Kitabı oku: «A férfi és a nő», sayfa 6

Folytatva a cikk értelmezését.

„Bár testetlenek, emberi ésszel felfoghatatlan hatalom birtokosai, és az aiónok mégis a Pleróma legesendőbb lakói. Hogy miért? Azért, mert saját, önálló személyiségük van, ami Jézuséval ellentétben nemcsak Fényt, de hiányt is tartalmaz. Ezért minden aiónt a társa egyensúlyoz ki: ami az egyikben nincs meg, a másik pótolja, hasonlóan a Jin-Jang kettősséghez. És ezt a tökéletesre hangolt, kényes egyensúlyt bontotta meg a legkülső aiónpár női tagja, Szophia.”

Nagyon bátran kijelenti a cikk írója, hogy az „aiónok testetlenek”, mintha észlelt volna már aiónt. Ha igen, akkor kíváncsi lennék, melyik érzékszervével észlelte. Hogy volt-e hatalmuk, erre senki nem tud választ kapni, legfeljebb fantáziál. Kritikaként fogalmazza meg, hogy „saját, önálló személyiségük van”, ami azt jelenti, hogy „énjük” nemcsak „Fényt, hanem hiányt is

tartalmaz”.

Nézzük meg a személyiség fogalmát: https://hu.wikipedia.org/wiki/Személyiség: „Különböző testi és lelki tulajdonságok dinamikus és egységes egésze.”

Ez a meghatározás természetesen a Földi emberre vonatkozik, nem lehet automatikusan adaptálni más, az Univerzumban esetlegesen létező, a környezetüket formálni képes egyedekre! Tehát a cikk írójának valamilyen más szót kellett volna erre kitalálni, mert ez a szó nem ide tartozik!

Tehát az „aiónok fényből és hiányból” állnak. A fény világos! A hiány viszont úgy kerül egyensúlyi állapotba a gnosztikusok szerint, hogy van egy társ-aión, amely kiegészíti ezt a hiányt, így lesz teljes a kép! Feltenném a kérdést: ha az aión úgy válik teljessé, hogy párokat alkot, akkor megszűnik a hiány, plusz a fény, és ekkor már Istenek lesznek?

Nagyon is primitív gondolkodásra vall ez a megközelítés. Újra felmerül az inverzitás tudatos alkalmazása a cikkben. Mivel az emberek körében állítólag akkor vállnak eggyé, ha párban élnek, legalábbis a katolikus dogmák szerint, és a félreértések elkerülése érdekében hímnemű és nőnemű a párok egyedei. Mi ennek a vallási értelme?

A Szentháromság felállásából adódóan a Teremtő az ember Földi fejlődését csak úgy látta biztosítottnak, ha reprodukálja magát. Ehhez különnemű emberpárra van szükség, amilyen a Szentháromság felállása is. Bonyolítja a helyzetet, ahogy erről részletesen a következő fejezetekben írok, hogy az embernek az ivarérett kor eléréséhez Földi léptékben idő kell, és ahhoz is, hogy az utódot olyan kondícióba hozza, hogy felnőtté váljon (min. 20 év a modernkori társadalmakban). És megy a körforgás, ki tudja meddig.

Tehát a Szentháromság azért követendő, mert a Teremtő így látta biztosítottnak az emberiség fejlődését, de mivel az inverzitás ebben a cikkben nagyon hangsúlyos, ezért a Földi ember ahhoz, hogy a Teremtő akarata szerint (hormonok) ténykedjen, csak úgy képzelheti el a Teremtőjét, ha ugyanolyan felállásban él!

Ez a nézet szinte minden vallási dogmatikai nézet alapja, bárhova megyünk a Földön. Nem biztos, hogy így van, de a tudatlan emberekkel el lehet hitetni!

Azonban, mint minden emberi cselekedetben, itt is hiba csúszott az elméletbe, annak ellenére, hogy Istenek a végrehajtók! Lám-lám, egy nőnemű aión: „Szophia”.

Arra itt nem akarok külön kitérni, később ezzel az oldalával is foglalkozok, hogy a „rendszerhibát” ki okozta? Egy nő! Természetesen, aminek végső eredménye, hogy a római katolikus egyház a Szentháromságból kivette az Anyát, és helyére a lélek szót tette be. De ez csak az egyik oldala.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Ő volt az, aki a Káosztól megszülte Jaldabaóth nevű fiát: egy démoni lényt, akit a gnosztikusok Jahvével azonosítottak. Innentől kezdve pedig elindult a tragikus folyamat, melynek során létrejött az anyagi világ, az Isten Országából származó, halhatatlan fénylelkeket pedig Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta – így születtek az élőlények és az ember.”

Először tekintsük át a cikk szerzője által használt „káosz” szó fogalmát:

„http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9809/kaosz.html:

A káosz szó használata önmagában félreértésekre adhat okot, hiszen mint látni fogjuk, hétköznapi és tudományos értelme nem egészen azonos. A görög szó eredeti jelentése üresség, semmi. Csak Arisztotelész munkássága nyomán veszi fel az összevisszaság jelentést. Érdekes megjegyezni még, hogy a Biblia magyar (és sok más nyelvű) fordításában a tohuvabohu (héberül: zűrzavar) az üresség értelemben jelenik meg (Genesis 1.2).

A káosznak a ’80-as évek óta elterjedt tudományos fogalma kapcsán először is azt kell leszögeznünk, hogy az nem egy pillanatnyi helyzetre, elrendezésre, állapotra vonatkozik, hanem az időbeli viselkedésre. Mivel bármilyen mennyiség időfejlődése általános értelemben mozgásnak tekinthető, a káosz ebben a modern szóhasználatban a mozgás, a dinamika jellegére utal. Érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a káosz elsősorban a velünk azonos léptékű (makroszkopikus) világ sajátos mozgásformája.”

Nagy valószínűséggel a cikk szerzője a „Káosz” szót az arisztotelészi értelemben használja. Az is fontos tény, hogy a gnosztikusok beállításától eltérően a „Káosz” nem csak negatív jelenség, hanem – és ez a lényeg –, objektív, tehát van! Kiemelendő, hogy magát a szót nagybetűvel írta. Nem tudok magyarázatot találni rá, miért, de valószínű, hogy a jelen helyzet indukálja a magyarázatot, miszerint egy aiónnal, „Szophia”-val való kapcsolatot kíván nyelvtani értelemben egyeztetni. Az, hogy miként tud egy aión (amint emlékszünk: a fénytől kezdve emberformájú angyalig minden létezési formája megvan) a Káosszal utódlétrehozási kapcsolatot létesíteni, ezt nem firtatom, mert a dogmatikában dívik Jézus Krisztus szeplőtelen fogantatásának elmélete, hát miért lenne az hihetőbb variáció?

Érdekesebb kérdés viszont, hogy „Szophia” hogyan szülhetett utódot. A szülés, mint a szaporodás végfolyamata, a Földi világ elevenszülő egyedeinek tulajdonsága, márpedig „Szophia” nem elevenszülő egyed, ilyen megnyilvánulási formáját a cikk nem taglalta. Honnan lehet tudni, hogy a megalkotott utód – „Jaldabaóth” – egy fiú, ráadásul egy gonosz, démoni lény? Mitől lett démoni lény? Az „anyja” egy Istentől származtatott aión, tehát pozitív tulajdonságokkal felruházott földönkívüli lény. A „Káosz” – ezt állítják be a gnosztikusok a hímnemű egyednek – üresség, semmi és zűrzavar szavakkal jellemezhető. Hogyan lesz ebből szexuális kapcsolat, végtermékként ráadásul egy démoni lény?

Viszont tevékenysége egyenesen meghökkentő: „Isten Országából származó halhatatlan fénylelkeket pedig Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta – így születtek az élőlények és az ember.”

Miért meghökkentő? Mert minden átmenet nélkül megtudjuk, hogy „Istennek van Országa”! Eddig tudtuk, hogy a nagy „semmiben” van Isten, akinek van három reinkarnációja, a Szentháromság, amely valójában maga az Isten, amelyek közül a Fiú elkezdte az aiónokat párosával gyártani, és ezután hirtelen lett egy Ország, ahol Isten lakik, amely eddig nem volt, természetesen a semmiben. Érdekes!

Azután kiderül, hogy ebben az „Országban” halhatatlan fénylelkek vannak, amely halhatatlanságról eddig nem tudtunk! Kérdésként merül fel, hogy kik ezek a fénylelkek? Eddig tudtunk az aiónokról, majd amikor „Szophia” „félrelépett” és megteremtették „Jaldabaóth”-t, hirtelen előteremtődtek a „fénylelkek”.

Most jön a cikk csúcspontja, mert kiderül, hogy az ember hogyan került a Földre. Nagyon egyszerűen: „Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta – így születtek az élőlények és az ember.”

Egy szempont mindenképpen elkerülte a cikk írójának figyelmét: azzal, hogy leírja: „így születtek az élőlények és az ember”, nem azt írja, hogy így született „az ember”, hanem azt, hogy „élőlények és az ember”. Tehát a gnosztikus elméletben a Földi élőlényekbe is ugyanúgy, mint az emberbe, be vannak zárva a fénylelkek? Azaz az állatoknak is van lelkük, amelyet haláluk után Isten visszavesz?

A másik, nem kevésbé fontos megállapítás, hogy megtudtuk, az emberiség honnan származik: „az Isten Országából származó halhatatlan fénylelkeket pedig Jaldabaóth bosszúból romlandó testbe zárta”. Tehát az emberiség egy Földön kívüli helyről származik, ahol fénylélek formájában vár arra, hogy a Földi életviszonyoknak megfelelően működni képes, romlandó testbe zárassék…

Folytatva a cikk értelmezését.

„Ez a teremtés története János apokrif könyve szerint, ahogy Jézus feltárta neki. Szophia bukása óta az eddigi tökéletesség helyébe tehát Fény és Sötétség, Szellem és Anyag, Rend és Káosz küzdelme lépett, ami az Édenkertben érte el tetőpontját, hogy majd évezredekkel később Jézus a keresztfán tegyen pontot a végére.

Bácsi Bogi”

Elgondolkodtató végkövetkeztetést tett a cikk írója: értelmezi a tökéletességet, mégpedig úgy, hogy ellenállításokat sorol fel, amelyek megkérdőjelezik a tökéleteséget, ezzel igazolva, hogy ha ezek jelen vannak, akkor nem beszélhetünk tökéletességről!

Mi a tökéletesség? Egy szóval magyarázatot lehet adni: az egyensúly! Ha valami vagy valaki egyensúlyban van, akkor az tökéletes! Ha megbomlik az egyensúly, akkor energiabefektetésre van szükség, hogy az egyensúly helyreálljon. Ha az energiabevitel nem elégséges vagy nem áll rendelkezésre, akkor az a valami vagy valaki elpusztul!

Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Fény és a Sötétség harcban vannak, téves. A fény, ahogy korábban írtam, energia tartalmú fizikai anyag. A sötétség úgy keletkezik, hogy árnyék képződik a fény elé, és az árnyékképző mögött keletkezett állapotot nevezzük sötétségnek. A fény és a sötétség soha nincs egyszerre jelen, így harcolni sem tudnak egymással, mert nincs közvetlen kontaktusuk!

Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Szellem és az Anyag harcban vannak, szintén téves! A Szellem szó is csak a dogmatikusok körében használatos. Miért? Nem igazán fogalmazzák meg, hogy mit kell érteni alatta, és főleg azt, hogy az emberi test melyik részében található? Magyarázatuk: a Szellem otthona az emberi szív. Biológiailag már ismert, ám 2000 évvel ezelőtt nem biztos, hogy ismert volt a szív felépítése és működési elve. A mai kor tudományos felkészültsége alapján kijelenthető, hogy a szív az agy idegi jelei alapján működő izomegyüttes, amelynek a szerepe a testnek vérrel való ellátása. Ebben a testrészben nem található a „Szellem otthona”. Mégis, valaminek lenni kell? Az én véleményem szerint a Szellem (szoftver) az agyban található, és az emberi gondolkodás végterméke. Mivel az agy agyagi alapú (hardver), annak termékei is anyagi alapúak kellenek, hogy legyenek! Ebből az következik, hogy a Szellem és az Anyag nincsenek harcban egymással, hanem kiegészítik egymást. Ha az ember kigondol egy új tárgyat, először az agyában tárolt megelőző információk alapján elképzeli, majd lerajzolja, és manuálisan elkészíti. Ez a nagyon leegyszerűsített folyamata, hogyan lesz egy gondolatból (szellem) végtermék (anyag). Fontos kihangsúlyozni, hogy erre a folyamatra – azaz változtatni a környezetén – csak az ember képes a Földön.

Az a gnosztikus megállapítás, hogy a Rend és a Káosz harcban állnak egymással, téves! Megállapításomat a káosz fogalmára alapozom; a káosz: üresség, semmi és zűrzavar. Már maguk a meghatározások is zavaróak, mert olyan jellemzőket sorol fel egy fogalom magyarázatára, amelyek ellentmondásosak!

Az üresség jól értelmezhető. Az adott térnek az az állapota, hogy nem található benne az az anyag, amelyet vártunk.

A semmi egy mennyiségi állapot, amelynek mérőszáma a nulla.

A zűrzavarról már írtam.

Tehát elemenként nézzük meg, hogy a káosz jellemzői hogyan harcolhatnak a renddel!

Rend és üresség: egy adott térben az üresség egy egyensúlyi állapot, tehát rend van!

Rend és semmi: Egy adott térben, ha a mennyiség egyenlő nullával, akkor ott nincs semmi, tehát rend van!

Rend és zűrzavar: a zűrzavar a megbomlott egyensúly, tehát nem lehet rend!

Tehát az örökös harc a káosz vonatkozásában csak akkor áll fenn, ha a zűrzavar oldaláról vizsgáljuk, a többi meghatározás vonatkozásában nem értelmezhető!

A cikk utolsó mondatának értelmezése még figyelemre méltó lehet: „Jézus a keresztfán tegyen pontot a végére”.

Valójában minek jött Jézus a Földre? Kijelenthető, hogy azért, hogy a Földi embert ismeretekkel lássa el. Ezt a gondolatot ma már el lehet dogma nélkül is fogadni, ha azokat az érdekességeket említem az ember történelmében, amikor valakik megmagyarázhatatlan ismeretek birtokába kerültek, és azt hasznosították is. Erről korábban már írtam.

Ahhoz, hogy egy földönkívüli lényt a Földi ember befogadjon, ugyanúgy kellett kinéznie, mint az akkori kor emberének. Az oktatás megtörtént, ismereteket adott át az apostoloknak, de hibát vétett, mert olyan felkészültségű embereket választott ki, akik nem voltak képesek felfogni még azt sem, hogy mit mond, így úgy döntött, visszamegy, ahonnan jött. Igen ám, de meg kellett szabadulnia az ember-álarctól. Ennek egyedüli módja, ha az emberi teste meghal. Meghalhatott volna nagyon egyszerű körülmények között is, pl. családja körében, valamilyen halálos betegség következtében. Igen ám, de akkor az eddigi befektetései a tanítást illetően elenyésznek. Így eljátszotta a keresztre feszítést! Ezzel olyan hatást ért el a környezetére, főleg az apostolaira, aminek hatását most, 2000 évvel később is megéljük.

Azt igazán nem tudom elképzelni, hogy milyen erő hatására sikerült neki elérni az írástudatlan apostolaival, hogy több száz év elteltével is le tudták írni, amit ő tanított…

Most tekintsük át a témához szorosan kapcsolódó kreacionista véleményt.

1.6 Teremtés a Bibliában a kreacionisták szerint

A kreacionizmus fogalma:

„https://hu.wikipedia.org/wiki/Kreacionizmus alapján

A kreacionizmus azon nézetek gyűjtőneve, amelyek szerint az élet és az élővilág sokszínűsége valamilyen értelmes entitás (általában Isten) beavatkozásának az eredménye, azaz az élőlények fajai külön-külön lettek megteremtve. Keresztény kultúrkörben elsősorban a bibliai teremtéstörténeten alapuló eredetmagyarázatokat értik kreacionizmus alatt, de számos más változata van egyéb iszlám, hindu, héber, indián vallási irányzatoktól az űrlények általi genetikai beavatkozásokig. Rendszerint ide sorolják az intelligens tervezést is, mint „bújtatott kreacionizmust”, noha a mozgalom tagjai és a magukat kreacionistaként azonosítók ezzel nem értenek egyet.

A kreacionizmus számos válfajának alapvető közös tulajdonsága az evolúciós elmélet elutasítása. A fundamentalista vallási mozgalmak tagadják az evolúciót, mivel az ellentmond az általuk szó szerint igaznak tartott teremtéstörténet(ek)nek, továbbá az embert a természet és az élővilág részeként kezeli, míg a monoteista vallások az embert a többi teremtmény fölé emelik. Sokszor a biológián túl más olyan tudományterületeket is támadnak, amelyek nem egyeztethetők össze vallási tanításaikkal. Mindenekelőtt a bibliai teremtéstörténet szó szerinti értelmezésével összeegyeztethetetlen fizikai és geológiai elméleteket, mint az ősrobbanás, a radioizotópos kormeghatározás vagy a kontinentális lemezek vándorlása.”

„https://hu.wikipedia.org/wiki/biblia_teremtestortenet

Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipedia egyik alappillérének számító, úgy nevezett semleges nézőpont elve.

Indoklás: Csak a kreacionista nézőpontot ismerteti (A vita részleteihez lásd a vitalapot) 2016 június”

„A Föld és az ember teremtése a Bibliában Mózes első könyvében (más néven Genezis vagy Teremtés könyve) olvasható, az első és második fejezetben. A teremtés története profetikus, amikor az ismeretlen próféta nem a jövőt, hanem a múltat idézi meg.

A bibliai szöveg kommentárja a kreacionista nézőpont alapján készült.”

1.6.1 „A bibliai szöveg és kommentárja

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bibliai_teremtestortenet

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

Móz 1:1”

Kommentár: Amikor a Szentírás kijelenti, hogy „kezdetben”, pontosan nem határolja be az időt. A szöveg alapján „kezdetben” csak egy lény létezett: Isten (az iszlámban: Allah, a hinduizmusban: Brahman vagy Ísvara), Ő a mindenség létrehozója. A bibliai kijelentés alapján a világ nem isteni, hanem egy felette álló, egyetlen személyes Isten akaratából létezik.”

A kreacionista nézőpont szerint nem a Teremtés Őstörténetét hivatkozza meg, hanem a „Szentírást!” Az én szempontomból ez már a hatalomvágy és a mindenáron való bizonyítékkeresés forrásanyagának a megnevezését jelenti! Miért?

A Teremtés Őstörténete egy ember vagy embercsoport véleménye a Teremtés lehetséges körülményeinek felvázolásáról. Mitől lett ez „Szentírás”?

Szentírás az, amit szentírásnak fogadunk el. Magában hordozza azt a törvényszerűséget, amely a megváltozhatatlanra és az örökkévalóra utal. Márpedig ilyen helyzet a jelen esetben nem fogadható el! A Biblia írója megírta a véleményét a Teremtésről, és nem több. Valamit utólag felruházni egy vélt szereppel, enyhén szólva nagy bátorság! Már csak azért is, mert egyáltalán nem bizonyított az ember teremtésének a leírtak szerinti megtörténte.

Még egy: a hatalom mindenek felettiségét kihangsúlyozva közli a hiedelmeket elfogadókkal, hogy vegyék tudomásul, hogy ez egy olyan írás, amely elutasítása bűn, és nem képezi vita tárgyát a tartalma.

Kijelenteni, hogy „kezdetben” csak Isten létezett, szintén balgaság, mert mindazt a tudást, amelynek segítségével az életre alkalmas Földet felfedezte és ott benépesítette az élővilággal, ehhez egy lény, azaz egy Teremtő nem volt elegendő. Az a tudás, amellyel a Teremtők hozzáláttak a Földi élővilág megteremtéséhez, hatalmas tudáshalmazzal kellett rendelkezniük. Ennek időbeliségére nehéz választ találni, a kreacionisták sem kísérlik meg. Erre valószínűleg a tudomány fogja megadni a feleletet a különböző kortörténeti leletek vizsgálatával.

A kreacionisták azon megállapítása, hogy „Ő a mindenség létrehozója”, szintén elég földtől elrugaszkodott megállapítás, mert azért a sorrendiséget nem illik olyan mértékben megváltoztatni, amely magát a Teremtőt a légüres térbe kényszeríti! Ha Ő a mindenség létrehozója, akkor, amíg nem hozta létre a maga körüli világot, hol volt? Jelen esetben talán a Földi világ megteremtését kellett volna kihangsúlyozni, mert ebben az esetben még érthetőbbé válik ez a nagystílű kijelentés.

1.6.2 Negyedik nap

„Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton,

hogy elválasszák a nappalt az éjszakától és jelezzék az ünnepeket

és napokat és az esztendőket és legyenek világító testekként az

égbolton, hogy világítsák be a földre! És úgy történt! Megalkotta

Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy

uralkodjék nappal, és a kisebb világító testet, hogy uralkodjék

éjszaka –, és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket az Isten,

hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az

éjszakán és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta

Isten, hogy ez jó. Így lett este és reggel: negyedik nap

– I Móz 1: 14-19”

„Kommentár: A teremtés eddigi leírása alapján a természet és a világ rendjét, törvényeit Isten jelölte ki.”

A kreacionisták jelen megállapításukkal megint abba a hibába esnek, hogy a Teremtőt, aki ráadásul hasonló az emberhez, amelyet később elemzek, a világegyetemtől kívülállónak tekintik. A Teremtő az ő állításuk alapján, ameddig a világot nem teremtette meg, hol volt? Arról nem is beszélve, hogy a Teremtőnek tulajdonítják az Univerzum működési folyamatait és törvényszerűségeit. Ilyen megállapításokat csak azok képesek tenni, akiknek nincs elegendő felkészültségük az Univerzumban lévő égitestekről. Szintén érdekes megállapítás, hogy az égre két világító bolygót helyezett, az egyik a Nap, a másik a Hold. Mint tudjuk, a Hold nem világít; amit látunk belőle, azt a Nap ráeső fénye okozza.

„A Nap, a Hold, a csillagok a környező korabeli pogány népek számára istenségek. A Héber Biblia alapján ezek az égitestek csak az ember számára világító testek. Tiszteletüket és imádásukat bálványimádásként tiltja meg. A teremtéstörténet leírásának, és legyenek világító testekként mítoszellenes szándéka is van: a világ, az égitestek, az állatok, a teremtmények nem méltók kultikus tiszteletre. Isten alkotásai, azé az Istené, aki nem része a világnak (panteizmus), hanem felette áll.”

A kreacionisták is, ugyanúgy, mint a többi dogmatikus nézet megteremtői, igyekeznek a saját fontosságukat és hatalmukat az emberek felett megszerezni. A Héber Biblia nem más, mint egy olyan megfoghatatlan, érthetetlen szövegegyüttes, amely az emberek tudatlanságán alapszik, és elfogadásával a társadalomban olyan feltételeket képes teremteni, amely ellentmondást nem tűrően megköveteli az emberektől, hogy ezeket az állításokat feltétel nélkül fogadják el, és a leírtaknak megfelelően éljenek. Nem véletlen, hogy az égitesteket a korabeli népek istenségeknek tekintették, hiszen mindennap látták ezeket, és akár a jótékony, akár a káros hatásukat érzékelték. A Héber Bibliában Isten megfoghatatlan, láthatatlan. Vannak erre kijelölt személyek, a papok, „Isten földi helytartói”, legalábbis saját maguk szerint, akik hirdetik az egyszerű embernek azt az elméletet (igét), amit az egyszerű ember nem ért meg. Hogy ez jó volt-e az embereknek, vagy nem, a történelem igazolja vagy cáfolja. Nem véletlen, hogy a XX. sz. egyik nagy vívmánya volt több országban az állam és az egyház szétválasztása.

„A teremtéstörténet leírásának mítoszellenes szándéka is van: a világ, az égitestek, az állatok, a teremtmények nem méltók kultikus tiszteletre. Isten alkotásai…”

Ennek a megállapításnak van egy nagyon érdekes következménye: az állítás azt sugallja, hogy csak Isten méltó a kultikus tiszteletre. A különböző egyházak liturgiájában több olyan személy (pl. a katolikusoknál Szűz Mária, a reformátusoknál a néger szűz Mária vagy az apostolok stb.) található, akiket kultikusan tisztelnek. Ezek szerint ez a cselekedet bibliaellenes, vagy ők nem Isten teremtményei? A mítoszellenességet a Biblia csak azért tiltja, mert nem támogatja azt az érdekcsoportot, akik abból élnek, hogy csak Isten legyen az egyedüli, kultikusként.

„A földi élet energia- és fényforrása a napfény. Ez az élet fennmaradásának egyik alapfeltétele. Ezért teremt Isten világosságot mindjárt az első napon. Ott a világosságnak fordított héber szó: átírva: őr, amely általánosságban fényt, világosságot jelent. Aztán ezt a fényt – amelyet fizikailag nem tudunk megmagyarázni – a 4. napon helyettesíti a Nap fényével. Itt az eredeti héberben már egy másik szó fordul elő: átírva: mā’ōr, amely világítótestre vagy fényforrásra utal.”

Ha a fenn leírtakat kicsit cinikusan értelmezném, akkor Isten milyen képességekkel rendelkezett a Nap megteremtéséig? Sötétben ő sem látott semmit!

„Az élet működésének fontos folyamata a fotoszintézis, amely a napfény energiáját átalakítja kémiai energiává. Minden, a testünkben vagy az állatok testében lejátszódó energetikai folyamat esetén a növények fotoszintézise áll az energialánc elején. A fotoszintézis fölöttébb zseniális folyamat, melyet idáig egyetlen vegyész vagy rendszertechnikus sem tudott leutánozni. Minden kis fűcsomóban jelen van, Istennek ez a találmánya mégis rejtve marad számunkra.”

Érdekes megállapítást tesznek a kreacionisták! Elhangzik egy nagyon fontos szó: az „energialánc”. Eddig a Bibliából úgy tűnt, hogy az állatok és a növények Isten általi megteremtése minden ésszerű logikát nélkülöz. Megteremtette, tehát vannak. Miért? Mert az embernek azt a feladatot adta, hogy uralkodjanak felettük. Most kiderül, hogy van egy ún. energialánc. Ez már egy kicsit tudatosabb tudományos megközelítés, természettudományi ismeretet lehet felfedezni benne, bár lehet, hogy ez nem szándékos kijelentés. A későbbiek sajnos ezt az utóbbi tényt igazolják…

„Sok kételkedő állítja és tanítja, hogy az égitestek, a csillagok és a bolygók csak úgy a semmiből létrejöttek, anélkül, hogy Isten valamit is cselekedett volna. Itt nincs hely arra, hogy minden tudományos érvet felsoroljunk (lásd: ősrobbanás). Arra szeretnénk rámutatni, hogy pontosabb megfigyelési módszerek segítségével az utóbbi évtizedekben egyre több olyan felfedezést tettek, amelyek alapjaiban rázták meg az ősrobbanás-elméletet. A csillagászok között is nő azok száma, akik súlyos érveket hoznak fel az ősrobbanás elmélete ellen.”

Az égitestek és az Univerzum létrejöttének feltételeit a tudomány még kutatja. Egyértelműen kijelenteni, hogy Isten (földönkívüli) teremtette vagy Ősrobbanás következtében jött létre, elég merész megállapítás. Minden állítás annyit ér, amennyit tudományos ismeretek és törvényszerűségek felhasználásával bizonyítunk. Mivel a Biblia csak véleményt fogalmaz meg, semmivel nem bizonyítja állítása igazát, természetesen nem fogadható el, főleg ha azt az oldalát is vizsgáljuk, hogy a hiedelem ezt az állítását az emberek fejlődése területén mire használta!

„Tény, hogy az Univerzum csillagai nemcsak úgy kószálnak az űrben, hanem rendbe, galaxisokba tömörülnek. Az Univerzum pontosan azokkal a sajátságokkal rendelkezik, amelyek szükségesek az élet fennmaradásához. Háromféle magyarázatot adhatunk a világegyetemnek az effajta rendjére: természeti törvény, véletlen, vagy intelligens tervezés.

Az első rendszeres csillagászati megfigyelések az ókori Babilonban, Egyiptomban, Kínában és Közép-Amerikában történtek a Kr.e. 3. évezredben. Időmeghatározásra, naptárkészítésre és tájékozódásra szolgáltak. Általuk az akkori csillagászok olyan tudásra tettek szert, amellyel továbbá meg tudták határozni a napfogyatkozásokat és a bolygók helyzetét is.

A mai tudomány és gondolkodásunk számára az Univerzum kikutatása még nagyobb kihívást jelent. Milyen az Univerzum struktúrája? Milyen a térbeli szerkezete? Hol húzódnak a mindenség határai – ha egyáltalán léteznek? A világmindenség nyitott vagy zárt rendszer? A megválaszolatlan kérdéseket a végtelenségig folytathatnánk.

Mint minden tudományos kutatásra érvényes, a csillagászatra is vonatkozik, hogy a megismerésnek határai vannak, amelyeket a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudunk átlépni.”

A kreacionosták fenti véleményét az Univerzummal kapcsolatban elfogadom.

1.6.3 „Ötödik nap

Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek, élőlények,

nyüzsgéstől és repdessenek madarak a föld felett, az

égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy vízi állatokat,

a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és különféle

madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Aztán megáldotta

őket Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a

tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön. Így lett

este és lett reggel: ötödik nap.

– Móz 1: 20-23”

Kommentár: Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).

Több mint egy század telt el azóta, hogy Johann Gregor Mendel biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos öröklési törvényeket. A 20. század elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, genetikává vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak.

A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot „az ő neme szerint” teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az örökléstan már többször bizonyította. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját génegysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű nukleinsavakat tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre.

Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a rekombinációnak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.

Az állatok – néhány kivételével – egyetlen sejtből, a petesejtből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből – egy felsőből és egy alsóból – áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen hormonok, amelyeket a sejtmagban lévő kromoszómák génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed „az ő neme szerint” alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre.

Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az öröklődő jelleg megváltozását jelenti. Ezt némely esetben a kromoszómákban levő gének átcsoportosulása eredményezi, leggyakrabban azonban a gének vegyi jellegének megváltozása okozza. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt „követelő” gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal – halványabb piros vagy barackszínnel – is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Nem ismeretes előttünk olyan nagymértékű mutáció, amely egy új fajt hozott volna létre.