Kitabı oku: «Eredeti népmesék», sayfa 13

CSALI-MESÉK. ⁵⁶

I

Hol volt, hol nem volt, az óperencziás tengeren is túl, a Szentgellért hegyén innen volt, volt is, nem is de csak mégis meg kellett annak esni, volt a világon egy szegény asszony, annak volt egy tojása. Ezt a tojást felvitte egy hegyre, meg legörditette… a hegyre felvitte meg legörditette… fel a hegyre vitte, meg legörditette…

II

Volt egyszer, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak volt egy nagy juhnyája, ezt a nagy juhnyájat át kellett neki hajtani egy keskeny hidon. Hajtotta – hajtotta – hajtotta, de a juh nagyon sok volt, a hid meg igen keskeny volt, biz azt még mostanig se hajtotta keresztül. Várjuk meg mig áthajtja, akkor majd tovább mondom.

III

 
Volt egyszer egy ember,
Szakála volt kender,
Meggyúladt a kender,
Elszaladt az ember,
Közel volt a tenger,
Bele halt az ember.
 

IV

 
Mese-mese farkas,
Bújj a lyukba hallgass!
 

V

 
Mese-mese, mesd ketté,
Tehén paczal, rágd ketté.