Kitabı oku: «A peleskei notárius: Bohózat három szakaszban négy felvonással», sayfa 4
Zajtay (vonakodik)
Életemben sem tánczoltam.
Második vasas
Muszszáin, húzni czigány! (Czigányok muzsikálnak, s a vasasok Zajtayt tánczba ragadják).
Zajtay
Uram, összetörik csontom, lábam.
Mind
Hopp, hopp, lusztig. (Tánczolnak.)
Tizenkettedik jelenet
Káplár. Előbbiek.
Káplár
Hát ez a rend? Tüstént lóduljatok haza!
Mind
Káplár úr, káplár úr. (Mind elfutnak.)
HARMADIK SZAKASZ.
BUDAPEST
(Két felvonásban.)
Személyek:
Zajtay István, peleskei notárius.
Sándor, fia.
Hopfen, serfőző.
Fanni, lánya.
Nina, szobalánya.
Hermann, Fanni jegyese.
Baczur Gazsi.
Halmi, Savi, Keserü, Édes, Kecsei, pesti ifjak.
Sebestyén, serfőző legény.
Roth, Braun, Schwartz, polgárok.
Kávés.
Fogadós.
Pinczér.
Szinházi rendező.
Othello.
Desdemona.
Tóti Dorka.
Sötétség királynéja.
Ifjak. Lyányok. Pinczérek. Őrök. Szellemek.
ELSŐ FELVONÁS
(Pest. Kerepesi út a magyar színház előtt, emberek járnak a szinen át.)
Első jelenet
Zajtay (lóháton). Később Gazsi. Szolga
Zajtay
Pestre hát elérkezém már,
Annyi kín után,
Tolvajok, bikák üzének,
Hortobágy sikán;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
Szörnyüen tánczoltatának
Vasas németek,
Majd apróra szabdalának,
Majd megöltenek;
Hah! de látom Budavárát,
Mátyás király palotáját,
Elfeledve minden bajt.
Itt vagyok, hála Istennek, annyi fatalitás után! Ni ni, ez jurátus barátom. (Leszáll.)
Gazsi
Isten hozta, barátom uram! Már a Zrinyiből megláttam. Lovát küldje oda, maga pedig jőjjön hozzám, míg fiát fölkeressük. Szolga, vezesd el a lovat. (Szolga elvezeti.)
Zajtay
Servus humillimus, édes jó barátom, a jó szerencse hozta. Hát hova viszik lovamat?
Gazsi
A Zrinyibe, ott jó helyen van, mindjárt megparancsolom, hogy gondot viseljenek rá, mert higye el nekem, ott nagy auctoritásom van.
Zajtay
Hát ez micsoda épület?
Gazsi
Ez a magyar színház.
Zajtay
Magyar színház? – Szép épület, valóban fölséges, de már itt minden szenvedésem után is szívemből kiáltom: az Isten áldja meg építőit, sokáig éljenek!
Gazsi
Én a paripa után látok. Hát notárius úr velem jő, vagy itt vár meg? mindjárt visszajövök.
Zajtay
Én addig ezt a pompás épületet szemlélgetem, mely szívemet annyira örvendezteti, hogy minden útamban kiállott kínokat elfeledém; csak siessen.
Gazsi
Mindjárt itt leszek.
Zajtay
Mossa meg lovam hátát pálinkával, szegény még csikó, feltörte a nyereg.
Gazsi
Meglesz. (El.)
Második jelenet
Zajtay (egyedül, a színházat nézegeti)
Ezen már örülök! még theátromot életemben sem láttam, sem kívülről, sem belülről. – Vajon úgy játszanak-e ebben is, mint az a német, ki egyszer Csengerben olyan dróton járó fabábokat produkált! – Egyszer csak bemegyek. – Vajon mit játszanak ma? Ni, ni, itt egy czédula van kiragasztva; mi lehet? (Olvassa a czédulát.) Pest, magyar színház. (Az előadás dátumát mondja.) Először adatik (akadozva) «Öt-holló – vagy: ott-holló! vagy O-thelló, a velenczei szerecsen.» – De már ez sok, magyar színházban szerecsent játszani, mintha nem volna nekünk elég híres emberünk, mint Zrínyi, Hunyadi, Mátyás király, és több számtalan, aztán ha mégis nemzeti szerecsen volna, de velenczei szerecsen magyar színházban, (tovább olvas) «szomorújáték öt felvonásban, angolul írta Sák – zsákospárna, vagy Sákespeare.» No ez is valami szerecsen név. «Schlegel után németből fordította L. M.» – No ez is furcsa, angolul írták, németből fordították, és magyarul játszszák. Már szeretném tudni, miért nem adnak és írnak eredeti magyar darabokat? «Személyek: Othello velenczei szerecsen»; már megint: oda fenn nagy betűkkel, itt aprókkal. – Csak szeretném tudni, hol veszik Pesten azt a szerecsent – «Desdemona, Cassió» mind olyan pogány nevek. «Történik Velencze és Cyprus szigetében.» – No de ez már valóban iszonyúság, még csak a történet sincs Magyarországban.
Harmadik jelenet
Zajtay. Gazsi.
Gazsi
Mit olvas notárius uram?
Zajtay
A magyar komédia-czédulát. – Nem ismeri barátom ennek a darabnak históriáját; furcsa történet lehet.
Gazsi
Nem biz’ én! nem igen járok én a theátromba, s azért nem is bibelődöm az effélékkel.
Zajtay
Már hogy lehet az, hogy nem jár a magyar színházba, hát milyen hazafi?
Gazsi
Magyar vagyok, töröm a bordáját, még pedig a java. Ki tagadni meri, lecsákány-nyelezem, de abban a theátromban oly csendesen kell az embernek magát viselni, én nem oda való vagyok, nem kell nekem az a csendes mulatság, inkább a Zrinyiben egyet ferblizek, s ha valaki megharagít, olyat ütök az asztalra, hogy a poharak balétot tánczolnak. Ez a valódi komédia; aztán minap egyszer véletlen bementem, mikor épen egy korhely ficzkót produkáltak, s az épen úgy nézett ki mint én, úgyannyira, hogy az egész publikum rám mutatott és nevetett.
Zajtay
Talán csak vaktörténet volt! Reménylem azért, velem majd csak bejő. Ni ni, de miféle hasadék ez itt? (A színházra mutat.) Mintha a mennykő ütött volna belé!
Gazsi
Azon a gázcsövek, vagy mint magyarul mondják, légszeszcsövek mennek keresztül.
Zajtay
Miféle csövek?
Gazsi
Az egész theátromon ilyen csövek vannak áthuzva, s azokból levegő jő ki, ezt a levegőt meggyujtják, s azzal világítanak.
Zajtay
Már mit nem találnak ki még? Eddig a levegőt csak lélekzeni használtuk, s most már gyertya gyanánt égetik; de ha a levegő elég, megfulnak benn az emberek.
Gazsi
Azért kívülről ezeken a csőveken mindig új levegőt fújnak be.
Zajtay
Már megijedtem, hogy mennykőütés, mert mennykőhárító nincs rajta.
Gazsi
Hát hova menjünk most?
Zajtay
Hány az óra.
Gazsi
Mindjárt hét?
Zajtay
Hát úgy theátromba kell menni! csak eljő velem öcsém uram?
Gazsi
No nem bánom, notárius uram kedvéért elmegyek.
Braun. Schwartz. Roth (jőnnek ki a színházból)
Gazsi
Uraim! hová mennek?
Braun
Vissza! a színház úgy tele van, hogy lehetetlen helyet kapni. (El.)
Gazsi
No az is ritkaság.
Zajtay
A szerecsent akarják látni! Ejnye be sajnálom, hogy mi is be nem férünk!
Gazsi
Ne féljen, segítek én a bajon. Nekem van egy hegedüs pajtásom, ki itt a theátromban muzsikál, majd beereszt az orchestrumba, csak jőjjön, notárius úr!
Zajtay
Azon örvendek. (El.)
VÁLTOZÁS
(Szoba Hopfen házában.)
Negyedik jelenet
Hopfen. Dorka (jönnek). Később Nina
Hopfen
Először is, ez az ebédlő! itt fog kend mindennap 12 órakor ebédre, és 6 órakor estelire teríttetni. Érti?
Dorka
Értem uram, pontosan meglesz.
Hopfen
Csak pontosan, azt szeretem. (Félre.) Kedvem szerint valónak látszik cselédem, olyan vén mintha már Gambrinus király seréből ivott volna. (Fenn.) S még egy fontos kötelessége van kendnek, s ha abban is híven eljár, kialkudott bérét mindennap egy itcze serrel toldom meg. (Félre.) Úgy is van még sok megromlott az árvíz idejéből.
Dorka
Köszönöm a tekintetes úr nagylelküségét, csak parancsoljon.
Hopfen
Vigyázzon kend minden a házba járó idegenre, főleg a férfiakra, hogy lyányommal egyik se beszéljen; ha valaki közelít feléje, mindjárt tudósítson engem.
Dorka
Ez nagy bizalom, hogy a téns úr lyányát rám bízza; azért is méltóképen hálálom meg.
(Nina a mellékajtón kidugja fejét.)
A kisasszonyba egy haszontalan ifjú szerelmes, minden lépte után ólálkodik; ez Zajtay Sándor jurátus.
Nina (félre)
Ah! ezt hallanom kell.
(A hátul álló kárpit mögé vonul.)
Hopfen
Mit? Zajtay? fiskálisom juratusa? Árpa és komló! csak az kellene még, hogy lyányom jurátusné legyen.
Dorka
Ha mégis valami nagy családból származnék, de így csak egy szegény falusi notárius fia.
Hopfen
S mégis szemeit egy pesti serfőző lyányára meri vetni?
Nina (félre)
Még pedig a szívébe.
Hopfen
Átkozott dolog, pedig ő mindjárt itt lesz, írásokat hoz a fiskálisomtól, én nekem el kell mennem! – Tudja mit? ha az ifjú jő, rejtse el magát ezen kárpit mögé, s hallgatódzzék! ha ügyesen viseli magát, megjutalmazom. Csak vigyázzon. (El.)
Nina (félre)
Megállj, vén boszorkány! (Míg Dorka Hopfent az ajtó felé kiséri, az oldalajtón elsuhan.)
Dorka
Már látom, az öreg Zajtayhoz nem férhetek, legalább fián állok boszút, s talán atyját is bele keverhetem. De vigyáznom kell, mert két próbám nem sült el, s ha a harmadiknak sem lesz sikere, a boszorkányi törvények szerint elvesztem hatalmamat. – De már jő is az ifjú, hamar lesbe.
(A kárpit mögé vonul.)
Ötödik jelenet
Nina (az oldalajtón föllép). Később Fanni
Nina
Kész a boszúterv! Erre a banyára két okom van haragudni, először a házban minden maga akar lenni, s már urunk kegyelmébe befurta magát, pedig természetes, hogy az elsőség a szobalyányt, nem pedig a szakácsnét illeti; s másodszor, jó kisasszonyom szerelmét akadályoztatja. De mind ezért oly boszút állok rajta, mint még egy szobalyány sem tett, mióta ez a fényes hívatal feltaláltatott.
Nem lehetnék más soha,
Mint szobalyány,
Tündöklő szolgálat az
És sok észt kiván.
A kisasszony, ha szeret,
Miniszterré tesz,
Én vezérlem a szívet,
Hejh ügyes fej ez.
(A kilépő Fannihoz.) Épen jókor jő a kisasszony! jőjön ide. (Előre vezeti.)
Fanni
Mi baj?
Nina
Zajtay úr mindjárt itt lesz, vigyázzon magára, ne beszéljen vele itt sokat, mert lesik, itt ebben a szobában, érti ebben a szobában, küldje őt valami ürügy alatt ma éjfélkor a pinczébe.
Fanni
Éjfélkor a pinczébe.
Nina
Igen, igen, mindenre kérem, javára leend. De bizonyosan tegye. Hah! már jő Zajtay úr, én megyek.
Hatodik jelenet
Fanni. Sándor (középről). Dorka (a kárpit mögött). Később Nina. János. Palkó
Sándor
Édes Fannim! hála az égnek, hogy láthatom! Itthon-e atyja?
Fanni
Nincs.
Sándor
Oh én boldog, tehát egy pillanatig szerelmemnek élhetek.
Fanni
Vigyázzon, mert atyám minden perczben visszatérhet, s e fölött nem tudhatom, melyik cselédünk léphet egyszerre be kém gyanánt.
Sándor
De hát ugyan mikor szólhatok már önnel szívemből, s aggodalom nélkül?
Fanni
Annak is megjő az ideje! s talán előbb mint reménylené! Tudja-e mit?
Sándor
Mit?
Fanni
Egész házunkban nincs biztos hely, hol beszélhetnék önnel, azért írni fogok, s levelemet ma éjfélkor Sebestyéntől megkaphatja, ha a pinczébe lemegy, hol ő dolgozni fog.
Sándor (bámulva)
S mi lesz a levélben?
Fanni
Csak jőjjön – meg fog jelenni?
Sándor
Kételkedhetik rajta?
Fanni (titkon)
Minden esetre jőjjön el. – Ezen írásokat úgy is atyám szobájába kell vinni, jőjön, megmondom okát. (Elmennek.)
Nina (a másik oldalról jő, félre)
Egy kis előleges boszút mindjárt állok! (Fenn.) De ni, ezen spanyol fal milyen poros! – János! Palkó! (Bejönnek.) Vigyétek ki ezt a kárpitot, s tisztítsátok meg. (El.)
(János és Palkó a spanyolfalat megragadják s midőn összeteszik, a közbe szorult Dorka kiált.)
Dorka
Vigyázzanak, összelapulok! jaj!
János
Mi az ördög van itt? (Dorka kiugrik.)
Palkó
Nem ördög, csak boszorkány.
Dorka
Jaj, szinte ropogtak csontjaim.
János
Ha kásává törtek volna, sem lenne kár.
Dorka
Hogy is lehetnek olyan vakok?
Palkó
Hát a madám mit leskelődött a kárpit mögött?
János
Talán Lucziferrel volt rándevuja?
Dorka
Ahhoz kenteknek semmi közök, csak lóduljanak a fallal.
(János, Palkó a kárpittal el.)
Dorka
Szép kisasszony! Hiszen majd adok én szerelmeskedést a pinczében. No várj notárius úrfi, hálómba kerülsz te még philosophus apáddal együtt, olyan igazán, minthogy atyám vasas német volt, és pedig trombitás. (El.)
VÁLTOZÁS
(A magyar színház belseje, Othello adatik; a szin Desdemona hálószobája.)
Hetedik jelenet
Desdemona (alszik). Othello (föllép gyertyával). Zajtay, Gazsi (az orchestrumban vannak alant)
Othello
Helyes okod, helyes okod van szívem, s ne hagyjátok azt kimondanom szemérmes csillagok! Helyes okod van! Vérét nem ontom el; s nem sértem bőrét, a hónál fehérebbet, az oly símát, mint alabástrom a sírokon! (Kardját leteszi.) De meg kell halnia, különben még több férfit csal meg. A gyertyát oltsd el, aztán – a gyertyát oltsd el. Ha eloltalak, te szolgaláng, megbánva azt, visszaadhatom-e előbbi világodat? de a tied legremekebb idoma az egyetlen természetnek, eloltatván egyszer, nem tudom hol van azon promethéusi láng, mely megújítsa világodat. – Ha rózsádat laszakasztom, soha nem adhatok neki többé életszínt – hervadni fog, de illatát még a tőn éldelem. (Megcsókolja.) Balzsami lehellet, majd nem arra fordítod az igazságot, hogy kardját törje el. – Oh még egyszer! még egyszer! (Megcsókolja.) Légy ilyen halva, úgy megöllek, s azután szeretlek. Még egyszer, utoljára! (Megcsókolja.) Ilyen bájos soha sem volt, ily gyilkoló! Sírnom kell, de gyilkos könyűket, a szenvedés Istene büntet, a hol szeret. Hah! ő fölébred!
Desdemona
Ki van itt? Othello?
Othello
Igen, Desdemona!
Desdemona
Le akarsz feküdni, kedves férjem?
Othello
Imádkoztál éjtszakára, Desdemona?
Desdemona
Igen, férjem!
Othello
Ha vétek van szíveden, melyért az Istent még nem engeszteléd meg, úgy imádkozzál!
Desdemona
Oh férjem, mit akarsz ezzel mondani?
Othello
Tedd meg, és röviden, én elmegyek, lelked ne szálljon el készületlenül. Az Istenre, nem, lelkedet nem gyilkolom meg!
Desdemona
Te gyilkolásról beszélsz?
Othello
Valóban.
Desdemona
Úgy Istenem, irgalmazz nekem!
Othello
Amen! szívemből kivánom.
Desdemona
Ha ez való, meggyilkolsz engem.
Zajtay
Ártatlanul? Csak az volna hátra.
(Gazsi rángatja, s inti, hogy csöndesen legyen.)
Desdemona
De félek tőled, mert iszonyú vagy, ha szemed úgy forog. Félelmem okát nem ismerem, mert vétket nem tudok; de félek, azt érzem!
Othello
Gondolj bűnödre!
Desdemona
Szerelmem irántad, más semmi sem.
Othello
Úgy? S azért halsz meg!
Desdemona
A halál szörnyű, mely szerelemért gyilkol. Miért rágod úgy ajkidat? Véres bolyongás rázza át valódat. Ezek rettentő jelek, de mégis reménylem, nem illetnek engem.
Othello
Hallgass, légy csöndesen.
Desdemona
Megteszem; mit kivánsz?
Othello
Azon kendőt, melyet annyira becsülök, melyet neked adtam, te Cassionak ajándékozád.
Desdemona
Nem, lelkemre s életemre nem, – küldj értte, s kérdezd meg.
Zajtay (az orchestrumban)
Úgy van, confrontálni kell, az asszony ártatlan.
Othello
Óvd magad kedvesem, óvd magad a hamis eskütől! halálos ágyban fekszel.
Zajtay
Ez a szerecsen dühében még azt sem látja, hogy felesége már fölkelt.
Desdemona
Igen, de nem hogy most haljak meg.
Othello
Tüstént! Azért valld meg őszintén bűnödet, mert ámbár minden kérdést esküvel fogadj, még sem irtod s távoztatod el a gyanút, mely téged elnyom. Te halálé vagy!
Desdemona
Hát az Isten legyen irgalmas nekem.
Othello
Amen!
Desdemona
Légy te is irgalmas ez életben, soha sem vétkeztem ellened; soha sem szerettem Cassiot, csak mint az Isten, és világ előtt szeretni lehet. Soha sem adtam neki zálogot.
Othello
Istenemre! én kezében láttam kendőmet! – Csalfa asszony, kővé változtatod szívemet, s azt teszed, hogy a mit cselekedni akarok, azt gyilkosságnak kell neveznem, bár áldozatnak véltem – én láttam a kendőt!
Desdemona
Úgy lelte valahol! és soha sem adtam neki, hívasd ide, hogy vallja ki az igazat.
Othello
Ő vallott.
Desdemona
Mit, férjem?
Othello
Hogy veled – társalkodott.
Desdemona
Hogy? nem engedett módon?
Othello
Igen.
Desdemona
Azt nem mondhatja.
Othello
Nem, szája néma, a derék Jágora volt bizva.
Desdemona
Félelmem világosodik, hogy ő meghalt.
Othello
Ha minden hajszála egy élet volna is, iszonyú haragom mind elirtaná.
Zajtay
Az átkozott pogány már azt is megölte.
Desdemona
Ő elárultatott, ah! s én elvesztem.
Zajtay
Még nem.
Othello
Böcstelen, siratod ön szemeim előtt!
Desdemona
Űzz el magadtól férjem, csak meg ne ölj!
Othello
El veled böcstelen!
Desdemona
Ölj meg holnap, az éjjel élni hagyj; élni.
Othello
Hah! vonakodol?
Desdemona
Csak fél óráig.
Othello
Az elhatározottat nem lehet gátolni.
Desdemona
Csak míg imádkozom.
Othello
Már késő! (Megragadja Desdemonát, s meg akarja fojtani. Zajtay ekkor hirtelen a színpadra ugrik, s kardot rántván a szerecsenre rohan).
Zajtay
Dühös pogány, ne bántsd: ő ártatlan.
Gazsi (az orchestrumban)
Notárius uram! az Istenért, mit csinál?
Othello (ijedve elbocsátja Desdemonát, Zajtayhoz)
Lóduljon az úr, hiszen ezen asszonynak meg kell halni.
Zajtay
Nem kell meghalnia! Tudom én, mi az igazság, én censuratus advocatus vagyok, és notárius.
Gazsi (a szinre ugrik, s Zajtayt karon fogva)
Notárius uram, jőjjön, hisz’ ez asszonynak semmi baja sem lesz.
Zajtay
Dehogy nem lesz! hiszen ez a dühös szerecsen most is azt állítja, hogy meg kell neki halni. Ő ártatlan; ha bűnösnek tartja, indítson pört ellene ex titulo adulterii.
Othello
Uram! ez csak játék.
Zajtay
A mennykő üsse az ilyen játékot, hol egy dühös szerecsen, egy ártatlan magyar menyecskét meg akar fojtani.
Gazsi
Hagyja, hogy folytassák, menjünk.
Zajtay
Én magistratualis persona vagyok, nem engedhetek szemem előtt gyilkosságot. Örüljön ezen sátán képű szerecsen, hogy ilyen szép fehér asszony oly híven szereti, s becsülje meg.
Othello
Már itt jönnek az őrök.
Nyolczadik jelenet
Előbbiek. Rendező. Színházőrök.
Rendező
Uram, önök a közcsendet háboríták illetlen viseletökkel, azért tessék a rendőröket követni!
Gazsi
Mit rendőröket! Nekem semmi közöm a renddel s őreivel, én nemes ember vagyok, és jurátus.
Zajtay
Kérem barátom, a felsőbbségnek nem szabad ellenszegülni.
Rendező
Kövessék az urak, míg szép szóval kérem.
Gazsi
Mit, szép szóval? Hát máskép is merne az úr szólani? Lánczos lobogós, tüstént takarodjék, különben…
Rendező
Őrök, vigyétek el ezen urakat.
Gazsi
Ezer diploma! engem elvinni? Hadd czensuráljam meg koponyátokat! (Emelt csákánynyal rájok rohan, s elfutnak mind, csak Gazsi és Zajtay marad.)
Zajtay
Az Istenért! mit csinált, hisz ez vétkes oppositio.
Gazsi
Csak nem fogattatom el magamat ennyi becsületes ember előtt (a publikumra mutat). Hejh még itt is leskelődik valaki. (A színfalhoz ugrik.) Takarodjatok!
Zajtay
Moderálja magát uram öcsém.
Gazsi
Én moderálni, most, midőn vitézségem kitűntetésére alkalom akadt? Úgy is mióta a magyar ifjúság olyan átkozottan művelődik, alig van esztendőnkint is egy becsületes verekedés Pesten. Notárius uram, most mi játszunk komédiát!
Zajtay
De én jobban szeretnék akár hol lenni, csak itt nem.
Gazsi
S ez még itt ólálkodik, mint egy pohos ürge. Nem lódulsz? (Csákányával a sugóra üt.) Kotródik már. Hát notárius uram hol is játszik ez a darab?
Zajtay
Cyprus szigetén, hol az a jó bor terem.
Gazsi (a sugólyukra ül)
No hát már most mi vagyunk az urak Cyprus szigetén, s annál inkább, mivel ott jó bor terem. Két itcze cyprusit!
Zajtay
Ott talán nem mérik itcze számra a bort?
Gazsi
Nem bánom, hát két pintet.
Zajtay
Öcsém uram inkább iparkodjunk haza!
Gazsi
Nem, a szomorújátékot megzavartuk, most hát nekünk kell komédiát játszani, majd meglátja, hogy fog mindjárt tapsolni a galléria.
Zajtay
Menjünk haza! már lábom is úgy megmeredt a hosszas állástól.
Gazsi
Hát feküdjék le, hiszen ott van az ágy! De még sem hozzák azt a bort. (Fölkel.) Ugyan átkozott lusta kelnerek lehetnek Cyprus szigetén, Pestre kellene őket hozni a Zrinyibe, majd moresre tanítanám ott! Vígan notárius uram! (Zajtayt átöleli, történetből egy sülyesztőre állnak)
Zajtay
Ni, ni! ez a deszka alattunk ki van vágva.
Gazsi
Nem tesz az semmit.
Zajtay
De már ingani is kezd. (Sülyednek.) Seregek-ura, a föld elnyel!
Gazsi
Ne féljen.
Zajtay
A pokolba sülyedünk, vagy szerecsenországba. Oh, átkozott komédiás nép! (Elsülyednek; a föld alól). Micsoda átkozott sötétség, legalább is Limbusban vagyunk, a pokol tornáczában. Jaj, jaj – mi lesz a janitorságból? (Kiabálása elhangzik.)
Rendező (föllép)
Ereszszék már le azt a kortinát!
(A kárpit leesik. Zajtay s Gazsi a sugó-lyukon kidugják fejöket s énekelnek)
Zajtay
Föld alá jutottunk,
Jaj nekünk,
Pokolba hullottunk,
Elveszünk.
Gazsi
Ne féljen, az ördög
El nem visz.
Nincs már a színházban
Többé víz.
Zajtay
Jaj de félek, hogy még
Bezárnak.
Gazsi
Ne féljen már többé
Nem bántnak.
Zajtay
Hát hogyan menekszünk?
Gazsi
Jőjjön ki. (Kibuj.)
Zajtay (kibuj)
Itt vagyok! Hol lehet
Elmenni?
Mindketten
A földön vagyunk mi
Ismét hát,
Ki látott ily bolond
Komédiát?
Gazsi
Notárius uram! ideje haza menni, már a kortinát is leeresztették.
Zajtay
Hát merre menjünk?
Gazsi
A merre jöttünk. (Lemegy az orchestrumba.)
Zajtay
Én bocsánatot kérek a tekintetes közönségtől, de biz Isten mindent az igazságért tettem.
(Mennek az orchestrumba; a kárpit felgördűl.)
VÁLTOZÁS
(Vendégfogadó.)
Kilenczedik jelenet
Fogadós. Pinczérek.
Fogadós
Siessetek, tartsatok készen mindent! a magyar theátrumnak alkalmasint vége már, mindjárt itt lesznek vendégink. Csak fürgén, szaporán; mert ha az ételeket hamar hozzátok, a rossz is elkél, ha késtek, a jó sem tetszik.
Pinczér
Ha 24 krajczárost kérnek, melyik borból adjunk?
Fogadós
A 24 krajczárosból.
Pinczér
De már elfogyott.
Fogadós
Hát öntsetek vizet a 30 krajczáros közé.
Pinczér
Hiszen azt már fogadós úr megkeresztelte, ha még többet vizezzük, ingyen sem iszszák meg.
Fogadós
Hallgass filkó! Ha valaki panaszkodik, mondd: hogy az árvíz rontotta meg.
Pinczér (félre)
A mi urunk pinczéjében örökös árvíz van.
Fogadós
Hah! már jönnek vendégink.
Gazsi (kívül)
Tessék notárius uram! tessék! az elsőség a vendéget illeti.
