Kitabı oku: «A férfi és a nő», sayfa 5

Tehát ez a fogalom a Földi kornak egy késői szakaszában keletkezett, amelynek révén Jézusról nem mondható el, hogy tökéletes. Ha az lett volna, akkor az emberiség kezdeti fejlődési szakaszában tette volna a tiszteletét, nem pedig csak 2000 évvel ezelőtt.

A „Szellem” fogalma: „http://real.mtak.hu/9782/7/Szellemi termelési mód–maga a könyv4.A szellem fogalma ut.pd”f:

„A hívők és idealista gondolkodók számára nem probléma olyan működések feltételezése, amelyek az anyagtól függetlenek, s az ilyen működéseket vagy a priori és eleve létezőknek tekintik, vagy a szintén a priorinak és eleve létezőnek tekintett Istentől származtatják. A materialisták ezzel szemben azokat a jelenségeket, amelyeket a „szellem”, a „lélek”, a „gondolkodás” vagy az „érzelmek” kategóriáival szokták körülírni, az anyag működéseinek, s ezért, legalábbis elvben, az anyagi működéstörvényekből levezethetőnek értelmezik.”

Tehát egy lény szellemének megítélése teljesen ideológia alapú, így következik az is ebből, hogy a létező Földi világra értelmezhetetlen, mert a Földi világ anyagi alapú.

 A fény értelmezése a hiedelemvilágban teljesen abszurd. Nézzük a fénnyel kapcsolatos tudományos állásfoglalásokat:

„http://kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/4_0972_001_101015.pdf:

A fény fogalma. A fény olyan elektromágneses sugárzás, amely a fényforrás energiáját 400-700 nm (1nm=10-9m) hullámhosszúságú sugárzás formájában továbbítja, és szemünkbe érve látásérzetet kelt. A fény nem az egyedüli elektromágneses hullám. A többi elektromágneses hullám nem kelt látásérzetet.

A fénykeltés folyamata: a fénykeltésben az atomok elektronjai játsszák a főszerepet. A fény keletkezése két lépcsőfokban játszódik le.

1 Az elektron elnyeli az átalakítandó energiát, gerjesztett állapotba kerül (saját pályájánál magasabb energiaszintű pályára ugrik).

2 Az elektron az instabil gerjesztett állapotból visszakerül stabil állapotba úgy, hogy visszaugrik saját pályájára. A két pálya közti energiakülönbséget (kvantumot, energiacsomagot) elektromágneses hullám formájában bocsátja ki. Nagyobb energiakülönbség esetén nagyobb lesz a kibocsátott fény rezgésszáma. Mivel a fényforrások sokféle atomjában a gerjesztéskor sokféle energiaszintkülönbség fordul elő, a fényforrások többsége egyszerre sokféle rezgésszámú (hullámhosszúságú) fénysugarakat bocsájt ki.”

A foton fogalma: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Foton

A foton az elektromágneses sugárzások, többek között a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége, kvantuma.

A modern fizika területén a foton az elektromágneses jelenségekért felelős elemi részecske. Az elektromágneses kölcsönhatás közvetítője, a fény, és a többi elektromágneses hullám minden formájáért ez a részecske felelős. A fotonnak nulla az invariáns (nyugalmi) tömege. Mint minden kvantumnak, a fotonnak is vannak hullám- és részecsketulajdonságai; teljesül rá a hullámrészecske-kettősség. A valódi fotonok, éppúgy mint az elektronok és a protonok, végtelen hosszú ideig élnek, ha nem kerülnek kölcsönhatásba más részecskékkel. Az úgynevezett virtuális fotonok – melyek megjelenése a határozatlansági reláció eredménye – élettartama azonban nagyon rövid. Amikor két elektron kölcsönhat egymással, virtuális foton cserélődik ki közöttük. A folyamat igen gyorsan zajlik le. Az ilyen rövid ideig létező foton tömege a határozatlansági elv értelmében nem zérus; minél rövidebb az élettartama, annál nagyobb lehet ez a tömeg.”

„https://afizikakalandja.blog.hu/2016/08/23/a_feny_es_anyag_kettős_termeszete_hullámok_és_reszecskek:

A fénysebességű mozgásból következik, hogy a foton nyugalmi tömege nulla! De a relativitáselmélet legfontosabb eredménye szerint az energia és tömeg egyenértékű, amit az E=mc2 összefüggés fejez ki. Ebből az következik, hogy a foton is rendelkezik tömeggel: , de ez nem nyugalmi tömeg, hanem a fénysebességű mozgás által létrehozott mozgási tömeg. Tehát a fénysebességű mozgás a tömeg létrehozója. De mi az a fizikai objektum, ami eredetileg nullatömegű volt, de a fénysebességű mozgás által tömegre tesz szert? Itt én nem keresnék étert vagy valamilyen misztikus ősanyagot, szerintem a tér egyébként nullatömegű pontjai végzik a c sebességű mozgást. Foton esetén két mozgás kapcsolódik össze, az egyik a transzláció, a másik egy rotáció, amelynek frekvenciája a foton szokásos frekvenciája, amelyik megjelenik az energia kifejezésében. A forgás kerületi sebessége is c, amihez az sugár tartozik. Ez a sugár véges érték és megegyezik a fény hullámhosszával, mert a Lorentz-kontrakció csak a mozgás irányában következik be. A véges sugár, a mozgási tömeg és a c kerületi sebesség pedig magyarázatot ad arra, hogy honnan származik a foton impulzusnyomatéka, azaz a spin (az okfejtés megtalálható egyéb bejegyzésekben is, például Az elemi részecskék mozgásformái, vagy A tér szerkezete és az elemi részecskék mint rezonanciák).”

Következtetést persze levonhatunk a fent olvasottakból, de azt, hogy a fény nem anyagi eredetű fizikai jelenség, azt nem.

 „Ő a mérhetetlen Fény”. A fent meghivatkozott, tudományos igazolásokon alapuló tények bebizonyították, hogy a fény mérhető természeti jelenség.

A transzcendens szó értelmezése: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Transzcendencia:

A transzcendencia egy többféleképpen meghatározott filozófiai és teológiai fogalom. Az immanencia ellenfogalma.

A szó a latin transcendo (átlépek) igéből származik, és olyan lehetséges valóságra utal, amelynek megismeréséhez az embernek át kell lépnie köznapi értelemben vett határait. Hasonló értelemben használatos az ugyancsak tág jelentéskörrel bíró természetfölötti szó is. A transzcendencia fogalomkörébe tartoznak mindazon tartalmak (értve ez alatt személyeket és állapotokat egyaránt), amelyek megközelítésére az emberi megismerés biológiailag is leírható és értelmezhető eszközei alkalmatlanok.

A vallásos szóhasználatban a transzcendencia kifejezéssel elsődleges értelemben a teremtetlen létezőre, vagyis Istenre szokás utalni.”

Földi világunkat az anyagi tartalom jellemzi. A tudományok előrehaladásával egyre jobban bizonyítást nyer, hogy a környezetünk, az Univerzum is anyagi alapú. Ebből adódóan feltételezni, hogy valami vagy valaki létezik, de nem anyagi tartalmú, az a tudományok megcsúfolását és szemellenzősséget jelent. Természetesen az ember – vagy lehet az állatvilág egyede is – a Földön az agya kapacitása és a telepített szoftvere segítségével vakon is tud elképzeléseket alkotni, de ez egy teljesen más kategória, mert ez a tartalom fantázia, amelynek nincs valóságalapja!

Folytassuk a transzcendencia fogalom értelmezését:

„Annak érzékeltetésére, hogy Isten elérhetetlen, mert más létsíkhoz tartozik, mint az ember, gyakran „az égben van” vagy „a mennyben van” kifejezés szolgál.”

Mindennap, amikor felnézünk az égre, megcsodáljuk a kék eget, vagy ha felhők tarkítják, akkor a különböző formációkban gyönyörködhetünk. Ebből adódóan az ég a mi látósíkunkban van, és nem tartozik egy másik létsíkhoz! Tehát az a megfogalmazás, hogy Isten „az égben van” vagy „a mennyben van”, csak a Földi ember szempontjából kijelentett meghatározás, mert jelentheti azt is, hogy Isten az Univerzumhoz tartozó más életsíkból származik.

„Ennek a leegyszerűsítő képnek az elkerülésére a teológusok Isten transzcendenciájáról beszélnek. Így egyúttal azt is kifejezik, hogy Isten más, léte túllép az emberi érzékelésen, a világegyetemen.”

Ennek a megfogalmazásnak a lényege: higgyünk egy olyan lényben, amely számunkra megfoghatatlan, azaz földönkívüli lény!

Folytassuk a transzcendencia fogalom értelmezését:

„A Biblia Istenére a transzcendencia és az immanencia egymásban léte jellemző. A keresztény Szentírás Istene nem távoli, idegen Isten, hanem a Teremtő Isten, aki működésével jelen van a világban, és a Krisztusban való megtestesülésben a lehető legközelebb jött az emberiséghez.”

A bibliai megfogalmazás elfogadja, hogy az Isten magában hordozza a kettősséget: a „transzcendencia és az immanencia”-t, vagyis toleránsabb, míg a gnosztikusok csak a „transzcendencia”-t fogadják el.”

– „Végtelen, tér-idő feletti erő” meghatározása. Kérdéssel kezdem: honnan tudták a gnosztikusok, hogy az Univerzum „végtelen”? Milyen eszközök álltak a rendelkezésükre, hogy ezt így egyértelműen ki tudták jelenteni? Az is lehet, hogy valaki/k mondta/ák nekik? Azonban ez nem azt jelenti, hogy így is van!

A „tér-idő feletti erő” kijelentés értelmezése:

A „tér” az egyenlő az Univerzummal. Mi lehet az Univerzumon kívül? Az „idő” az egy fizikai mennyiség, amelynek nincsenek léptékei! Mindenki olyan időmérő egységet használ, amilyent akar. Akkor, hogy lehet valami „idő feletti erő”? A „tér-idő” fogalom beemelésével a gnosztikusok megint egy jó nagyot mondtak mindenféle értelem nélkül, mert azt hiszik, ez aztán a tudományos-keresztényi meghatározás. Nem csoda, hogy a gnosztikusok eltűntek az évszázadok süllyesztőiben, mert senki nem értette, hogy mit akarnak mondani.

– A „kozmikus intelligencia” fogalma jelenleg elérhetetlen az internet adta lehetőségeken belül, ezért jó lett volna, ha a cikk írója kifejti, hogy mit is ért ez alatt a fogalom alatt. Hacsak nem abba a túlzásba esett, hogy leír egymás mellé olyan kifejezéseket, amiről senki nem tudja, hogy mi is az! Ez a jelenség nem szokatlan a hiedelmekben, a hívők körében, de az adott felvetésekre a választ nem tartalmazza.

Folytatva a cikk értelmezését:

1.1.1.2 „Az eredeti Szentháromság: Atya, Anya és Fiú

Felmerül a kérdés: ha a gnózis Istene teljes és tökéletes volt önmagában, aki semmiben sem lát szükséget, miért kellett teremtenie? Jézus válasza János könyve szerint erre a következő: mert önmagát csak saját fényében érti meg. Azaz: Istenben egy állandó önmegismerési folyamat zajlik, amit a hindu Upanishadok (India misztikus tanainak gyűjteménye) úgy fogalmaz meg, hogy Brahman (Isten) folytonosan meditál önmagáról.”

Figyelemre méltó megjegyzéssel nyit a cikk írója: „a gnózis Istene teljes és tökéletes volt önmagában”. Ezek szerint több Isten is van: van a gnosztikusok által kreált Isten, és mivel a cikk írója is gnosztikus, ezért ez lehet csak a tökéletes, és van a többi, apostol által írt, a kanonizált Bibliában található, evangéliumok szerinti Isten. Én azt mondom, hogy mind a két tábornak igaza van. Miért gondoljuk, hogy Isten csak egy van, aki a Földi világot megteremtette, benne az emberrel? Mivel az Isten Földön kívüli világból származó lény, miért gondoljuk, hogy egyedül van, volt? Hogy többen voltak, az biztos, hiszen ezt az Apostolok is leírták. Más bizonyítékunk meg nincs.

Az a kérdés, hogy ezek a Teremtő Istenek milyen tulajdonságokkal rendelkeztek, azt hiszem, még hosszú ideig kérdés is marad.

Erre a kérdésre János könyvében találunk egy magyarázatot. Ki is volt János? Az Urantia könyv szerint: 139:4.1 (1553.6) János halász volt, de megállapította, hogy Isten „önmagát csak saját fényében érti meg”. És elfogadjuk, hogy János, a halász ilyeneket írt? Ha most tíz, halászmesterséget folytató embertől megkérdezném, hogy mit ért ezen megjegyzés alatt, kíváncsi volnék a válaszaikra, hát, ha még hozzáteszem, hogy mindez 2000 évvel ezelőtt történt!

A továbbiakban a szerző is értelmezi, hogy mit is jelent az „önmagát csak saját fényében érti meg” kijelentés: „Istenben egy állandó önmegismerési folyamat zajlik”. Hát ez egy nagyon furcsa megállapítás! A cikk korábbi részében a cikk írója kihangsúlyozta, hogy Isten tökéletes és minden tulajdonsággal rendelkezik, ami elvárható volt tőle. Akkor miért kell neki saját magáról meditálnia? Erre az sem ad magyarázatot, hogy az „Upanishadok úgy fogalmaz meg, hogy Brahman (Isten) folytonosan meditál önmagáról”. Attól még, hogy a hinduk valamit leírtak, az nem biztos, hogy úgy is van! Akkor mit is jelenthet az „önmagát csak saját fényében érti meg” kijelentés? Lehet a szavakat és a kifejezést is értelmezni, ami természetesen szubjektív vélemény lesz, de én nem teszem, mert fogalmam sincs, egyébként sem foglalkozok olyan, egy halász által leírt teoretikus véleménnyel, amelyet szerintem ő sem ért, mert nem ő írhatta, csak neki tulajdonítják.

Folytatva a cikk értelmezését:

„Önmagunkról gondolkodni márpedig csak úgy lehet, ha szétválik egymástól az alany (aki gondol, azaz én), illetve a tárgy (akire gondolok, azaz magamra). Így máris kettősség keletkezik az Egységben, amit a gnózis úgy jelképez, hogy az androgün (nem nélküli) Istenben megjelent a férfi jellegű, kiárasztó energia (gondolkodó), valamint a befogadó, nőies princípium (az elgondolt, illetve a gondolat). Így született az eddig egységes Abszolútumból az első kettősség: az Atyaisten és az Istenanya.”

Ha én a cikk írója lennék, ezt nem írtam volna le! Ha én gondolok saját magamra, először is ez nem csak isteni képesség. Másodszor, természetesen nyelvtanilag szét lehet bontani a gondolkodást alanyra (énre) és tárgyra (magamra), de ettől még én nem leszek kettő! Az e fajta megközelítés miatt is szűnhetett meg a gnosztikus kereszténység, mert ilyen értelmetlen dolgokat akart a híveknek bemesélni. A további gondolatmenet szintén érthetetlen. Így akarja az ember kettősségét (hímnemű, nőnemű) megmagyarázni, hogy a gondolkodót és a gondolatot leképezi nemekre? Azt megértem, hogy valahogy meg kellett a hívőknek magyarázni a nemek kettősségét, na de ilyen példán keresztül? Ez enyhén szólva sérti magát az embert, hogy ilyen sztorikkal próbálja az érthetetlent megmagyarázni! A bekezdés végén tett „megdönthetetlen” kinyilatkozásból lett az Atyaisten és az Istenanya. Miért gondolja a szerző, hogy a Teremtőink, bárkik is voltak, természetesen ugyanolyan biológiai tagozódásban vannak, mint az emberek? Ez az „interpoláció” szinte végig kíséri a cikket, azaz ahogy az embereknél van, úgy kellett a Teremtőinknél is lenni. Így lett „az Atyaisten és az Istenanya” is.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Utóbbit, a kozmikus női energiát az apokrifek általában Ennoiának (Gondolat) vagy Protoennoiának (Első Gondolat) hívják – a fentiek alapján nem véletlenül. Az Anyának van egy titokzatosabb neve is: Barbelo, amellyel nagyon sok őskeresztény kozmogóniai iratban találkozunk. Jelentése, talán Erő, mások szerint Isten lánya. Az Atya és az Anya gondolkodásának, egymásra reflektálásának eredménye – gyümölcse – a Fiú, azaz a Kozmikus Krisztus.”

A Teremtőinknek nemek szerinti beállítása, mint ahogy korábban is írtam, öncélú, bárhogy is fogalmaz akármilyen tartalmú korai dokumentum. Ezt a megállapítást a „követők” értették és elfogadták, mert hát az emberiség és a Földi élővilág emlősei ugyanilyen felállásban léteztek ahhoz, hogy az utódot létrehozzák. Ez a leirat senkit nem döbbentett meg eddig, sőt üdvözítőnek tartották, hiszen lám-lám, a Teremtőink testi felépítése ugyanolyan, mint az embereké – na, egy kicsit misztikusabb, aminek eredményeképpen más értelmetlen, dogmatikus szerepet is rájuk aggattak. A „Barbelo” szó magyarázata is hagy némi kívánnivalót maga után! Az Istenanya és az Isten lánya ugyanaz a lény? A cikk írója szerint igen! Ahogy várható volt, egy nőnek (Istenanya vagy Isten lánya) meg egy férfinak (Atyaisten) milyen szerepe lehet az Univerzumban, mint hogy gyereket alkossanak, akinek neve a Fiú, azaz a Kozmikus Krisztus. Semmi furcsaság nincs ebben, hiszen az Univerzumban csak egy módon szaporodnak az egyedek, nevezzük bárhogy is őket; úgy, mint az ember. Remélem, ezt senki nem gondolja komolyan, de főleg a cikk írója!

Folytatva a cikk értelmezését.

„Ő Jézus égi énje, az a valódi természete, amit a feltámadást követően ismét magára öltött. Ezért jelent meg Húsvétkor, a sziklasírnál emberi szemmel szinte kibírhatatlan ragyogásban – ekkor ugyanis immár nem a történelmi Jézus, hanem a Kozmikus Krisztus, Isten harmadik megnyilvánulása volt. Isteni szüleivel, az Atyával és Anyával összevetve a Fiúisten náluk sokkal konkrétabb, személyszerűbb. Míg ugyanis az előbbi kettő inkább elvont őselvek, energiák, addig a Kozmikus Krisztus az első, akiről már jogosan mondhatjuk: ő Valaki. Így ő az Univerzum legelső Személyisége, legszentebb és legtitokzatosabb szerepében pedig az ember égi modellje. Ezért hívják Krisztust Fényembernek, Első Embernek, vagy ahogy a Bibliából is ismerjük: Emberfiának.”

Az első mondat tartalmával egyetértek. A „feltámadás” szó helyett én a „visszatérés” szót használnám, mert hova támadt fel? Egyszerűen azt történhetett, hogy egy földönkívüli civilizáció elküldte egy tagját – nevezhetjük Jézusnak – a Földre, hogy tanítsa az embereket. Itt kijelenthetjük, hogy Jézus tanítani, információkat átadni érkezett a Földre és nem Teremtőként, mert mind a Föld, mind annak élővilága már több millió évvel korábban létezett!

Mit is tanított? Olvassuk el az összes, evangéliumnak nevezett dokumentumot, amely napjainkban fellelhető és evangéliumnak tekintik és meglátjuk a tartalmukból, hogy az a 12 apostol mennyit értett meg az ő tanításaiból! Úgy jellemezhetném, mint egy „turmixgépet”.

A turmixgépbe beleteszünk alma-, körte- stb. gyümölcsdarabokat, hozzáöntünk tejet, és késztettünk finom gyümölcsturmixot. Ha az alapanyagokat az eredeti állapotában leteszem az asztalra, majd a kész turmixot egy pohárban az alapanyagok mellé, akkor nem vagyok képes hasonlóságot tapasztalni, mert teljesen más végterméket kaptam, annak ellenére, hogy minden alapanyag benne van a turmixban. Azaz, ha iszom a turmixot, érzem az alma, körte stb. gyümölcsök kevert ízét és a tej ízét is, mégis más!

Valahogy Jézus is így érezhetett akkor, amikor kiválasztotta ezt a 12 személyt, hogy átadja a tudását, és ahogy haladt előre az idővel, rájött, hogy ez teljesen reménytelen, és vagy ő döntötte el, vagy kötelezték, hogy hagyja el a Földet, térjen vissza az Univerzumnak arra a bolygójára, ahol eddig is létezett. A visszatérés nem lehetett egyszerű, mert meg kellett szabaduljon az emberi „maszkjától”, emberi testétől. Ez pedig csak úgy mehetett végbe, ha megölik, és az a fény, amely maga az Univerzum Jézusa, így képes volt visszatérni. A cikk leírásában az az emberi szem számára elviselhetetlen fény Jézus hologramja lehetett és ezt egy űrhajóból produkálták, amelynek fénye megvakított mindenkit, de természetesen kommunikált a volt apostolaival.

Az a megállapítás, hogy „a Fiúisten náluk sokkal konkrétabb, személyszerűbb”, annyiban fogadható el, hogy a földönkívüli civilizáció tagjai közül csak Jézus öltött emberi alakot, a többi nem. Ettől ugyanazon földönkívüli lény volt, csak az ember bőrében. Ebben a helyzetében ugyan nem vált az Univerzum legelső személyiségévé, mert rajta kívül több fénylény is létezhetett, csak nem a Földön.

Folytatva a cikk értelmezését.

1.1.1.3 „Jézus, az Aiónok Aiónja

A kérdésre tehát, hogy ki a Teremtő, az az őskeresztény válasz a következő: minden létezés végső forrása Isten, de a teremtési folyamat konkrét végrehajtója az Atya, az Anya és a Fiú. Isten és a teremtő Szentháromság persze valójában azonosak, hiszen utóbbi nem más, mint a végtelen Fény három manifesztációja.”

Ki a „Teremtő”? A Teremtő(k) („minden létezés végső forrása Isten”, szerintem minden létezés kezdetének a forrása Isten) az Univerzum lényei, akik a Föld jellemző sajátosságainak megfelelő (környezeti adottságok: levegő, víz, hőmérséklet, mágneses, Földet körülvevő burok stb.) feltételeit kialakítva vagy kihasználva létrehozták a földi világot. Maga az ember nem Földi eredetű, hanem exportált egyed, mert egyedüliként a Földi élővilágban a teste hőmérsékletének megtartásához ruházatot visel, a többi élőlény ilyen adottságokkal nem rendelkezik.

Időnként visszajöttek, és különböző szándékos beavatkozásokkal módosításokat hajtottak végre (dinoszauruszok pusztulása, genetikailag „elfuserált” lények kiirtása az özönvízzel, az ember agytérfogatának növelése stb.) a Földi élőlények genetikájában, és kialakult a mai állapot. Ne gondoljuk azt, hogy a földönkívüli civilizáció lényei a továbbiakban nem követik figyelemmel a Földi élővilág fejlődését, de a túlfejlődést is gátolják, pl. az ember túlszaporulatát. Eddig ezt háborúkkal próbálták egyensúlyban tartani, de az emberek békében szeretnének élni, és a számuk nagyon gyorsan növekszik. Ezt vagy ismételt háborúk szításával, vagy valamilyen természeti csapásokkal fogják korrigálni.

Az a megállapítás, hogy van a „Szentháromság: Atya, Anya, Fiú”, szintén a földi családfelállás inverzálása a földönkívüli civilizáció tagjaira. Sőt ebben a gondolkodásban már benne van a kereszténységnek az az egyik alapideológiája, hogy az emberi szaporulat kereteit csak egy apa és egy anya felállással lehet megvalósítani.

Mivel a belénk kódolt hormonok, amelyeket a földönkívüli civilizáció telepített az agyunkba, az embernek ivarérett korában egy feladatot szánt: az utód létrehozását és felnevelését, ehhez a feladathoz egy hímnemű és egy nőnemű ember szükséges, amelynek végterméke a gyerek (igazából nem értem, hogy miért csak fiú, miért nem lány is, hiszen az emberiség fele hímnemű, a másik fele nőnemű, ami szintén kódolt fájl).

„A végtelen Fény három manifesztációja” fogalom, hogy kerül ide, azt nem tudom. A fényről már részletesen írtam. Kimondható, hogy nem végtelen, mivel energiaforrás nélkül nem létezik fény sem.

Manifesztáció fogalma: „https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Manifesztáció: egy észrevehető állapot, helyzet, amikor egy titkolt vagy rejtett tulajdonság, viszony láthatóvá válik; érvényre, felszínre jutás; megnyilvánulás.”

A fogalomból adódóan nem lehet a „végtelen fény három manifesztációja”, mert a háromból csak Jézus vált láthatóvá azzal, hogy emberi alakba bújt, az Atya és az Anya nem!

Folytatva a cikk értelmezését.

„Egy gnosztikus hasonlat szerint a teremtés során Isten úgy ölti magára az Atya, Anya és Fiú szerepét, mint ahogy a Nap nyilvánul meg felkelő, delelő és alkonyati Napként: különbözőnek tűnnek, más a színük, látszólagos nagyságuk – mégis tudjuk, hogy ugyanarról az égitestről van szó.”

A Napról vett hasonlat nagyon sántít! Megint a Földről szemléli a Nap képeit, azaz inverzál. A Nap semmit nem változtat sem a színén, sem az alakján, egy jellemzője van: a tömege állandóan csökken. Viszont megértem a gnosztikus elképzelést, mert hogyan magyarázzák meg a hívőknek, hogy ugyan van Atya meg Anya, de ezeket soha nem fogják látni, nem úgy a Fiút, aki a Jézus! A magyarázat, hogy mindhárom egyugyanazon szerepkörben tud tetszelegni?

Folytatva a cikk értelmezését.

„Titkos tanításaiban Jézus kinyilvánította, hogy ő a Kozmikus Krisztus inkarnációja. És mivel a Fiúisten ugyanúgy Isten, mint az Atya és az Anya, a gnosztikusok számára Jézus istensége nem volt kérdéses. Egyes szekták, irányzatok valóban embernek tartották a Megváltót, de a fővonalas gnózis mindig is az Abszolútum testet öltött Harmadik Személyét tisztelte benne.”

Jézus tanításaiban megvallhatta, hogy ő a földönkívüli vonatkozásban nem ugyanaz, mint a Földön (ezt így is meg lehet fogalmazni: „Kozmikus Krisztus inkarnációja”). Ebből adódóan a Földi ember számára Jézus földönkívülisége nem lehet kérdés, tehát elnevezte Istennek! De hogy ki és mi volt valójában Jézus, arról a Földi embernek a mai napig nincs elképzelése! Én is egyetértek azzal, hogy Jézus a Földi megjelenése alatt Földi ember volt, mert a földönkívüli megjelenése helyett emberalakot öltött, amelynek elve teljesen megegyezik a gnosztikusok által elképzelttel.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az őskeresztény kozmogónia főhőse, a teremtés konkrét végrehajtója maga Krisztus. Amint ugyanis megnyilvánult, azonnal átvette szüleitől, az Atyától és az Anyától a teremtés stafétáját. Legelső teremtő aktusként kiárasztott négy aiónt, melyekből további és további aiónok bontakoztak ki, a végtelenségig. Mivel a Fiúisten az aiónok teremtője, ezért hívják az Aiónok Aiónjának is.”

Azt el kell ismerni, nagy fantáziája van a cikk írójának! Milyen információkra alapozza, hogy Krisztus a „a teremtés konkrét végrehajtója”? Milyen vonatkozású teremtést valósított meg? Vélelmezi a cikk írója vagy valamelyik apostol, hogy „Legelső teremtő aktusként kiárasztott négy aiónt”. Ezt talán látta valaki, vagy maga Jézus informálta az apostolt erről a nemes cselekedetről?

Az aión fogalma: „https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/a-a-C97B4/aion-C9823/

A hellenisztikus filozófiában az isteni teljesség kiáramlásai (emanatio), közbülső fokozaton álló istenek, egy-egy világkorszak személyes jellegű urai. Ezek a korszakok állandó körforgásban következnek egymásra. A gnózis spekulációi a két aión körül folytak: egy időfeletti, örök és egy múlandó világ.”

Mivel a fogalom meghatározásából nem igazán lehet kideríteni, hogy mi is az az aión, de valami olyasféle, ami hasonlítanak magához az Istenhez, azaz a Teremtőhöz. Az érdekesség az aiónok kibocsájtásában az, hogy itt nem volt követelmény a hímnemű és a nőnemű „Teremtő” együttes tevékenysége ahhoz, hogy aión jöjjön létre, tehát a Fiúisten maga alkotta meg ezeket az aiónokat? Vajon hogyan?

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az aión egy speciális fogalom a gnosztikus bölcseletben. Tipikus gnosztikus, de nem korlátozódik kizárólag a keresztény gnózisra: Egyiptomtól Iránig találkozunk vele. Hogy mi is az aión, nem könnyű megmagyarázni, mert mint a gnózis oly sok fogalmának, ennek is több jelentés-rétege van. Mivel azonban a gnosztikus teremtés lényege a multiuniverzum kiárasztása, a legjobb, ha úgy képzeljük el, hogy az aión a különböző valóságsíkokat, dimenziókat jelenti. Az tehát, hogy »Krisztus a mennyei teljességből kiárasztotta az aiónokat«, a modern fizika nyelvére így fordítható le: az aktív teremtő energia egy mindent tartalmazó szingularitásból (őspontból) kiindulva létrehozta a párhuzamos világokat.”

Nagyon felbátorodott a cikk írója, mert cikkének vége felé olyan kijelentéseket enged meg magának, amelyekről szerintem még maga sem hiszi el, amit leírt.

Az aiónok körüli polémia tovább gyűrűzik; nem is csoda, hiszen, ha a ma kor emberének feltesszük ezt a kérdést, hogy mondja meg, mi az az aión, nem tudom, ki venné a bátorságot és adna magyarázatot. De itt vannak a gnosztikusok, akiknek megfelelő alapú tudományos felkészültségük van és magyarázatot adnak erre a fogalomra. Igaz, hogy a magyarázatuk értelmezhetetlen, mert a tudomány jelenlegi állása szerint nincsenek párhuzamos Univerzumok mindaddig, amíg ez bizonyítást nem nyer!

Folytatva a cikk értelmezését.

1.1.1.4 „Szophia bukásától a Golgotáig

Ezek a világok azonban még tisztán szellemi természetűek voltak. A teremtés e stádiumában ugyanis még nem volt anyag, de okság és téridő sem – mindezek egy jóval későbbi fázisban jönnek majd létre. A Krisztus által megalkotott aiónok tehát csakis a fényből, azaz energiából álltak. Ezeknek az éteri dimenzióknak az összességét a gnosztikusok Plerómának (Teljességnek) hívják.”

A ma ismert Világ azzal jellemezhető, hogy objektíven létezik, függetlenül attól, hogy ezt mi elfogadjuk vagy nem. Képzeljük el, hogy egy ötéves gyerek, aki még nem hallott a Jupiter bolygóról. Megkérdezzük tőle, hogy mi az a Jupiter bolygó. Valószínűleg nem tud rá felelni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Jupiter bolygó nem létezik, hanem azt, hogy valaki nem ismeri. Ha tehát a Világ létezik az objektív valóságában, akkor nem létezhet szellemi síkon. Mert mi a szellemi sík? A tudatunkban körvonalazódó elképzelés valamiről. Azzal, hogy a tudatunkban megjelent egy elképzelés, attól még az egyáltalán nem biztos, hogy létezik is!

Az a kijelentés, hogy a teremtés úgy jött létre, hogy csak a tudati szférákban körvonalazódott, az nem teremtés! Ha a kezdeti aiónok csak fényből álltak, akkor ezek anyagi természetűek voltak, ahogy korábban ezt már kifejtettem. Az, hogy az fény dimenziókat alkot, számomra teljesen új, és nem tudom, honnan vette a cikk írója.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az aiónok azonban nemcsak a Pleróma egyes rétegei, de egyben fénylények is. Minden aiónnak, mint »helynek« saját megtestesítő aiónja van – méghozzá mindegyiknek kettő. Az aiónlények tehát páronként képviselnek egy-egy dimenziót: minden aiónban (mint »helyben«) két-két aiónlény, egy hím- és egy nőnemű lakik. Nehéz megmondani, hogy is néz ki egy aiónlény a gnózis szerint, de általában angyal-szerűen szépséges, halhatatlan, emberforma lényekként írják le őket, mint az antik mítoszok istenei és istennői.”

Az aiónok értelmezése egyre nagyobb léptékűvé válik, ahogy haladunk előre. Az aiónok tehát nemcsak fénylények, hanem önmaguk megtestesítői is (amit, őszintén bevallom, el sem tudok képzelni), és egyszerre páronként kettő, ami természetesen hímnemű és nőnemű lény, amelyek egy-egy dimenziót képeznek, mellette természetesen angyalok is, amelyek emberformájúak.

Összegzem, hogy mi is a gnosztikusok szerint az aión: fény-éteri dimenzió, két félből állnak (hím és nőnemű), angyalszerű, emberforma lény.

Tehát így jutunk el a fényből az emberforma lényig, és ez mind az aión!

Folytatva a cikk értelmezését.

„És itt, az aiónoknál álljunk meg egy pillanatra! Ők nem Isten megnyilvánulásai, mint az Atya és az Anya, és nem is tökéletes személyiségek, mint Krisztus.”

Próbálok az egyre csapongóbb gondolkodásban eligazodni! A cikk írójának már volt ebben a cikkben erre vonatkozó állásfoglalása: „A kérdésre tehát, hogy ki a Teremtő, az az őskeresztény válasz a következő: minden létezés végső forrása Isten, de a teremtési folyamat konkrét végrehajtója az Atya, az Anya és a Fiú. Isten és a teremtő Szentháromság persze valójában azonosak, hiszen utóbbi nem más, mint a végtelen Fény három manifesztációja.”

Hogy létezik, hogy az aiónok nem istenek, ha „Atya, az Anya és a Fiú (teremtő Szentháromság) meg az Isten”, ezek ugyanazok és Istenek, bárki is volt konkrétan az aiónok teremtője? Miből gondolja a cikk szerzője, hogy ezek az aiónok nem voltak tökéletesek? Ez az állásfoglalás is a cikkíró reverzitási hibája. Miért? Mert ha szerinte van nem „tökéletes” ember, akkor ebből az következhet, hogy vannak nem tökéletes „isten-alkotta” aiónok is?