Kitabı oku: «A férfi és a nő», sayfa 4
A Földi élet népeinek további teremtés-elképzeléseit itt olvashatják: „mek.oszk.hu/00100/00192/html/001.htm”.
Azért gondoltam beemelni ide a különböző teremtésmodelleket, hogy magyarázatot próbáljak találni arra, miszerint a Föld szinte minden pontján élő, különböző fejlettségi fokú emberek miként képzelték el a saját létezésük történelmét.
Ezek a teremtéstörténetek természetesen az emberek fantáziáinak a szüleményei, és mindaddig nem játszanak vagy játszottak szerepet a környezetükben, amíg ezekből az elképzelésekből nem képződtek a többi ember számára kötelezően előírt erkölcsi vagy etikai elvárások. Miután ezek intézményesültek – pl. megjelent a sámán, aki mindig megmondta a tutit, vagy az azték főpap, aki minden gátlás nélkül emberáldozatot végzett, természetesen saját magára sohasem gondolt, hogy ő legyen az áldozat, vagy az inkvizítor, a sötét középkor európai képviselője, vagy a jelenkor egyházi papjai –, mind előírták, hogy a közösség egyede, az ember hogyan köteles élni a közösségen belül, mert ha nem így tesz, akkor egy megfoghatatlan, láthatatlan, érzékelhetetlen erő őt igen el fogja marasztalni. Talán így lehetne összegezni mindazokat gondolatokat, amelyekkel az embereket befolyásolni próbálták, hogy a társadalom irányítható tagjai legyenek.
De most röviden térjünk vissza a teremtéstörténetek részemről történő el nem fogadásnak indoklására, hogy csak egyszerű szépirodalmi alkotásnak tekintem őket:
1. Az emberiség bármilyen történelmi időszakában keletkezett teremtéstörténet sajátosságai:
minden teremtéstörténet magában hordozza annak a kornak az ismeretszintjét, amelyben az írója élt.
„https://www.mosthallottam.hu/erdekes/emberi-faj-fejlodese-osember/”: kétmillió évvel ezelőtt őseink testéhez viszonyított agymérete még semmiben sem különbözött a majmokétól. Még meghökkentőbb a fejlődés, ha figyelembe vesszük, hogy az emberi faj első képviselőjének (Homo Habilis) kb. 2 millió évvel ezelőtti megjelenése óta az agyunk mérete a duplájára nőtt. Sőt egyel korábbi ősünk, a 2-4 millió évvel ezelőtt élt Australopithecus agyméretéhez képest a méretváltozás még jelentősebb: háromszoros.
Ebből az következik, hogy ahogy növekedett az agyméretünk, úgy lettünk egyre kíváncsibbak a Világ különböző jelenségeire, így a Világ vélelmezett teremtésére is.
A kigondolt teremtéstörténeteket sem igazolni, sem cáfolni nem tudta senki, így az a teremtéstörténet maradt fenn, amelyiknek a támogatottsága erősebb volt.
2. Minden ember magából indul ki, és nem is tud ettől a helyzettől elszakadni
Mivel semmilyen magyarázatot nem talált a kor embere, arra, hogy egyáltalán miért vagyunk a Földön, ezért kigondolta azt a helyzetet, kiinduló állapotnak, amelyben ő is él.
Így lettek a teremtő Istenek, amelyek ugyanúgy néznek ki, mint ők, azaz az Atya a férfi, az Anya a nő és a Fiú a gyerek. Ezeket természetesen soha nem látta senki, de olyan valaki állította közülük, akinek adtak a szavára.
Az embernek a Földön való megjelenésére a kor embere semmilyen magyarázatot nem talált, tehát improvizált és kitalálta az Isteneket, vagy már akkor is voltak olyan, az ember számára érthetetlen jelenségek, mint a földönkívüli civilizációk kapcsolatfelvételi esetei. Nyilvánvaló, hogy kapcsolatot kellett találni az Istenek és a Földön élő emberek között. Ezért kitalálták, hogy voltak közbeeső istenek (félistenek), akik a Földi élővilág különböző területeiért voltak felelősek. Miért? Mert a társadalmukban is voltak különböző emberek, akik különböző területekért (erdész, mezőőr, harangozó stb.) voltak felelősek.
Az akkori Földi ember szerint az Istenek is ugyanúgy viselkednek, mint az emberek. Haragszanak egymásra, szeretik egymást, gyilkolják egymást. Vannak jó istenek, meg vannak rosszak stb. Miért is gondolták volna másként, hiszen ennek a ténynek sem az igazolása, sem a cáfolata nem hangzott el senki részéről, azaz az az elmélet vált elfogadottá, hogy ki kiabálta hangosabban és erőszakosabban.
Az istenek is ugyanúgy szaporodnak, mint az emberek, csak kicsit hiedelmesebben, így bele lehet ebbe a szaporodási aktusba olyan dolgokat is szőni, amely végül is a világ teremtéséhez vezethet.
3. Végül egy vizsgálati eredményt szeretnék bemutatni:
„https://divany.hu/vilagom/2019/08/19/ateista-emberek-okosabbak/
British Psychological Society: „Richard Daws és Adam Hampshire, a tanulmány szerzői szerint a vallásos emberek hajlamosabbak az intuícióikra támaszkodni, ennek alapján pedig könnyen lehet, hogy nem azért teljesítenek rosszabbul az IQ-teszteken, mert kevésbé okosak, egyszerűen csak több esetben hoznak döntést a megérzéseik alapján.”
Azért emeltem be ezt a kiemelést a végkövetkeztetéseimbe, mert a vallásos emberek többsége a kognitív („https://idegen-szavak.hu/kognitív: megismerő, a megismerésre vonatkozó; gondolkodáson alapuló képesség”) képességek tekintetében gyengébb teljesítményt produkálnak, mint az ateisták. Ez a tényszerűség pedig abba a veszélyes irányba viszi el a társadalmakat, amelyekre jellemző a diktatórikus vezetési hajlam gyakorlása, hiszen az emberek nem a tényszerűségben hisznek, hanem az érzéseik által tapasztalt vélelmezésekben. Ha végigtekintünk a kereszténység elmúlt 2000 évén, könnyen belátjuk, hogy a vallás semmilyen más célt nem szolgált, mint a hatalom gyakorlását és az uralkodást az emberek felett! Ide kívánkozik megjegyzésként, hogy a jelenkor egyes vezetői miért hangoztatják fennen, hogy a vallási alapú fejlődés az egyedüli igaz út az ember számára? A válasz egyszerű: a vallás alapmechanizmusai 2000 évig háborítatlanul működtek és az embereket tudatlanságban igyekeztek tartani ahhoz, hogy könnyen irányíthatóak és vezethetőek legyenek abból a célból, hogy a hatalmuk biztos kézben legyen, és főleg a hatalom következménye: az anyagi javak birtoklása.
Nézzük tovább Bács Bogi szerző által vázolt apokrif teremtéstörténetet:
„Az Ószövetségben az Úr parancsával teremti a világot: Legyen! Az Újszövetségben viszont a világ születéséről semmit sem tudunk meg, mivel Jézus erről szóló tanításai helyett a keresztények az ótestamentumi teremtéstörténetet vallják. Pedig legbelső tanítványi körének a Megváltó részletesen feltárta a Teremtés folyamatát: hogyan vált a megnevezhetetlen Abszolútum teremtő Atyává és Anyává, miként árasztotta ki magából a világokat, és mindezekben neki, mint Isten Fiának, mi volt a szerepe.”
Érdekes a szerző azon kritikai észrevétele, amely arra irányul, hogy az Újszövetségben miért nincs a teremtésről szó. Mi is az Újszövetség?
„https://hu.wikipedia.org/wiki/Újszövetség: Jézus Krisztus tanait írják le.”
Fontosnak tartom ezt a szókapcsolatot: „Jézus Krisztus tanait”. Nagyon sok írott dokumentum kutatható, kezdve a kanonizált evangéliumoktól az apokrif evangéliumokig, amelyek mind Jézus tanításait próbálják összefoglalni. Egy nagyon fontos tényt szeretnék kihangsúlyozni: mivel Jézus Krisztus írástudatlan volt – állítólag, bár ezt senki nem tudja igazolni, sőt cáfolni sem –, a saját kezétől semmilyen írott dokumentum nem került elő, legalábbis eddig.
Mindazok az „evangéliumok”, amelyek Jézus Krisztus tanításait foglalnák össze, lehetnek szépirodalmi alkotások is, ha abból indulunk ki, hogy a többsége mikor íródhatott, azaz Jézus Krisztus „halálától” számítva, a mai tudomány adta lehetőségeket felhasználva megállapítani az iromány keletkezésének dátumát erősen kétséges! Kimondhatjuk: valami hogyan lehet egy ember gondolata, ha néha több száz év telt el, amikor leírásra került? Erre a hiedelem-imádók azt mondhatják, hogy másolatok! Lehet, de addig ne tekintsük elfogadható dokumentumnak, amíg az eredetit nem találták meg! Visszatérve az eredeti gondolathoz…
Az tény, hogy az Újszövetségben nincs szó teremtésről. Miért is kellene? A Biblia az Ószövetségi teremtéstörténetet fogadja el. Járjuk körül ezt a helyzetet kicsit részletesebben!
Mikor íródott az Ószövetség? Kb. i.e. 350 körül. Miről is szól? Többek között arról, hogy a kor embere hogyan élt, milyenek voltak a társadalmi viszonyok, és a véleményüket, hogy az a Világ és benne az ember miként jöhetett létre. Erről részletesen az előző fejezetben írtam. Az Újszövetséget Jézus Krisztus távozása után írták, a kiválasztott evangéliumokban (kanonizált) leírtak alapján. Mindazok a tanítások, amelyeket állítólag Jézus Krisztus a tanítványainak (apostolok) elmondott, és nem is biztos, hogy az eredeti szerző tollából, sőt ki tudja, hányadik másolata. Azokat valakik leírták – még az sem biztos, hogy az apostolok –, az meg szinte biztos, hogy Jézus Krisztus semmit nem írt le, ennek nyomai nem lelhetők fel. Tehát kézen-közön valaki leírt valamit, néha több 10 emberöltő után, és ezt tekintsük a Krisztus által tanítottaknak? Ebből két következtetés vonható le.
Az egyik: Jézus Krisztus egyáltalán nem mondott ilyeneket, amelyeket a későbbiekben valakik megtaláltak és Jézus szavainak tulajdonítanak.
A második: mondott valamit, de az idő és a hallgató szubjektuma (apostolok) olyan irányba torzították, hogy a végeredménynek semmi köze a Jézus által elmondottakhoz.
Mindkét állítás vélelmezés, de azt a tényt, hogy a Biblia és az apokrifek tartalma mennyire fogadható el egy Jézus Krisztus nevű ember tanításaiként, semmi nem bizonyítja.
Folytatva a cikk értelmezését…
„E fantasztikus tanításokat – melyek a modern fizika, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: is összhangban állnak – csakis az apokrif iratokban találjuk meg.”
Kezdeményeztem a cikkíróval való kapcsolatfelvételt, hogy megkérdezzem, az apokrif evangéliumokban leírt teremtéstörténeteknek milyen kapcsolatuk van a tudománnyal, nevezetesen a fizikával? Nem sikerült a kapcsolatfelvétel, mert az általam részére átküldött bibliakritikámból kiderült az ateista álláspontom, és ez nem fért össze az ő gnosztikus hitvallásával, így a kapcsolatfelvételt elutasította.
Miután áttanulmányoztam a Hihetetlen magazin 2018. szeptember-decemberi különszámának cikkét a tiltott evangéliumokról, rá kellett jöjjek, hogy a tiltott evangéliumok is ugyanolyan irányultsággal íródtak (nem tudni, kinek a keze által), mint a kanonizált Bibliában olvasható álláspontok. A különbség az, mint oly sok más területen, hogy megkérdezel három embert egyazon helyen és időben elhangzott előadás tartalmáról, és láss csodát, három különböző vélemény alakul ki. Ebben nincs semmi különlegesség, a probléma az, hogy ez a kereszténységnek nevezett elnyomó ideológia már 2000 éve mételyezi az embereket, és nem engedi kitörni őket az objektív valóságba!
Folytatva a cikk értelmezését:
„Az Ószövetség és a krisztusi tanítások összeolvasztása miatt érthető, hogy az Újszövetség egy árva szót sem szól a teremtésről. Hiszen Mózes első könyve, a Genezis világosan elbeszéli, miként alkotta Jahve, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: Legyen! Ám ez csakis addig kielégítő, amíg kizárólag a kanonizált Bibliából indulunk ki – ahogy azt a keresztények többsége teszi.
Amióta azonban 1945-ben előkerültek a Nag Hammadi kódexek, lehetőségünk nyílt megismerni a gnosztikus – azaz őskeresztény – teremtéstörténetet. Ezt elolvasva rögtön rájövünk, miért is nem próbálkoztak az egyházatyák az ótestamentumi verzióval való összeegyeztetésével: akkora különbségek vannak köztük, hogy ez abszolút lehetetlen lett volna. Ám mivel a jahvei modellt az egyházatyák mindenképpen be akarták emelni a kereszténységbe, inkább a jézusi változatot ejtették.
A másik ok, amiért az eredeti teremtéstörténet kimaradt a kanonizált Szentírásból, az, hogy ezek titkos tanítások voltak, melyeket Jézus csak a legszűkebb tanítványi körének tárt fel. Olyan mély misztériumokról van szó ugyanis, amely az emberek többségének első hallásra-olvasásra homályos zagyvaságnak tűnhet. Megértésükhöz a racionális én kikapcsolása, nagyon mély átszellemülés és a hétköznapi gondolkodásunktól való elszakadás szükséges, ami pedig meghaladta a legtöbb egyházatya képességeit. Egyszerűen fogalmazva: mivel az ortodox keresztény teológusok nem foglalkoztak ezotériával – azon kívül, hogy így, ismeretlenül is ostorozták, támadták azt –, fel sem fogták Jézusnak ezeket a szó legtisztább értelemben véve ezoterikus tanításait.”
Érdekes a cikkíró további fejtegetése a „valódi teremtéstörténet” gondolatiságáról. Számára kielégítő magyarázat, hogy valami vagy valaki azt mondja, hogy „Legyen”, és hipp-hopp, lett. De nagyon gyorsan kiderül, hogy miért is alakult ki ez a véleménye; volt egy korábbi csoportosulás, amely valamilyen formában kapcsolódott a kereszténységhez. Ezek voltak a gnosztikusok, akikről korábban már beszéltem, és megtalálták a Nag Hammadi kódexeket, amelyekben ez a csoportosulás szintén elővezetett egy véleményt a teremtésről. Hogy kicsit hihetőbb legyen az általuk elővezetett verzió, ezért gnosztikusoknak nevezték magukat, amely értelmezve „tudományalapú, bár az az anyagi világban nem hisznek”. Szintén, hogy bonyolultabbá tegyék az „érthetetlent”, olyan köntösbe burkolták, olyan nyelvezetet használtak, amelyet rajtuk kívül szinte senki nem értett. Ez részükről a tudományosság. Ha összehasonlítást szeretnék tenni, olyan nyelvezetet alakítottak ki, mint manapság a jogászok. Törvényeket alkotnak, amelyeknek szövegeit senki más rajtuk kívül nem érti, így az alkalmazáshoz és a megértéshez csak őket lehet igénybe venni. Kiváló pénzkereseti lehetőség!
Érdekes elemezni azt a megállapítást, hogy „Ám mivel a jahvei modellt az egyházatyák mindenképpen be akarták emelni a kereszténységbe, inkább a jézusi változatot ejtették.
Az ószövetségi teremtéstörténet Jézus Krisztus megjelenéséig kb. 400 évet élt meg. Attól még senki nem vált kereszténnyé, hogy elfogadta az Ószövetségben leírtakat, de képviselte a köz gondolkodását sok kérdésben. A legfontosabb jövőbe mutató állásfoglalása az Ószövetségnek az volt, hogy megjövendöli a Megváltó eljövetelét. Ezekből az alapokból kiindulva eljön a Megváltó, aki állítólag Jézus Krisztus volt. Kérdésként itt felmerülhet, hogy mitől lett Jézus Krisztus Megváltó, de ezt nem kívánom elemezni, ezt meghagyom a dogma-hívőknek.
A lényeg, hogy állítólag Jézus Krisztus tanítványai, apostolai evangéliumokban foglalták össze a „Megváltó” által elmondottakat a teremtéstörténetről – többek között. Ezek leírásra kerültek, amelyek közül néhány apostol által leírt teremtéstörténet különbözik egymástól, pedig a tanító ugyanaz volt. Ezt a paradox helyzetet a cikk írója úgy oldja fel, hogy voltak olyan tanítványai Jézusnak, akik közelebb álltak a szívéhez, és „titokban” adta át a „valós” információkat, így lettek az apokrif evangéliumok. Kinek adta át ezeket az információkat? Többek között János Apostolnak, aki halász volt, és írástudatlan. A cikkíró szerint viszont „Megértésükhöz a racionális én kikapcsolása, nagyon mély átszellemülés, és a hétköznapi gondolkodásunktól való elszakadás szükséges”. Tehát egy halásznak ilyen képességekkel kellett rendelkeznie az ókorban.
A cikkíró legsúlyosabb indoka, hogy nem az apokrif teremtéstörténet került bele az Újszövetségbe: „mivel az ortodox keresztény teológusok nem foglalkoztak ezotériával”…
Mi az ezotéria?
„https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Ezotéria: Természetfeletti erőkkel kapcsolatos elképzelések összessége, amely kiterjed a szellemvilágra, illetve különféle megmagyarázhatatlan jelenségekre. Magát tudományosnak bemutató titkos, de misztikus, babonás világnézet, amely a természetnek csak kiválasztottak, beavatottak számára felfogható titokzatos erőiben, jelenségeiben hisz, és ezekkel kapcsolatos módszereket alkalmaz.”
Kétségbe vonom, hogy Jézus Krisztus, ha szerepét komolyan veszem, akkor a maga földönkívüli mivoltában egy nagyon is földi léptékű hiedelemmel azonosulna, mint az ezotéria. Így ilyen tartalmú tanításai is kitalációk lehetnek.
A szerző végső megállapításával egyetértek, nevezetesen, hogy mi került bele a Bibliába, teljesen érthető: egy zagyva szövegből semmi értelmes nem vehető ki, a cél pedig az volt, hogy mindenki számára egyszerűen fogalmazott teremtéstörténetet alkossanak, amely alkalmas volt arra, hogy a széles tömegek egyszerűen megértsék a dogmát, azt elfogadják, és a szerint éljenek és haljanak.
Folytatva a cikk értelmezését:
1.5.1.1 „Transzcendens Isten, avagy a „gyarló” bibliai Úr?
Az őskeresztény-gnosztikus kozmogónia legrészletesebb elbeszéléseit tehát a Nag Hammadi tekercsekben találjuk. Ezen belül is a témát legösszefüggőbben, így leginkább követhetően János apokrif könyve mutatja be, a következőkben ezért mi is ennek alapján vázoljuk fel a Mindenség keletkezésének folyamatát. Ami első olvasásra rögtön szembetűnik: ez a teremtésmodell valóban lényegi pontokon eltér a Genezisben olvashatótól, mondhatni »ég és föld« a kettő közti különbség. Míg az Ótestamentumban az Úr egyedül teremt, addig itt az Abszolútum különféle megnyilvánulásai, ősenergiái Atyaként, Anyaként és Fiúként hozzák létre a világokat.”
„János titkos könyvének (Tiltott evangéliumok – A bibliából kimaradt apokrif iratok tanításai – Hihetetlen magazin különszám, 2018. szeptember-december, 148-149 old., szerző: Horváth Gyula”) keletkezési ideje ismeretlen, de a második század vége felé már biztos létezett (tehát Jézus távozása után kb. 170 évvel). Megismerhetjük a gnosztikus elképzelést Istenről, és a hozzá kapcsolódó vallási kérdésekről.”
János evangéliumából nem kívánok részletesen idézni, mert elegendő Bács Boginak az az összehasonlítási kísérlete, amelyet a Fejezet-alcím alatt olvashatunk.
A Nag Hammadi tekercsek vitathatatlanul tartalmaznak olyan leírásokat, amelyeket a szerző (Horváth Gyula) említ. Ezzel nincs is semmi probléma. A probléma ott kezdődik, hogy az ezekben a tekercsekben leírtakat fölé helyezi a Genezisben leírtaknak. Vajon miért teszi? Első megközelítésben azért, mert ő is gnosztikus, azonban ez az álláspont semmivel sem több vagy kevesebb, mint a Genezisben leírtak, hiszen bizonyítani, hogy Jézus mit is tanított, nem lehet. Azok az apostolok, akik Jézust, mint tanítványok körülvették, nem érthették a Jézus által tanítottakat ilyen eltérő módon! Egyszerű szavakkal: a semmit jól körül lehet járni, rá lehet fogni vélt tudományos hátteret, de a lényegen nem változtat. Tehát a Nag Hammadi tekercsek megismerésével egyáltalán nem bizonyított, hogy a teremtés a Földön és az Univerzumban egy lénynek, azaz az „Úr”-nak, vagy több lénynek, az „Atyának, az Anyának és a Fiúnak” az érdeme. De hogy létrejött az Univerzum, az biztos, hiszen abban élünk. Így csak a fantázia kérdése, hogy ki és miképpen teremtette az Univerzumot, amíg a tudomány nem találja meg az elfogadható választ.
„Jézus titkos tanításai ugyanis a multiverzum-elméletet vallják, azt állítva: az isteni erő több egymásból átjárható világot teremtett, illetve teremt jelenleg is. A világok kiáradásának folyamata sosem fog leállni: minden pillanatban újabbak fűződnek le az előzőkből.”
„https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/multiverzum-vegtelen-szamu-en-bizonyitek/: A multiverzum-elmélet valójában három különálló irányzatot ölel fel, amelyek csupán matematikai modellek szintjén léteznek, de egyiket sem sikerült még a tudománynak a gyakorlatban igazolni.”
A szerző által leírt multiverzum-elmélet erősen mosolyogtató. A fenti hivatkozásból is kiderül, hogy 2000 évvel ezelőtt egy „lény”, nevezzük Jézusnak, kiválasztott a tanítványai közül néhányat, és ezeknek elmondta azt a „titkos” véleményét, amelyet a mai kor tudományos világa multiverzum-elméletnek nevez, de magyarázatot még nem tudott adni rá. Gondoljunk bele, hogy a kiválasztott, analfabéta tanítványok miképpen értették meg Jézusnak a multiverzumra vonatkozó fejtegetéseit, ha a mai tudósok is csak matematikai modelleken keresztül tudják egyáltalán megjeleníteni. Ennyit a titkos tanítások értelméről!
Nézzük röviden, kik is voltak az apostolok, és mit lehet tudni róluk!
„https://www.urantia.org/hu/az-urantia-konyv/139-iras-tizenket-apostol:
139:0.2 (1548.2) E tizenkét férfi a vérmérsékletét tekintve sok eltérést mutatott, és a képzéssel nem váltak hasonlóvá. E galileai halászok közül sokan erős, nem-zsidó vérségi vonásokat hordoztak…
139:0.3 (1548.3) Az Alfeus ikreket kivéve mindegyikük elvégezte a zsinagógai tanodákat, alapos oktatásban részesültek a héber írásokból, és a kor időszerű ismeretanyagának sok eleméből. Heten a kapernaumi zsinagógai tanodában végeztek, és annál egész Galileában nem volt jobb zsidó tanintézet.
139:0.4 (1548.4) Amikor a feljegyzéseitek az ország e hírnökeit úgy említik, mint »tudatlanokat és műveletleneket«, akkor ez arra utal, hogy képzetlenek voltak, nem tanulták a rabbik tanait, és nem voltak felkészítve az írások rabbinusi értelmezési módszereire. Híján voltak az úgynevezett felsőfokú végzettségnek. A legújabb időkben bizonyosan tanulatlanoknak tekintenék őket, és bizonyos társadalmi körökben talán műveletleneknek is. Egy dolog azonban bizonyos: egyikük sem esett át ugyanazon a merev és lélektelen oktatási tanmeneten.
139:1.1 (1548.5) András Zebedeus társa volt a halszárító üzletben Betszaidában, Kapernaum halászkikötőjében. Simon Péterrel halászatból éltek, és társai voltak Jakabnak és Jánosnak, Zebedeus fiainak.
139:2.1 (1550.4) Simon halász volt.
139:3.1 (1552.5) Jakab halász volt.
139:4.1 (1553.6) János halász volt.
139:5.4 (1556.4) Fülöp halász volt.
139:6.1 (1558.2) Nátániel több üzleti vállalkozásban társult már Fülöppel. Ő volt a legtanultabb a tizenkettek között.
139:7.1 (1559.5) Máté vámszedő volt. Ő azon apostolok egyike volt, aki sokat jegyzetelte Jézus mondásait. Tehát tudott írni!
139:8.2 (1561.2) Tamás előzőleg ács és kőfaragó volt, de később halász lett. A tizenkettek közül egyedül Tamásnak volt igazán elemző elméje; ő volt az apostoli csoport igazi tudósa.
139:10.1 (1563.2) Alfeus fiai, Jakab és Júdás a Kheresa közelében élő halász-ikerpár volt.
139:11.1 (1564.6) Zélóta Simon tüzes lázító volt és egyúttal olyan ember, aki sokat beszél meggondolatlanul. Kereskedőként dolgozott.
139:12.1 (1565.9) Karióti Júdás apja különféle üzleti vállalkozásaiban dolgozott. 139:12.2 (1566.1) Amikor Nátániel találkozott Júdással Tariceában, akkor ő éppen munkát keresett egy halszárító vállalkozásnál. 139:12.5 (1566.4) Júdás jó üzletember volt, ügyes pénzügyi szakértő.”
Az Urantia könyvből vett hivatkozások számomra fontosak, annak ellenére, hogy a valóságtartalmuk ugyanúgy megkérdőjelezhető, mint ennek a kornak számtalan, vélelmezett eseménye és az ezekről készült dokumentumok. A kiemelés elején a könyvet összeállító az apostolok képzettségét tekintve pozitív képet fest, amelyet tökéletesen leromból az apostolok egyedi jellemzéseiben. Hiszen, ha összegezzük, hogy a 12 apostol közül 8 fő halászattal foglalkozott, el lehet gondolni, hogy milyen szintű képzettség szükséges a halászati mesterség gyakorlására. A többi 4 apostol képzettsége az általuk gyakorolt szakmákból származó követelmények alapján elmondható, hogy a kor társadalmi, gazdasági körülményeivel tisztában voltak. Egyedül Máté volt az az apostol, aki a Jézus által elmondottakat írásban próbálta rögzíteni.
Összegezve: az apostolok kétséget nem keltve Jézus feltétlen hívei voltak, nagy figyelemmel hallgatták előadásait, de hogy ezekből mit tudtak megjegyezni, ez már kérdés. Szintén meg kell jegyeznem, hogy igazából nem értem Jézust, hogy miért ezeket az embereket választotta ki apostolainak, azaz az általa átadott információk továbbvivőinek? Az ő részéről állítólag elmondott ismeretek felfogásához, megértéséhez sokkal műveltebb emberekre lett volna szüksége, arról nem is beszélve, hogy elvárta távozása után, hogy ezeket „igeként” hirdessék! Ráadásul Jézus távozása után az általa átadott információk állítólag leírásra kerültek, de hogy ki írta le, amiket az apostolok evangéliumainak nevezünk, azt szintén nem tudjuk. Valójában hogy mennyi köze volt ennek a 12 apostolnak a nevükben megjelent és előkerült evangéliumokhoz és – valóságtartalmukat igenis megkérdőjelezve – a Jézus által elmondottakhoz, hát, azt hiszem, ez kérdés marad előttünk.
Így nem csoda, hogy az ugyanazon személytől, Jézustól származó információk milyen sokszínűen, néha teljesen ellentétes értelemben kerültek leírásra az apostolok által a kutatható evangéliumokban. Az a tény, amely arra utal, hogy ezek a tanítások titkosak voltak és csak egyes apostoloknak mondta el Jézus, enyhén nevetséges.
Jézus állítólagos titkos tanításai másrészről érdekes gondolatokat ébresztenek. Úgy állítja be a szerző Jézust, mint egy emberi tulajdonságokkal felruházott lényt. Miért is? Miből gondolja a szerző, hogy Jézus emberi lény volt, mikor számtalan cikkében különböző nem emberi tulajdonságokkal ruházta fel? Tehát birtokában volt az a gyarló emberi tulajdonság, hogy a saját hívei körében, azaz az apostolok, a tanítványai körében kiválasztott egyeseket, akiknek elmondott valamit, a többieknek meg nem mondta el? Ha Jézus valóban egy teremtői képességekkel felruházott valaki volt, akkor 12 ember, apostol, akiknek az volt a feladata, hogy Isten igéjét terjesszék, részben ki volt rekesztve az ismeretekből. Ez a megközelítés túl „emberi”.
Folytatva a cikk értelmezését:
„Ezzel szemben a Genezis viszont úgy ábrázolja, mintha az Úr csak egy világot teremtett volna, noha a héber misztikus tanrendszer, a Kabbala név szintén tud a multiverzumról.”
Az a történelmi helyzet, hogy egy dogmatikus „(https://hu.wikipedia.org/wiki/Dogma_fogalom: A dogma tágabb, köznyelvi értelemben bármely tudományos, politikai, társadalmi vagy más tétel, vélemény, elv, amelyet túlzott tekintély véd; amelyet vizsgálni, vitatni vagy kétségbe vonni nem szabad”.) misztérium mit írt le (Kabbala név szintén) vagy mit tekintett ismertnek, nem igazolása a multiverzum létezésének.
Folytatva a cikk értelmezését:
„Még a fentieknél is sokkal nagyobb azonban az a különbség, ami abszolút lehetetlenné teszi a gnosztikus és a bibliai teremtésmodell összeegyeztetését – mert ez a Teremtő kilétéről szól. Míg ugyanis az Ótestamentumban az egész Mindenség létrehozója egyedül és kizárólag Jahve, addig az apokrif keresztény világképben Isten, pontosabban az Ő teremtő megnyilvánulásai: Atya, Anya és Fiú. Az Ószövetség istene Jaldabaóth néven Krisztus titkos tanaiban is szerepel, ám csak mint az anyag és az anyagi világ megalkotója. A felsőbb, halhatatlan dimenziókhoz semmi köze nincs: ő csak egy alsóbb szintű teremtő, aki mindössze tudatlanságból és gőgből állítja, hogy ő hozta létre az egész Mindenséget.”
Nagyon kritikusan fogalmaz a szerző, elemezve az ótestamentumi és az apokrif dokumentumokat a teremtésmodellről! Ugyanis nem veszi figyelembe azt a létező tényt, hogy a 12 apostol ugyanazokat az ismereteket kapta Jézustól, kizárva azt az érthetetlen magyarázatot, hogy egyes apostoloknak szándékosan nem adott át információkat. Ha valaki elhatározza, hogy 12 embert abba a helyzetbe hoz, hogy nekik mindent elmond, amit tudniuk kell, akkor csak azért, mert a fellelt evangéliumok annyifajta módon írták le a Jézus által átadott információkat, ahányan voltak, valószínű, hogy Jézus nem volt képben azzal, hogy az emberek felfogóképessége erősen véges. Ebből adódik az ugyanazon témájú evangéliumok különbözősége, és nem azért, mert Jézus titkolózott volna!
Az is érdekes jellemzése a feltárt evangéliumoknak, hogy a cikk írója kiáll amellett, hogy az ótestamentumi Teremtő hibás megközelítés, ezzel szemben az igazi az apokrif dokumentumokban leledzik. Egy nagyon egyszerű kérdést vetek fel. Ha ilyen totálisan különbözőek az ótestamentumi teremtéstörténeti és az apokrif evangéliumok tartalma, akkor valamelyik hibádzik, mert Jézus valószínűleg csak egyféle variációt mondott el a jelenlevő apostoloknak, legfeljebb az ettől a variációtól eltérő tanítását félreértették, de egyébként honnan vették ezt a „téves” tanítást?
A Földi ember teremtésének jaldabaóthi értelmezését egy későbbi részben foglalom össze. Itt csak azt kívánom megjegyezni, ami érdeklődésre tarthat számot, hogy a cikk írója szerint vannak „főistenek” meg „alistenek”. Nem nevetséges ez egy kicsit? Honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy a Teremtőket úgy rangsorolja, mint a Földön az embereket?
Folytatva a cikk értelmezését:
„Lássuk tehát, mit tanított a világ keletkezéséről Jézus Krisztus!
Kezdetben nem volt más, mint Isten, mindenek Atyja, a szent (Szellem), a láthatatlan, aki tiszta fényben van, amelyet a szem semmilyen fénye nem láthat meg. Ő olyan teljes és tökéletes, hogy nincs benne hiány, nincs szüksége semmire. Nem mondható róla az sem, hogy létezik, de az sem, hogy nem létezik, mert felette áll minden fogalomnak és képzetnek. A legtöbb, amit mégis állíthatunk róla, az, hogy Ő a mérhetetlen Fény.”
(„János apokrif könyve, idézi: Giacomo Filoramo: A gnoszticizmus története, ford.: Dobolán Katalin, Kairosz Kiadó”)
„Ez a leírás egy transzcendens, végtelen, téridő feletti erőről, a Kozmikus Intelligenciáról szól. Kissé más, mint az Ószövetség nagyon is „gyarló” érzelmekkel rendelkező istene, aki olyannyira nem elvont, hogy személyesen beavatkozik az ókori Kelet történelmébe – lásd például Exodus vagy egyiptomi tíz csapás.”
Nem akarok visszakanyarodni az előzőekben általam már leírtakhoz, de már maga az első mondat is sántít! Miért? Azért, mert az evangéliumok „sokszínűségéből” már kiderült, hogy nem tudni, Jézus Krisztus valójában mit is mondott, bárki is állít bármit.
Igen merész az, aki kijelenti, hogy „Kezdetben nem volt más, mint Isten, mindenek Atyja, a szent (Szellem), a láthatatlan, aki tiszta fényben van, amelyet a szem semmilyen fénye nem láthat meg.” Aki ezt leírta, számtalan hibát vét, lássuk ezeket!
Mi az, hogy „kezdetben”? A tudomány jelenlegi állása szerint a környezeti világunk kialakulásáról számtalan elmélet forog közszájon, igazából nem bizonyítva ennek időbeliségét.
Mi az, hogy „Isten”? Csak gondoljunk bele, hogy Jézus az időszámításunk első éveiben lehetett a Földön, elég rövid ideig. Ekkor a Földi emberiség már kb. 50 ezer éve olyan agytérfogattal rendelkezett, mint napjainkban, tehát a környezete alakítására képes volt. Erre jön egy „lény”, nevezzük Jézus Krisztusnak, és elmagyarázza a tutit, amelyből a hallgatósága semmit nem ért! Ezekből az érthetetlen elbeszélésekből írott dokumentumok, evangéliumok keletkeztek, amelyek összességében teljesen ellentmondásosak. Én nem Istennek nevezném ezt a „lényt”, hanem a földönkívülinek, talán közelebb állnánk a valósághoz. Hogy milyen tulajdonságokkal lehetne ezt a Teremtőt felruházni? Hát biztosan nem „szent”. Miért? Ez egy, a Földi világon kívüli „lény”, aki megérkezett a Földre, hogy ismereteket adjon át. Nézzük meg a „szent” szó értelmét:
„https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Szent: Vallási: Vallási szempontból tökéletes, és így vallásos tiszteletben részesülő (személy, tárgy, dolog)”.
