi a bográcsot és megrázván a földre teszi; mind körülülik.)

Botos

Notárius uram, tessék.

Zajtay

Jó appetitust kívánok.

Botos

Köszönjük – itt a kenyér.

Zajtay

Hozzák ide kulacsomat nyeregkápámból. (Bojtár elmegy.) Jóféle diószegi van benne.

Botos

Hiba lett volna, ha azon átkozott bikák kárt tettek volna notárius urban.

(Bojtár visszajő a kulacscsal. Zajtay Botosnak adja.)

Zajtay

Gazd’ uram, kezdje meg, s járassa sorban.

Botos

Notárius uram egészségiért! (Iszik.)

Zajtay

És további barátságért!

Botos

Adja Isten! (A kulacsot átadja; isznak.)

Zajtay

Juhász bácsi, köszönöm az ebédet és a segedelmet. Ma még Tisza-Füredre szándékozom.

Botos

Ne siessünk! oda korán elérhet.

Zajtay

Az Isten éltesse hív Herkulesemet, ki a bikától megmenté éltemet. (Iszik.)

Botos (körülnéz)

Hiszen nincs itt az az úri ember!

Zajtay

Kend az, juhász bácsi.

Botos

Már mondtam, hogy nem tudok diákul. – De most legyünk vígan az ijedés után. Rajta dudás, fújd. (Dudálnak.)

Kar

 
Hortobágyi pusztán fúj a szél,
Juhász legény búsan útra kél,
Hová lett a nyája? eladta,
Hová lett a kedve? elhagyta!
 
 
S hajh nyájadat miért adtad el?
Nekem már a földön mi sem kell;
S juhász legény kedved hová lett?
Rózsám hívségével elveszett.
 
 
S Isten hozzád puszta, s pajtások,
Furulyámat már nem halljátok,
S hortobágyi pusztán fúj a szél,
Juhász legény búsan útra kél.
 

Botos

Nem úgy! Ez igen szomorú; vígabbat!

Kar

 
Juhász legény hosszú útjában
Szomjúságot érez torkában;
Szomjas és szerelmes, két gonosz,
Magában is mindegyike rosz.
 
 
S betér a kardacsi csárdába,
Nagyot iszik ottan bújába,
S mint itczét-itczére ürített,
Szomja és szerelme elveszett.
 

Zajtay

Gazd’ uram! én ezerszer köszönöm a vendégséget! a nap mélyen áll, indulnom kell!

Botos

Jőjön notárius uram, hadd nyergeljük fel lovát. (A bojtárok holmijokat felszednek; mind el.)

VÁLTOZÁS

(Helységháza Tisza-Füreden. Szoba.)

Nyolczadik jelenet

Bíró. Dorka.

Bíró

Itt kell kendnek gazdasszonykodni; de emberül viselje ám magát, azt mondom.

Dorka

Meg lesz elégedve, bíró uram!

Bíró

Nekem most el kell mennem, de ha míg oda leszek, becsületes vendég találna jönni, illendően fogadja kend, azt mondom.

Dorka

Meglesz.

Bíró

De el ne feledjen kend semmit, azt mondom. (El.)

Dorka

Magam is vendéget várok! Csak reám kell bízni, miként fogadjam. – De már lépteket hallok. Talán ő.

Kilenczedik jelenet

Zajtay. Dorka.

Zajtay

Adjon Isten jó napot, anyjok. (Félre.) Először is vénasszonyt látok; ez nem jót jelent.

Dorka

Hozta Isten az urat.

Zajtay

Én útazó notárius létemre a városházát kerestem fel. Kaphatok-é szállást az éjtszakára?

Dorka

Minden esetre!

Zajtay

S istállót a lovamnak?

Dorka

Mindent elrendelek, csak várjon egy kicsit! (Félre.) Várj, hiszen majd küldök én mindjárt executiót a nyakadra. (Fenn.) Tüstént visszajövök. (El.)

Zajtay

Vércseszemű banya, úgy néz reám, mintha meg akarna igézni! Csak újra bajom ne legyen, mert ma már Mathuzsálem egész életére eleget szenvedtem! (Kívülről a vasas németek kurjongásai és lármája hallik.) Micsoda fatális lárma ez? hah! – mintha egy sáskasereg jőne!

Tizedik jelenet

Vasas németek (ujjongva rohannak be muzsikával). Zajtay

Első vasas

Ki vagyik kent?

Második vasas

Komiszár! komiszár! megvanni penna a kalap.

Mind

Komiszár! komiszár! (Rángatják.)

Harmadik vasas

Verdammter kherl! ha katona megenni kis tukhus, kent mindjárt sok excess a papiros tenni. (Rángatja.)

Negyedik vasas

Osztán mikor kent elmenni a combutus csinálik, meglenni sok fizess.

Zajtay

Katona uraim!

Ötödik vasas

Hallkatni, kuthja lerki, Spitzbub! kent azt úgy csinálik, azért én az enim kart kent fejét levágik. (Kardot rántanak.)

Zajtay

Az Istenért! nem vagyok én komissárius!

Első vasas

Ha többé komiszár más falu meglátik, mek nem fog mondani több katona excess.

Zajtay

Nem mondok én semmit.

Tizenegyedik jelenet

Előbbiek. Bíró.

Bíró

Katona uraim, mit csinálnak?

Első vasas

Mink ez a komiszár egy kicsit megölni.

Bíró

Az Istenért, hisz ez nem kommissárius. (Félre.) Nem ismerem, de hazudnom kell valamit, különben megölik. (Fenn.) Uraim, ez a poroszlói kántor, én jól ismerem.

Második vasas

Kántor? Nem komiszár? No szo betukik az enim kard.

Zajtay

Köszönöm kendnek, akárki legyen.

Harmadik vasas

No, mi nem fok többé nat haragszik csinálni –

Negyedik vasas

Mek van kent kántor? alszo szép ének – kántikálni.

Zajtay

Uraim, nem tudok én énekelni.

Ötödik vasas

Ha énekel nem csinál, mindjárt priglit atni.

Zajtay

Megijedtem a kendtek pallosától, rosszúl lettem.

Bíró

Úgy megkínozták a katona urak, hogy lehetetlen neki énekelni.

Első vasas

Potz tausend szapperment, ma katona kántor lusztig mek kel lenni.

Zajtay

De nem tudok énekelni.

Második vasas

Donnerwetter, ha kent nem énekelni, ezer ertek mindjárt elvinni kent. (Kardjaikhoz nyúlnak.)

Bíró (félre)

De már látom a káplárért kell mennem. (El.)

Zajtay

Az Istenért, ne bántsanak! inkább megpróbálom! «Seregeknek ura!»

Első vasas

Az nem szép, más nóta!

Zajtay (énekel)

«Fölemelé Kádár szemeit az égre –»

Második vasas

Az is nem szép. – Énekelni kent magáról.

Zajtay

Nem tudok én magamról semmit.

Harmadik vasas

Muszszain! Muszszain énekelni!

Zajtay

De ha nem tudok mást.

Mind

Hát kend még is komiszár?

Kar

 
Rajta a spiont apróra
Vagdaljuk le,
Kardunk éle a hasába
Forduljon be.
Rajta, rajta hát vitézek!
Porba vele!
 

Zajtay (asztal alá akar bújni s énekel)

Jaj vitéz uraim, kérem irgalmazzanak. (Vasasok előhurczolják.)

Kar

 
Véres bosszút állunk mostan
A tollrágón!
Csak hamar add koponyádat,
Mert levágom.
Nosza készülj a halálra,
Nincsen pardon.
 

Zajtay

 
Jaj meghalni, Budavárát csak nem láthatom,
Énekelek és megmondom nevem és lakom.
Tekintetes nemes
Szathmár vármegyében,
A kecsegés Szamos
 

Kar

 
Jobban kiáltson!
 

Zajtay

 
Víznek lementében,
Lakásom én nékem
Van Nagy-Peleskében.
 

Kar

 
Ez tetszik nekünk!
 

Zajtay

 
Kántor nem vagyok én,
Notárius vagyok én
Ennek helységében.
 

Kar

 
Hazudsz, kántor vagy;
Hát mit csinálsz itt?
 

Zajtay

 
Híres Budavárát
Még soha nem láttam,
Krónikában róla
 

Kar

 
Miért állasz görbén?
 

Zajtay

 
Már sokat olvastam,
Azt hogy megláthassam
Mindenkor kívántam,
El is tökéllettem,
Magamban föltettem
Oda tenni útam
 

Első vasas

Hej lusztig, kántor tánczolni.