Kitabı oku: «A férfi és a nő», sayfa 7

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja. A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodó élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.

„Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. (Jób 12, 7-8)” A „Biblia” szerint senki nem mentegetőzhet, hogy nincs alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mert ezek az isteni sajátosságok az ember számára világosan láthatók a természet világában. Ahogy figyelmesen körbe nézünk a teremtett világban, mindenhol a szemünkbe ötlenek.”

A kreacionisták a fenti véleményüket a meglévő tudományos ismeretekre támaszkodva, a kor ismereteit elfogadva hozták meg. Az ő álláspontjuk előremutató, a dogmáktól elszakadó ismereteken alapszik, amelyek a ma embere számára sokkal jobban emészthetőek, mint az eredeti Bibliában leírtak. Álláspontjuk tiszteletre méltó, és mindenképpen a haladást szolgálja, nem csak azért, mert ellentmond a Bibliában leírtaknak, hanem annak a jogos igénynek tesz eleget, hogy minden állítás annyit ér, amennyit bizonyítani tudunk. Egy negatív vonást azonban hordoz a fenti álláspontjuk. A kreacionisták szerint az evolúciót teljesen elvetik abban a tekintetben, hogy a Földön létező minden fajnak van egy kiinduló génalapja, amelyből csak azok az egyedek fejlődhetnek ki, járhatják be a Földi élet útját, majd semmivé válnak, amelyek az eredeti génbázist birtokolták. A nagy számok alapján ugyan igazuk van, azaz az elefánt génjeiből sohasem születik egér és viszont, de az azonos fajon belüli változások ma is jelen vannak a természetben. Sok példát lehetne említeni, és a kreacionisták a darwini mutáns-elmélettel bizonyítottnak tudják be ezt a kérdéskört.

Véleményem szerint a „génmanipuláció” a Teremtőtől nem volt távoleső eljáráskeresés. Csak gondoljunk bele azokba a vizsgálatokba, amelyek a kb. 50 000 évvel ezelőtti ember-leleleteket célozzák, és amelyek előtt a mai tudomány is érdeklődéssel áll. Az előember agytérfogata miért nőtt meg a kétszeresére nagyon rövid idő alatt? A darwinisták ezt az evolúciónak tudják be. A hiedelemben élőket ez a változás nem hatotta meg érdemlegesen, mert nem lehet olvasni erről tőlük semmit. A tudomány eredményeit elfogadók viszont érdekes párhuzamokat keresnek abban a tekintetben, hogy ez miért következhetett be. Arra szintén választ keresünk, hogy a Földön kb. 250 millió éve kihalt dinoszauruszok faja vajon miért tűnt el nagyon rövid idő alatt. Vagy vegyük a Bibliából is ismert vízözönt. A Teremtő kinyilatkozta (a Biblia szerint), hogy a Föld embere bűnös, ezért pusztulnia kell, csak néhány egyed vált méltóvá, hogy a tovább éljen. Ha az utóbbi két tényből egy következtetést vonok le, akkor egyszerű a dolgom: a Teremtő a teremtést nem egyik napról a másikra csinálta, hanem napjainkban is részesei vagyunk ennek a folyamatnak ugyanúgy, ahogy történt 250 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal. Rájött, hogy a dinoszauruszok létükkel megbontják a Föld egyensúlyát és az ő „ember” teremtményének ezek között a monstrumok között nem lesz élettere, tehát pusztulniuk kellett. A másik: az özönvíz előtt a Teremtő az emberrel kapcsolatos génváltoztatásokkal olyan torz „ember-szörnyeket” (lásd: mitológia, mondák stb.) eredményezett, amelyek nem töltötték be az „elvárt ember” szerepét, így pusztulniuk kellett. Természetesen a jól sikerült, „életképes” embercsoport fennmaradhatott, és folytathatta földi életét.

1.6.4 „Hatodik nap – Az ember megteremtése

Genezis – 1. rész

Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle

élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és

vadállatokat! Úgy is történt. Megalkotta Isten a különféle

vadállatokat, a különféle jószágokat, a különféle

csúszómászókat. és látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt

mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és

hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég

madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az

összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.

Megteremtette Isten a maga képmására, Isten

képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette

őket. Azután megáldotta őket Isten és ezt mondta

nekik Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek

be a földet és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok

a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön

mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten:

nektek adok minden maghozó növényt az egész

föld színén és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse

van: legyen mindez a ti eledeletek. Minden földi állatnak,

az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak

pedig, amelyben élet van eledelül adok minden zöld növényt.

És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott,

igen jó. Így lett este és lett reggel: hatodik nap.

– I.Móz 1: 24 – 31

Genezis 2. rész

Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta még

semmiféle mezei fű nem volt a földön és semmiféle

mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen nem

bocsátott még esőt a földre. Ember sem volt, aki a

földet megművelje. Akkor forrás fakadt a földből és

mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. Azután

megformálta az Úristen az embert a föld porából és

az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember

élő lény.

– I. Móz 2: 5-7

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek

egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítő társat. Formált,

tehát az Úristen a földből minden féle mezei állatot,

minden féle égi madarat, és odavitte az emberhez,

hogy lássa minek nevezi: mert minden élőlénynek

az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az

ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak

és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítő

társat nem talált. Mély álmot bocsájtott azért az

Úristen az emberre és az elaludt. Akkor kivette az

egyik oldalbordáját és húst tett a helyére. Az emberből

kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta és

odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:

ez most már csontomból való csont, testemből való test.

Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett.

– I Móz 2: 18-23”

Kommentár: A Genezis 1-2. fejezete az ember megteremtésének két változatát mondja el.

Az első változatban – az első fejezetben – Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal.

A második változatban – a második fejezetben – bizonyos időt tételez fel a férfi és a nő megteremtése között.

További feltűnő stíluskülönbség, hogy az első fejezet eredeti szövegében Isten neve: Elohim (), míg a második fejezetben Jahve Elohim ().

Az ember megteremtésének kétféle változata arra a meggyőződésre juttatta a Bibliával foglalkozó tudósokat, hogy itt két különböző forrásból eredő elbeszélés őrződött meg és került egymás mellé. A héber szöveg alapján nem nehéz megállapítani, hogy a szerző meglevő írott forrásokat és hagyományos elbeszéléseket olvasztott bele a könyvébe, és még a feltűnő különbségeket sem szüntette meg bennük. Kiemelkedik ebből Isten nevének kétféle használata.”

A kreacionisták a fenn leírtak tekintetében teljesen ua. a nézetet vallják, mint a keresztények. Nem is mondhatnak mást, mert a Bibliában a két irányvonal annyira különbözik, hogy ez mindenki számára feltűnő. Itt kellene talán megjegyezni, hogy mindkét fél a nő fogalma helyett az asszony fogalmát használja, és egyiküknek sem tűnik fel, hogy ez a fogalom az akkori társadalmakban mennyire ismeretlen volt.

„Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll.”

„Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!

A képünkre (héber: celem) jelentése valódi képmás. A hasonlatosságunkra ( demut) jelentése az elvont hasonlóság. A két kifejezés együtt azt jelenti, hogy a képmás hasonló az eredeti valósághoz. A hasonlóság természetesen nem külsőre vonatkozik, hanem egy szabad akarattal rendelkező, önálló gondolkozású, értelmes lény létrehozására. Továbbá az ember Isten uralmát gyakorolja a teremtett világban, ezáltal lesz Isten képmása, ahogy a teremtett élőlények fölé emelkedik.”

A kreacionisták megállapítása – „Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll” – teljesen érthetetlen, mert gondoljunk bele, mi a Föld anyaga? Nem a teljességre törekedve, így néhány elemét megemlítve: kő, víz, termőföld, homok, különböző ásványi anyagok stb. A földnek melyik eleme található meg az ember testében? Milyen éltető elemet adott az Isten az embernek, hogy emberré váljon? Ezek a kinyilatkozások nem értelmezhetőek és arra engednek következtetni, hogy aki ezt leírta, vagy nem tudta, mit ír le, vagy félrevezető szándékkal akart megfelelni a megrendelőinek, akiknek írta ezt.

A kreacionisták, eltérően a keresztényektől, megpróbálják értelmezni a „Teremtő képére és hasonlatosságára” kifejezést. Szerintem a kreacionisták közelebb járnak az igazsághoz abban a tekintetben, hogy mit is jelenthet ez a megnyilatkozás a Bibliában. Azonban a kreacionisták is tévednek abban, mi is ennek a kifejezésnek az értelme. A keresztény Biblia értelmezésénél már kifejtettem, így most röviden: a bibliai „mi képünkre és hasonlatosságunkra” nem tartalmaz jelzői különbözőséget, hanem a több oldalról való magyarázás kifejezőeszköze. Egy jelentése van: olyan lényt akar a Teremtő kreálni, aki a környezete változtatásával alakítja ki életterét, azaz az eszét használja, segítségül hívva a saját testét. Tehát alkotóképességet adott a Teremtő az embernek, és eme képességével emelkedik ki a Földi élővilágból és helyezkedik el ennek a csúcsán. Hogy magára a Teremtőre hasonlít-e? Igen, bizonyára: az alkotóképességében.

„A Teremtő nemcsak a teremtett föld feletti uralommal ruházza fel az embert, hanem e szavakkal: szaporodjatok és sokasodjatok azt a kiváltságot is nekik adja, hogy ők is részt vehessenek a teremtésben.”

Nagyon fontos elméleti részt próbálnak a kreacionisták a gyakorlatban az embernek betudni: a „szaporodjatok és sokasodjatok” kijelentés nem egyszerű óhajtása a Teremtőnek, hanem nagyon szigorú parancsa (a belénk telepített szoftveren keresztül – hormonháztartásunk), hiszen a Földi ember fejlődése az utódokon keresztül érvényesülhet. Minden születendő utód beleszületik a szülők által elért eredményekbe. Az utód élete alatt elért fejlődés a következő generáció ismeretalapja. És ez így megy tovább mindaddig, amíg a Teremtő nem tartja lassúnak ezt a fejlődést, és különböző utakat nem talál az ismeretek fejlődésének felgyorsítására. Engedjenek meg nekem erre az esetre egy példát. Az 1900-s évek eleji emancipációs törekvéseknek eredményeként ma már minden nő ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, mint a férfi. Vajon az emberiség nyomon követhető történelmében 9900 éven keresztül a Teremtő miért alakította a nők sorsát totálisan ellenkezően? Belátta, hogy az emberi fejlődésnek gátja a 9900 éves gyakorlat, és változtatott rajta. Nézzük meg, hogy napjainkban milyen mértékben fejlődünk, és belátják igazamat. A Teremtő kinyilatkozása: „hogy ők is részt vehessenek a teremtésben” az egyértelmű bizonyíték a Teremtő szándékára, hogy miért is teremtette az embert.

„Istent a szentháromság jelképezi: az Atya, a Fiú és a Szent Lélek. Az általa teremtett emberben is kifejeződik ez a hármasság. A test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.

Az állatoknak is van testük és lelkük, de nincs szellemük. A lélek adja a különbséget az élő és holt lény között, a szellem (vagy gondolkodás) pedig az ember és az állat között. Az állatok nem személyiségek, nincs „én”-jük, nem ismerik a felelősséget, mit sem tudnak Istenről. Ők ösztönösen cselekednek, és nincs szabad akaratuk választani a jó és rossz között, mint az embernek.”

A szentháromság tekintetében a keresztények és a kreacionisták nézetei és gyakorlati hiedeleméletük tekintetében nem különböznek. „Az Atya, a Fiú és a Szent Lélek” hármasság a józanul gondolkodó ember számára teljesen érthetetlen. Ki itt az Atya? Talán a Teremtő (elképzelhető, hogy férfi?), de hát akkor miért nem hívjuk így, vagy Istennek, amely megnevezéseket már megszoktunk és elfogadtunk. Miért kellett egy új fogalmat bevezetni? Ki itt a fiú? A keresztényeknél talán lehet Krisztus, de ez annyira emberi, hogy nem is nagyon lehet a szerepét érteni. Főleg azt nem, ahogy megjelent a Földi világban, majd távozott. A Szent Lélek fogalom pedig semmihez sem kapcsolható. „A test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.” Ez a meghatározás pedig nélkülöz minden realitást. A „test” meghatározás rendben van, mert minden embernek van teste. A „lélek” fogalom meghatározhatatlan, mert a jelenlegi tudomány állása szerint nincs a testünkben olyan hely, vagy képesség, amely mögött a lélek van. Ez egy kitaláció! A „szellem” helye alapvetően jól meghatározható, mert ennek funkcionális helye az agy. Ha tehát a Földi élővilágot ebből a nézőpontból vizsgálni szeretnénk, akkor az állatvilágot szintén jellemezhetjük „testtel” és „szellemiséggel” rendelkező élőlényekként, mert van testük, amely látható, fogható. Értelmezhető a szellemiségük is az agyi fejlettségi szintjüknek megfelelő cselekvéssorozatokkal, amelyek képesek stimulálni az egyedet. E két összehasonlítható sajátosságból természetesen nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy fogalmilag ezekben az alapokban nem különbözünk, mármint az ember az állattól. De igen, különbözünk, mert pont ez az agyi kapacitás, amelyet az ember esetén úgy írhatunk le, hogy a Földön csak ez az egyed, az ember képes a környezetét megváltoztatni, az állat nagyon korlátozottan csak! Itt is lehet egy példát venni: a hódok komoly vízi torlaszokat képesek építeni, amelyekhez az agyukból nyert stimulációk adnak útmutatást, mégsem emberek!

Az állatoknál sem tudunk azonosítani „lelket”, annak ellenére, hogy van szívük, amelyet a keresztény világban a „lélek” helyének tekintik.

Egy megfontolandó gondolatot még megérdemel a szentháromság tartalmának vizsgálata abból a szempontból, hogy a korai (Krisztus előtti) hiedelemvilágban az igazi szentháromság: az Atya (Apa), a Fiú és az Anya. Több erre vonatkozó tanulmány részletesen elemzi ennek a gondolatiságnak a létezését. A keresztényi világ fejlődésekor azonban a női szereppel (Anya) az egyház nem tudott mit kezdeni, így mint oly sok mást, torzította, és a Szent Lélek lett az Anya helyett. Kitaláltak egy magában pozitív kisugárzású fogalmat, mert csak gondoljunk bele abba, hogy ha valaki kiejti ezt a szót, negatív tartalmat nem igazán érez.

Egy másik megközelítésben még lehet a keresztény hiedelemhirdetőktől származó deformációnak (Anya – Szent Lélek) biológiai alapja is: az Anya méhében egyesül a női pete- és a hím ivarsejt, amelyből kifejlődik a csecsemő. Ebbe a folyamatba beleilleszthető az az elmélet, hogy valójában az Anya adja a csecsemő lelkét is. Azon lehet meditálni, hogy milyen úton, de a lényeg, hogy a világra jövő újszülött az ún. lélekkel rendelkezik.

Tehát kijelenthetjük, hogy a Szentháromság igenis létezik a Földi világban, mert ez az Apa, az Anya és a Fiú (itt a Fiú egy fogalom, amely magában foglalja az utódot, amely lehet fiú és lány is). Tehát a teremtői akarat megvalósításához ennek a felállásnak kell működnie, mert ezt a földi rendszert így találta ki, hogy miért, ez egy teljesen más kérdés!

A Biblia alapjának tekintett meghatározásból egy megjelölt fogalom értelmezhetetlen. Milyen is az ember? Egy olyan biológiai lény, amely a benne működő kémiai folyamatok eredményeként képes a környezete megváltoztatására. Ennek a folyamatnak az irányító szerve az agy, amely vagy stimuláló impulzusokkal kényszeríti a testet cselekvésre, vagy automatikusan, stimuláció nélkül működik (pl. a légzés, a szív működése, az emésztés stb.). Tehát ebben a biológia-kémiai elveken alapuló rendszerben hol helyezkedik el a lélek?

A hiedelemelméletben a lélek és a szellem fogalmak teljes terjedelemben keverednek. Erre alapozva jöttek létre a szellemek létezésével kapcsolatos hiedelmek is. Ezek a leírások azt tartalmazzák, hogy a halál után bizonyos körülmények fennállása esetén a lélek megmarad a Földi világban, az élők által érzékelhetővé válnak, és cselekedeteket képesek végrehajtani. Ezeket hívják szellemeknek. Tehát a keveredés már itt bekövetkezik, hiszen a Bibliában a „szellem” és a „lélek” külön fogalom és kategória. Tehát ebben az értelmezésben a testen kívül az ember valójában létezik, hiszen a szellem és a lélek jelen van, csak a test hiányzik.

Ha elfogadjuk, hogy a szellem az ember esetén az agyi folyamatok összessége, már cáfolódik az itt felvetett elmélet, hiszen test nélkül nem létezik agyi folyamat. Ennek ellenkezőjét még nem igazolta senki.

Az emberi lélek a Biblia szerint a szívben „lakozik”. Mivel a szív egy szerves anyagból álló izomköteg, halál esetén megsemmisül. Akkor hogyan lehet lélek, amely tovább él?

Néhány tudományos gondolattal szeretném állításomat bizonyítani, amelyet a következő cikkben írtak le a hozzáértők:

1.6.4.1 „A részecskefizikával nem férnek össze a szellemek

https://index.hu/tudomany/til/2017/03/04/szellem_cern_lhc_fizika/

Írta: Lica

Sokan hisznek a szellemekben; pár évvel ezelőtti kutatások szerint az amerikaiak 42 százaléka, a britek 52 százaléka úgy gondolja, hogy léteznek ilyen lények. Ez egészen nagy arány ahhoz képest, hogy eddig senkinek nem sikerült bizonyítania, hogy szellemek tényleg léteznek.

Ilyen bizonyítékot most sem fogunk bemutatni, épp ellenkezőleg. Brian Cox elméleti fizikus a BBC egyik népszerű műsorában kifejtette, hogy miért nem létezhetnek szellemek. A részecskefizika standard modelljében egyszerűen nincs helye olyan létformának, amely a halál után is információt hordoz, és a Nagy Hadronütköztető (Large Hadron Collider, LHC) mégsem veszi észre.

Ha feltételezünk valamilyen mintázatot, amely információt hordoz élő sejtjeinkről, akkor pontosan meg kell határoznunk, hogy milyen közeg képes ilyen mintázatot hordozni és ez hogyan lép kölcsönhatásba az anyagi részecskékkel, vagyis azokkal, amelyek testünket alkotják – magyarázta Cox a BBC The Infinite Monkey Cage című műsorában. Másszóval ki kell találnunk egy kiegészítést a részecskefizika standard modelljéhez, méghozzá olyat, amely eddig elkerülte az LHC műszereit. Ez szinte elképzelhetetlen.

A műsorban Neil deGrasse Tyson asztrofizikus is jelen volt, aki egyből mindenki számára érthető formába öntötte a fenti magyarázatot. Ez azt jelenti, hogy a CERN bebizonyította: nem léteznek szellemek.

A részletesebb magyarázathoz elő kell venni a részecskefizika standard modelljét, amely az elektromágneses, az erős és gyenge kölcsönhatást, illetve az alapvető elemi részecskéket írja le. Nem teljes az elmélet, vannak hiányosságai (a legtöbbet talán a sötét anyag problémájáról írtunk mi), amelyeket a fizikusok évtizedek óta próbálna betömni.

De a szellemek nem tartoznak az úgynevezett ismert ismeretlenek közé, szögezte le Cox. A szellemek az egyik legalapvetőbb, legkőbevésettebb tételnek, a termodinamika második főtételének mondanak ellent. Ez azt mondja ki, hogy egy zárt rendszer állapota időben az egyensúly felé halad. Sokféle megfogalmazása létezik, Cox azt említette most, amely úgy szól, hogy az elszigetelt rendszer entrópiája maximális érték felé tart. Az entrópia egy zárt rendszeren belüli rendezetlenségi fokot mutatja.

A termodinamika második törvénye kimondja: ahogy a használt energia szétoszlik, úgy növekszik a káosz – és extra energia hozzáadása nélkül a rendezetlenség felé tartó állapot visszafordíthatatlan. Kicsit egyszerűbben: az energia mindig elveszik, amikor felmelegítünk egy rendszert – legyen az egy mosógép vagy maga az Univerzum –, és ezt az energiát soha nem kapjuk vissza. Nagyon messzire vezethet ennek a kifejtése és a következmények felsorolása, de a minket most érdeklő kérdés, hogy mi köze ennek a szellemekhez?

Mivel a szellemeket nem tudjuk megfogni, nem lehetnek valamilyen anyagból, tehát energiából épülnek fel. A szellemeknek azonban energiára lenne szükségük bármilyen tevékenységhez, például mozgáshoz, ijesztő hangok kiadásához, fénykibocsátáshoz. De ha az energia szétterül a rendszereken belül, lehetetlenség lenne fenntartani létezésüket bármilyen rövid időre is.

A második szög a szellemek koporsójába az LHC-tól jön. Hiába létezik nagyon sok minden, amit nem látunk a Nagy Hadronütköztetővel, látjuk annak az útját, ahogy az energia szállítja sejtjeink információit. Ha tehát azt feltételezzük, hogy a szellemeket éltető energia nem valami teljesen új közeg, hanem még az életünkből származik, akkor ezeket a misztikus erő által irányított részecskéket észlelnie kellett volna a Nagy Hadronütköztetőnek.

Ha tehát létezne valamilyen anyag (vagy energia), ami irányítja a testünket, mozgatja lábunkat, kezünket, akkor ennek az anyagnak kölcsönhatásba kellene lépnie a testünket felépítő részecskékkel. Mivel ezt számtalanszor mértük, vizsgáltuk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ilyen anyag vagy energiaforrás egyszerűen nem létezik. Cox szerint ez egyértelműen azt jelenti, hogy nincsenek szellemek.”

Folytatva az 1.6.4-et:

„Isten nem abban az értelemben alkotta tökéletesnek az embert – a „saját képére és hasonlatosságára” –, hogy utána már semmi dolga ne legyen önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása és meggyőződése is benne legyen. Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De Ő nem erőszakkal kikényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem olyan lényeket, akik önként szolgálják és szeretik Őt – és akiket Ő is szerethet. Ez a teremtmény megkapta a döntés hatalmát, a szabadság veszélyes ajándékát.”

A kreacionisták nagyon jó úton járnak abban a tekintetben, hogy megtudjuk, a Teremtő mit is akart elérni az ember teremtésével. Milyen célt szánt az embernek a Földön?

A Teremtő veszélyes játékba kezdett, amikor eldöntötte, hogy létrehozza a Földi élővilágot. Az élelmiszerlánc megalkotása nem okozott nagy problémát, bár itt is volt egy elcsúszás, amikor a dinoszauruszok világát megalkotta és rájött, hogy ide az ember nem fér bele, ezért elpusztította. A második melléfogása az ember fejlődésének félrecsúszása volt, ami után jött az özönvíz. Az emberi fejlődés további évezredei sem jelentettek sétagaloppot, amely arra utal, hogy a Teremtő nem győzte korrigálni azokat a tetteit (DNS-korrekciók), amikor türelmetlenségénél fogva egyes embereknek vagy embercsoportoknak többlettudást adott. Végül is itt van a mai ember, lassan 7,5 milliárd, és vajon mi a fejlődés következő módja? Tehát, hogy mi a Teremtő igazi szándéka az emberrel, sajnos nem tudjuk, de vélelmezhetjük. Az eddigi ok-okozati tények megismeréséből egy, lehet, hogy abszurdnak tűnő, de számomra elfogadható okozatot találtam.

A Teremtő szerepvállalásai között az emberi utód létrehozása és világra jövetele, majd az emberi egyed távozása a Földi világból, halála, tekinthető, ahogy ezt a véleményemet már korábban bővebben kifejtettem, a Teremtő két fő feladataként. Jelen esetben arra szeretnék egy okfejtéssel magyarázatot adni, hogy miért a halál, mint az ember utolsó életszakasza válik a Teremtő számára feladattá, és tekinti saját maga által elvégzendőnek? A halál mechanizmusát igazán nem tudjuk. Többen meséltek arról, hogy kerültek már halálközeli állapotba és akkor mit észleltek, mit tapasztaltak, de az igazi halálból még senki sem tért vissza. (Bár a Krisztusról szóló elbeszélések ezt megpróbálják, azonban az ő esetében sem találkozott utána senki vele. Mindazok a leírások, amelyek Krisztus halála utáni megjelenéseit írják le, erősen érzelmi, emocionális tartalmúak! Ismerjük ezt az agyi stimulációt, amelynek eredményeként szinte megjelenik szerettünk vagy gyűlölt ellenségünk a halála után). A vallásoknak a hiedelem-elfogadási igyekezetükben itt van az egyik nagy hazugsága, hogy az ember halála után visszatér, azaz feltámadunk!

A lényeg: a Teremtő maga dönti el, hogy mikor veszi el az embertől az életet! Ez, tudom, merész megállapítás, de igyekszem magyarázatot adni. A vallásoknak szinte mindegyike azt sugallja hívei felé, hogy az ember halála után egyes vallásoknál az égi Paradicsom, másoknál a mennyek (pokol) várja a földi emberek lelkét. Itt van az a momentum, amely számomra adott egy stimulációt, hogy elgondolkodjak ezen az évezredes elgondoláson, amit a vallás hirdet.

Kis kitérő: mi is az emberi élet? Egy biológiai felépítésű halmaz szoftvere, amely a DNS- és hormonrendszerén keresztül megváltoztatja a Földi környezetet. És itt a lényege annak, hogy magyarázatot adjak arra, hogy a Teremtő miért vállalta feladatának a halál bekövetkeztetését. A Teremtőnek, bármilyen érdekesen hangzik is, szüksége van az emberre! Az okot nem tudom egzaktul megfogalmazni, de az okozatot igen, amit lehet inverzálni. Az okozat pedig az ember a maga valóságában és egy nagyon fontos jellemzőjében: hogy képes magát fejleszteni. A fejlődése lépcsőzetes, azaz az újszülöttnek nem kell mindent elölről megtanulni, mert beleszületik egy társadalmi környezetbe, amelyet a szülei biztosítanak, de erről a színvonalról képes tovább fejlődni, és ez a lényeg. Csak példaként nézzük meg a XVIII. sz.-i ember természettudományos felkészültségét, és nézzük meg egy XXI. sz.-i emberét. Nagyon látszik ez a különbség!

Mindezekre az okfejtésekre azért volt szükség, hogy kitűnjön az a megállapításom, amely végül is az „okozat”. Tehát a Teremtő az ember halálával az emberben felhalmozódott tudást veszi magához. Számítástechnikai megközelítésben az ember agyából (hardwer) letölti (szoftver) mindazokat az ismereteket, tudást, amelyet élete során felhalmozott.

Ezen a megállapításon lehet megdöbbenni, el lehet fogadni, de minden vélemény, amely megfogalmazódik és cáfolatként hangzik el, annyit ér, amennyi bizonyítékot mögé tudunk tenni. Persze tudom, hogy nekem lehet szegezni a kérdést: mivel bizonyítom állításom igazát? Amint már írtam, az „okozatot” lehet inverzálni. Azaz:

1 Milyen algoritmus alapján következik be egy emberi egyednél a halál?

2 Mi a magyarázata annak, hogy a Föld lakossága létszámában egyre csak növekszik, amely már kezdi veszélyeztetni a Földi élet egyensúlyát?

3 Miért kaptak a Földi emberek a vallásokon keresztül olyan instrukciókat, hogy tartsák be a vonatkozó szabályokat (tízparancsolat stb.), és a túlvilági életed boldog lesz?

4 Az emberek korukat tekintve miért ilyen nagy szórással halnak meg?

Sorolhatnám az okokat, de a lényeg, hogy az emberi agy fejlődésének a lehető legjobb körülményeket igyekezett biztosítani a Teremtő. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az ember – és főleg az agya – fejlődése nem állt meg. A Teremtőnek nagyon sok tennivalója van még. Csak egy példát említsek: az emberben az a tudás, amely felhalmozódik és hasznosul a fejlődés javára, nagyon rövid: 10-15 évben mérhető. Ha az átlag életkori statisztikai adatokat megnézzük pl. Európában: 70 év körüli. Nézzük meg 200 évvel ezelőtt: 45 év. Ezek az adatok azt sugallják, hogy a Teremtő az életkor kitolásában is lát még lehetőséget, hogy az emberi fejlődés realizálódhat. Csak ne csalódjon!

A végső válaszom arra a kérdésre, hogy miért ilyen nagy az életkor szerinti halálozási szórás, az, hogy ha a Teremtő valakiben nem lát esélyt arra, hogy fejlődni tudjon, elveszi tőle a Földi életet, és feltételeket stimulál egy másik élet létrejöttéhez.

„Az ember (héber: átírva: ādām) a földből ( ādāmā) származik. Ez az általános megjelölés később az első ember neveként szerepel: Ádám.

Amikor az ember meghal, teste visszatér a földbe, ahonnan származik, „az élet lehelete” pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt.

Móz I. 2:7-ben az élőlénynek fordított héber szó a nefes hāj. Ez a kifejezés nemcsak az emberre vonatkozik, hanem az állatokra is. A nefes (), amit lénynek fordítanak, a náfas () szóból ered, melynek jelentése: lélegezni. Az Újszövetségben ennek görög megfelelője a pszüché. A teremtési történetben semmi nem utal arra, hogy az ember lelket kapott volna, vagyis olyasvalami külön egységet, ami a teremtéskor kapcsolódott volna össze az emberi testtel. Egyedül csak Isten él önmagában, minden más lény csak rajta keresztül él. Az életet Isten adja, és ő veszi vissza. Születés és halál – az élet egy titok, és ennek a titoknak a kulcsa egyedül Istennél van.

Az a gondolat, hogy a lélek a testtől függetlenül is tud létezni, teljesen idegen a Bibliától. Ez az elképzelés az ősi pogány egyiptomi és görög vallási és filozófiai rendszerekből származik, onnan jutott el a keresztény teológiába.”

A kreacionisták a fenti gondolatokat nagyon életszerűen értelmezik. A lélek származtatására adott magyarázatuk pedig igazolja, hogy a kereszténység alapelvei mennyire kreációk. Talán itt lehetne magyarázatot adni a lélekkel kapcsolatos elgondolásokra. Mivel a testünkben ilyen hordozóanyag (külön hardver és szoftver) nincs, a lélek egyenlő lehet az agy működéséből származó gondolattal. Ezt a megközelítést az is alátámasztja, hogy a test elmúlásakor „az élet lehelete pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt”. Vagyis az a tudás, amely felhalmozódott az emberben, a halála után visszaszáll a Teremtőhöz.

„Minden bizonnyal az első emberpár sokkal magasabb volt, mint a mai emberek, ahogy a Genezis írja korai leszármazottaikról: óriások voltak a földön abban az időben.