Kitabı oku: «Camerarius Polyhistor», sayfa 4
Aspekte literarischer Gestaltung
Die Orientierung an der antiken Dichtung zeigt sich nicht nur auf dem Gebiet von Lexik, Morphologie und Intertextualität: So finden wir beispielsweise Gott zeusgleich mit einem Blitz ausgestattet (167: χερσὶ κεραυνὸν ἔχων).1 In den Versen 134–140 wird die Abhängigkeit des menschlichen Lebens von göttlichem Wohlwollen durch einen Hinweis auf die göttliche Fürsorge für Vögel, in den Versen 141–149 durch den Hinweis auf Pracht und Vergänglichkeit von Blumen illustriert.2HomerHomerIl. In beiden Fällen werden sogar Kataloge en miniature geboten (136: vier Vogelarten; 143–144: vier Blumenarten). Die absichtsvoll disponierende Hand des Dichters hat auch in Abschnitt 2 (Schöpfung der Welt) ihre Spuren hinterlassen: So werden in den Versen 14–15 die Bereiche Erde, Himmel und Wasser genannt.3Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem Die Reihenfolge dieser Benennung wird in den Versen 16–17, in denen die Bewohner der jeweiligen Bereiche genannt werden, aufrechterhalten.4Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem Die genannten drei Bereiche werden in den Versen 21–30 wiederum aufgeführt, diesmal jedoch in der genau umgekehrten Reihenfolge und mit der Modifikation, dass der nun an erster Stelle stehende Bereich des Meeres nunmehr auf einer Metaebene im Rahmen eines Gleichnisses (Gott als Steuermann der Welt) thematisiert wird.5Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilemCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilemCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem
Die literarische Gestaltung zeigt sich auch an der Gestaltung des Übergangs von dem Abschnitt über die Ausrichtung des gefährdeten menschlichen Lebens auf Gott (117–155) zu dem Abschnitt über die Eschatologie (156–179). Gliedert man den Text in kleinere Sinneinheiten auf, so ergeben sich nach den Versen 117–131, welche die Ausrichtung des gefährdeten menschlichen Lebens auf Gott allgemein in den Blick nehmen, sechs Klein(st)abschnitte: Diese thematisieren den von Gott gewährten Schutz (132–133), die Schutzbedürftigkeit des irdischen Lebens (134–141), die Vergänglichkeit der irdischen Pracht (142–151), den von Gott gewährten Schutz im Diesseits (152–155), den von Gott gewährten Schutz im Jenseits (156–158) und schließlich die Auferstehung der Toten und das Jüngste Gericht (159–179). Der Übergang zwischen den Versen 155 und 156 markiert freilich nicht nur den Übergang vom Kleinabschnitt über göttlichen Schutz im Diesseits zum Kleinabschnitt über göttlichen Schutz im Jenseits, sondern auch überhaupt den Übergang des Großabschnitts über die Ausrichtung des gefährdeten menschlichen Lebens auf Gott (117–155) zum Großabschnitt über Eschatologie (156–179). Der Übergang ist aber nicht etwa als abrupter Abbruch des einen und Anfang eines anderen Themas gestaltet. Vielmehr gehören die Kleinabschnitte über den göttlichen Schutz im Diesseits (152–155) und im Jenseits (156–158) aus einem anderen Blickwinkel betrachtet thematisch durchaus zusammen und lassen sich gemeinsam einem chiastischen Schema zuordnen: In diesem Schema rahmt das Thema des göttlichen Schutzes (132–133 und 152–158) zwei Kleinabschnitte, welche die Gefährdung des irdischen Daseins thematisieren (134–141 und 142–151). Wir sehen hier ein Muster von sich gegenseitig überlappenden Strukturen.
Zur konfessionellen Prägung der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem
Die CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem lassen sich schwerlich als Propagandaschrift für die Reformation auffassen; sie sind frei von konfessioneller Polemik. Aber es lassen sich durchaus einige Stellen finden, die bei Katholiken Anstoß erregt haben könnten: So finden wir in Vers 93 das Epitheton θειότοκος („gottgeboren“) in Bezug auf Jesus Christus. Von dem ganz ähnlich klingenden Begriff θεοτόκος, der Maria als „Gottesgebärerin“ oder „Mutter Gottes“ bezeichnet, wird dagegen in dem Gedicht keinerlei Gebrauch gemacht, obwohl von Maria kurz zuvor (86–87. 89. 91) die Rede gewesen ist. Dies ist besonders aufschlussreich angesichts der Tatsache, dass das Wort θεοτόκος im Griechischen durchaus etabliert ist, und zwar ausschließlich zur Bezeichnung von Maria als Mutter Gottes,1 wohingegen das Wort θειότοκος im antiken Griechisch nicht vorzukommen scheint und möglicherweise von Camerarius eigens gebildet worden ist. Der Schluss liegt nahe, dass die Verwendung des Wortes θειότοκος pointiert die Ablehnung der katholischen Marienverehrung widerspiegelt.2Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem
Einschlägig scheint auch die Aussage der Verse 119–120, dass niemand Gott durch seine sterblichen Werke gefalle ([…] βροτέων γὰρ ἀπ’ ἥνδανεν ἔργων/ οὐδείς πω κτίστῃ πάντων, ὅσα δῆτ’ ἐγένοντο). Dies lässt sich dem reformatorischen Gedanken zuordnen, dass der Mensch nicht durch seine Taten, sondern allein durch den Glauben (sola fide) zum Heil gelange.3 Konfessionell bedingt dürfte des Weiteren auch die Tatsache sein, dass die CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem nicht sieben, sondern drei Sakramente erwähnen: 184–185 ἱρά […] σημεῖα εὐνοίας πατρός; 188 πρῶτον, 191 δεύτερον, 193 τρίτον), und zwar Taufe (188–190), Schlüsselgewalt (191–192) und Abendmahl (193–196). Die Buße wird im Anschluss an das Abendmahl in drei Versen (197–199) abgehandelt und scheint auf den ersten Blick etwas unglücklich von der Schlüsselgewalt getrennt.4 Schließlich lässt sich auch die Betonung der Rolle Jesu Christi als μοῦνος μεσσευτής (218) im Sinne einer deutlichen Abgrenzung gegenüber der katholischen Heiligenverehrung lesen.5Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem
Mögliche Verwendung der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem im Unterricht
Die Beobachtungen zur sprachlichen Gestalt und intertextuellen Faktur der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem wie auch die Anfertigung und Publikation einer griechisch-lateinischen Ausgabe nur ein Jahr nach der Publikation der griechischen CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem sprechen dafür, dass es sich bei den CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem um einen sprachlich äußerst anspruchsvollen Text handelte, der von Griechischlernenden kaum ohne intensive Unterstützung durch einen Dozenten bewältigt werden konnte.1 Außerdem sei an die recht häufigen Ligaturen, die oft chaotisch anmutende Handhabung der diakritischen Zeichen2 und die häufig unzureichende Markierung von Wortgrenzen erinnert.3 Selbst wenn man die Elisionen, bei denen nicht selten bedeutungstragende Vokale verschluckt werden, beiseite lässt, sind die Voraussetzungen für ein zügiges Textverständnis ungünstig. Das durch die Schwierigkeit des Textes (nicht seines Inhalts) unumgängliche close reading eröffnet umgekehrt dem Dozenten immer wieder die Möglichkeit, Besonderheiten des Textes als Ausgangspunkt für weiterreichende Ausführungen zu nehmen – etwa zu Fragen der Morphologie, Syntax und Metrik in der homerischenHomer und nichthomerischen Dichtersprache, aber auch in Bezug auf zahlreiche antike Prätexte.
Dieses Bestreben, die Lernenden nicht durch Vorentlastungen, sondern im Gegenteil durch besondere Herausforderungen anzuspornen, scheint auch durch den Vers 69 illustriert zu werden: Πάντων γὰρ πρώτιστα κακῶν ἐπιθυμίη ἐστι. Bei nur oberflächlicher Lektüre kann der Leser leicht dem Irrtum verfallen, in πρώτιστα einen mit ἐπιθυμίη kongruierenden Nominativ Singular Femininum zu sehen.4 Jedoch müsste der Nominativ Singular Femininum πρωτίστη lauten, und selbst wenn der ursprünglich lange a-Laut nicht in ein η umgeformt werden sollte, bliebe doch die Länge des α. Dagegen ist durch die Metrik des Hexameters klar, dass hier das auslautende α von πρώτιστα eine Kürze darstellt. Πρώτιστα muss also Nominativ Plural Neutrum sein, die Übersetzung muss dann in die Richtung von „Die Begierde ist nämlich (der unmittelbare Anfangsbereich, oder freier:) das Einfallstor zu allen Übeln“ gehen. Im Übrigen entspricht Vers 69 vollständig einem Hexameter des hellenistischen Philosophen Timon.5 Vor diesem Hintergrund ist es nicht erstaunlich, dass die Eisenacher Schulordnung von 1555 die Behandlung der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem in der ersten, das heißt obersten Klasse vorsieht.6Camerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem
Wie ist dieser komplexe Befund nun zu bewerten? Zunächst einmal scheint es sehr wahrscheinlich, dass die Erarbeitung des Textes der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem die aktive Unterstützung eines kundigen Lehrers erforderte, der die jeweiligen Phänomene in ihrer Beispielhaftigkeit für die altgriechische Dichtung zu erläutern wusste. Darüber hinaus fällt auf, dass die außerordentlich hohe Anforderungen stellende sprachliche Gestaltung zu dem theologisch in vielerlei Hinsicht häufig eher oberflächlich anmutenden Gehalt in einem Missverhältnis zu stehen scheint. Für einen Katechismus wird überraschend viel nur erwähnt oder auch nur umschrieben, wenig wird erklärt.7Melanchthon, PhilippCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem Die in den CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem vorgestellten Theologumena dürften Schülern in dem Alter, in dem sie solches Griechisch zu übersetzen vermochten, in ihrer ganz überwiegenden Mehrzahl längst bekannt gewesen sein. Daher spricht vieles dafür, dass der eigentliche oder zumindest vorrangige Zweck der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem nichts anderes ist als die Einführung der Schüler in die altgriechische Dichtersprache in möglichst vielen ihrer Facetten. Dass der religiöse Inhalt den Schülern weitestgehend bekannt gewesen sein dürfte, dürfte es ihnen erleichtert haben, sich auf die sprachlichen und dichterischen Aspekte der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem zu konzentrieren. Andererseits brachte der Gehalt der CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem auch eine implizite Wiederholung grundlegender christlicher Theologumena mit sich, durch die sicherlich der Glaube der jungen Menschen gestärkt werden sollte. Die CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem lassen sich sicherlich auch als Beispiel für die Indienstnahme der (alt)griechischen Sprache zugunsten des (protestantischen) Christentums werten. Der aus der Begegnung mit dem Text resultierende Erkenntniszuwachs dürfte aber in fast allen Fällen im philologischen Bereich deutlich größer ausgefallen sein als im theologischen Bereich. Wenngleich daher in den CPERCCamerarius d.Ä., JoachimCapita pietatis et religionis Christianae versibus Graecis comprehensa ad institutionem puerilem sowohl philologisch-didaktische als auch religiöse Ziele verfolgt werden, scheint die philologisch-didaktische Zielsetzung im Vordergrund zu stehen.8Melanchthon, Philipp
Anhang
Capita sacrosanctae fidei 1525 | ΚΕΦΑΛΑΙΑ ΧΡΙΣΤΙΑΝΙΣΜΟΥ | ||
προσφωνηθέντα τοῖς παιδίοις | |||
Δεῦτε φίλοι παῖδες θείων ἀδαήμονες ἔργων, | Δεῦτε φίλοι παῖδες θείων ἀδαήμονες ἔργων, | ||
ὧν τε κακῇς ἀπάτῇς κοσμοῦ φρένες ἠερέδονται. | ὧν τε κακαῖς ἀπάταις κόσμου φρένες ἠερέθονται. | ||
αἰεὶ γὰρ θνητοῖς θυμῷ φίλον αἴσυλα ῥέζειν, | αἰεὶ γὰρ θνητοῖς θυμῷ φίλον αἴσυλα ῥέζειν, | ||
τῶν δ’ ἀπὸ οὐρανίων μάθετ’ ἄσματα θέσκελα μύθων· | τῶν δ’ ἄπ’ ἐπουρανίων μάθετ’ ἄσματα θέσκελα μύθων· | ||
5 | ὔμμε γάρ ἐστι μάλιστα δέον ταῦτ’ εἰδέν’ ἅπαντα | 5 | ὔμμε γάρ ἐστι μάλιστα δέον ταῦτ’ εἰδέν’ ἅπαντα |
οἷσιν ἔνι ζωὴν εὑρήσετε αἰὲν ἐοῦσαν, | πρωθήβους θ’ ἁπαλούς θ’, οὓς οὔπω ὀνείδε’ ὄνοσσαν | ||
οὕς τε θεὸς φιλέει, καὶ κήδεται ἔξοχα ἄλλων | οὕς τε θεὸς φιλέει, καὶ κήδεται ἔξοχα ἄλλων, | ||
τοῖσι δ’ ἔνι ζωὴν εὑρήσε<σθ’> ἄφθιτον αἰεί, | |||
ἄφθιτον ἀθάνατον, μεγάλου δώρημα θεοῖο. | |||
τὸν δ’ ἄρ’ ἀμειβόμενοι σφετέρῳ τάδε θέσθ’ ἐνὶ θυμῷ, | 10 | τὸν δ’ ἄρ’ ἀμειβόμενοι σφετέρῳ τάδε θέσθ’ ἐνὶ θυμῷ, | |
πατρὸς ἐφημοσύνῃ θείας γνωρίσματα βουλῆς | πατρὸς ἐφημοσύνῃ θείας γνωρίσματα βουλῆς, | ||
10 | ἧς τε ἄπ’ ἐκγεγάασθ’ ὑμέων φίλα τέκνα γονήων | ἧς τε ἄπ’ ἐκγεγάασθ’ ὑμέων φίλα τέκνα γονήων | |
ἧς τε ἄπ’ ἐν ζωοῖσιν ἀρούρης καρπὸν ἔδεσθε. | ἧς τε ἄπ’ ἐν ζωοῖσιν ἀρούρης καρπὸν ἔδεσθε. | ||
πρῶτον δ’ οὖν γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν εὐρὺν ὕπερθεν | πρῶτον δὴ γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν εὐρὺν ὕπερθεν | ||
τούς τε κατειβομένους ποταμοὺς καὶ κῦμα θαλάσσης | 15 | τούς τε κατειβομένους ποταμοὺς καὶ κῦμα θαλάσσης | |
ἀνθρώπων τε γένος καὶ θηρία γαῖαν ἔχοντες | ἀνθρώπων τε γένος καὶ θηρία γαῖαν ἔχοντα | ||
15 | αἰθέρος οἰωνούς τε καὶ ὕδατος ἰχθύες ἐντὸς | αἰθέρος οἰωνούς τε καὶ ὕδατος ἰχθύας ἐντὸς | |
ᾧ ἔπε’ ἀϊδίῳ θεός ἐστιν ὁ πάντα τελέσσας. | ᾧ ἔπε’ ἀϊδίῳ θεός ἐστιν ὁ πάντα τελέσσας. | ||
καὶ νῦν ποιηθέντα μόνος τάδε πάντα διοικεῖ, | καὶ νῦν ποιηθέντα μόνος τάδε πάντα διοικεῖ, | ||
οὐδ’ αὕτως τε ἐᾷ χωρεῖν εἰκῇ τε φέρεσθαι | 20 | οὐδ’ αὕτως τε ἐᾷ χωρεῖν εἰκῇ τε φέρεσθαι | |
ἢ ἄλλους τινὰς ἰθύνειν, νῆ’ ὡς ἐνὶ πόντῳ | ἢ ἄλλους τινὰς ἰθύνειν, νῆ’ ὡς ἐνὶ πόντῳ | ||
20 | μαψιδίως ἐφορῶν ἀπὸ βηλοῦ θεσπεσίοιο. | μαψιδίως ἐφορῶν ἀπὸ βηλοῦ θεσπεσίοιο. | |
αὐτὸς δ’ αἰὲν ἐφεστήκει, αὐτός τε κυβερνᾷ | αὐτὸς δ’ αἰὲν ἐφεστήκει, αὐτός τε κυβερνᾷ | ||
οἴακα χερσὶν ἔχων, οὐδὲ γλυκὺν ὄμμασιν ὕπνον | οἴακα χερσὶν ἔχων, οὐδὲ γλυκὺν ὄμμασιν ὕπνον | ||
δεξάμενός ποτ’ ἀπειρηκώς, δύναται γὰρ ἅπαντα. | 25 | δεξάμενός ποτ’ ἀπειρηκώς, δύναται γὰρ ἅπαντα. | |
οὐδ’ ἄρα χαλκείου πτύχες οὐρανοῦ ἐννέα πᾶσαι | οὐδ’ ἄρα χαλκείου πτύχες οὐρανοῦ ἐννέα πᾶσαι | ||
25 | ἣν ὁδὸν ἐξάνυον προκυλινδόμεν’ ἔνθα καὶ ἔνθα, | ἣν ὁδὸν ἐξάνυον προκυλινδόμεν’ ἔνθα καὶ ἔνθα, | |
εἰ μὴ ὁ τοῦ τε νόος καί χεὶρ κρατέρ’ ἦγε ποιητοῦ. | εἰ μὴ ὁ τοῦ τε νόος καί χεὶρ κρατέρ’ ἦγε ποιητοῦ. | ||
οὐδ’ ἐνὶ γῆς ἐρατοῖς ἄνθη καὶ λήια κόλποις | οὐδ’ ἐνὶ γῆς ἐρατοῖς ἄνθη καὶ λήια κόλποις | ||
θῆλεν ἂν ἐμμαπέως, εἰ μὴ θεὸς ἦν ὁ φυτεύσας, | 30 | θῆλεν ἂν ἐμμαπέως, εἰ μὴ θεὸς ἦν ὁ φυτεύσας, | |
ἀλλ’ ὅδε πάντα κρατῶν θεὸς ἄμβροτα μήδεα εἰδὼς | ἀλλ’ ὅδε πάντα κρατῶν θεὸς ἄμβροτα μήδεα εἰδὼς | ||
30 | οὐ δηλήμων ἐστί, φίλον τέκος, ἀλλ’ ἐλεήμων, | οὐ δηλήμων ἐστί, φίλον τέκος, ἀλλ’ ἐλεήμων, | |
οὐ<κ> ὀλετήρ, οὐκ ὠμηστής, πιστὸς δὲ καὶ ἐσθλός. | οὐ<κ> ὀλετήρ, οὐκ ὠμηστής, πιστὸς δὲ καὶ ἐσθλός. | ||
ὃς γένος ἀνθρώπων ὄφιος ψεύδεσσι πεποιθὸς | |||
35 | ῥήμασι καὶ σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν ὀλωλὸς | ||
εἰς βίον ἐξ ὀλέθροιο κατ’ αὖθ’ ὤρθωσ’ ἐλεηθείς, | |||
οὐδ’ ἠνέσχετ’ ἰδὼν ἐφθαρμένον ἔργον ἑαυτοῦ | |||
πλάσματος ἀγχιθέοιο, τὸ κείνου χεῖρες ἔκαμνον | |||
ἔμμεναι ἀθανάτου θεοῦ εἰκόνα, καὶ νόμον ἄλλον | |||
40 | μηδέν’ ἔχειν ἢ ῥήμαθ’ ἑοῦ κτίστεω ὑπακούειν, | ||
ὥστε μόν’ αὖτ’ ἔρδειν καὶ μήδεσθαι φρεσὶν ᾗσιν, | |||
ὅσσα πατὴρ ἐθέλει καὶ βούλεται ἠδ’ ἐκέλευσε. | |||
τῶν καὶ ἐνὶ κραδίῃ ξύγγραμμα πάροιθεν ἔθηκεν | |||
καὶ τόδ’ ἀμαυρωθὲν πρὸς ἀπειθείας βροτολοιγοῦ | |||
45 | αὖθ’ ἀναπλαξὶ νέωσε δυοῖν, ὀνύχεσσι χαράξας | ||
κεῖν᾿ ἰδίαις προτέροιο νόου ψηφίσματα, μή τις | |||
ἀγνοίῃ φαίη πρᾶξαι τόδε, τοῦδ’ ἀμελῆσαι. | |||
τούτων δὴ κεφάλαια κατὰ στόματος προφέρεσθαι | |||
πόλλακι χρὴ τοὺς παῖδας, ἀπὸ φρενὸς ὧδε λέγοντας. | |||
50 | παντοκράτωρ θεὸς οὐράνιος προλέγει τάδε πᾶσι. | ||
αὐτὸς ἐγὼ θεός εἰμι μόνος, καὶ ἀπεκτὸς ἐμεῖο | |||
οὐδείς ἐστι θεός, σὺ δ’ ἐμοὶ μέμνησο λατρεῦσαι | |||
μούνῳ, μὴ δὲ παρὲξ θεῖον τοῦδ’ ἄλλο σέβισσε. | |||
κύριός εἰμι σέθεν. μὴ τοὔνομα βάζε ματαίως | |||
55 | μὰψ ἐπὶ χείλεσ’ ἑλὼν ἐμὸν οὔνομα αἰὲν ἄχραντον. | ||
σάββαθ’ ἑορτάζειν ἁγναῖς μνήσθητι χέρεσσι, | |||
καὶ καθαρᾷ μᾶλλον τηρῶν φρενὶ ἱερὸν ἦμαρ, | |||
εὐδαίμων δ’ ἐπὶ γῆς ἵν’ ἔῃς πολλούς τ’ ἐνιαυτούς | |||
ζώῃς μακρόβιος, πεφύλαξο τοκῆας ἀτιμᾶν, | |||
60 | ἀλλ’ αἰὲν περὶ κῆρι τίειν σπούδασσον, ὅπως καὶ | ||
εὖ σέο τῶν παίδων πατέρ’ ὀψιγόνων σέ τις ἔρδῃ. | |||
μὴ φόνον ἐργάζῃ. μοιχείας ἁγνὸς ἔησθα. | |||
μὴ κλέψῃς. μὴ μαρτυρίαν ψεύδεσσ’ ἐπένεγκον. | |||
μὴ τοῦ πλησίον ἱμείρῃ<ς> ποτὲ σεῖο γυναικὸς | |||
65 | ὄμμασι κιβδήλοισιν ὁρῶν καὶ ἐπίφρονι θυμῷ | ||
ἐγκισσῶν, μήδ’ αὖτ’ ἐθέλῃς πάντων τι γενέσθαι | |||
σοὶ κείνων, θεὸς ὅσσα τεῷ ποτ’ ἔδωκε πολίτῃ· | |||
οὐ δόμον, οὐκ ἀγρούς, βοῦν, παιδίσκην, θεράποντα. | |||
πάντων γὰρ πρώτιστα κακῶν ἐπιθυμίη ἐστί. | |||
70 | καὶ κατὰ δὴ τάδε τηρηθέντα κριτὴς θεὸς ἔσται | ||
ἡμεῖς δ’ οἱ τάλανες κενεοφροσύνῃσι νόοιο | |||
τυφλοὶ καὶ χωλοὶ μήτ’ εἰς καλὸν αὔτ’ ἀτενίσσαι | |||
μήτε τρέχειν δυνάμεσθ’ ἀρετῆς ὁδὸν ὀρθοκέλευθον. | |||
ἀλλ’ ἡμῖν εὖ βούλεθ’ ὁμῶς ὅδε καίπερ ἀλιτροῖς, | |||
75 | εἰ μὲν ἀποστρεφόμεσθα κακοῦ μετὰ δ’ αὖ μελόμεσθα | ||
ὅττι θεοῦ πρότερον σαρκὸς τιθέμεσθα θέλημα, | |||
συγγνώμην τ’, ἀγαθὸς μεταποιεῖται νοέουσι. | |||
οὐ γάρ φησι βροτῶν ἐθέλειν μόρον, ἀλλ’ ἵνα πάντες | |||
ἀϊδίου μετέχωσι βίου ζώοντες ἄμεινον. | |||
ταῦτ’ ἄρα τοι ξύνες ἠδὲ τεῷ ἐνὶ κάτθεο θυμῷ, | 80 | ταῦτ’ ἄρα τοι ξύνες ἠδὲ τεῷ ἐνὶ κάτθεο θυμῷ, | |
μηδέ τ’ ἄχος μελέτω σῇσι_φρεσί μηδέ τι τάρβος, | μηδέ τ’ ἄχος μελέτω σῇσιν φρεσί μηδέ τι τάρβος, | ||
ἔλπεο δ’ ἐκφυγέειν τε κακὸν καὶ βέλτιον εὑρεῖν. | ἔλπεο δ’ ἐκφυγέειν τε κακὸν καὶ βέλτιον εὑρεῖν. | ||
35 | τῶν καὶ ἑὸν φίλον υἱὸν ἀπ’ οὐλύμποιο καρήνων | τῶν καὶ ἑὸν φίλον υἱὸν ἀπ’ οὐλύμποιο καρήνων | |
σοὶ ἀγαθὰ φρονέων προέηκεν μάρτυρα εἶναι, | σοὶ ἀγαθὰ φρονέων προέηκεν μάρτυρα εἶναι, | ||
ὃς καὶ σ’ οὐ κακὸν ὀσσόμενος πατρὶ δ’ ἧκε πιθήσας | 85 | ὃς καὶ σ’ οὐ κακὸν ὀσσόμενος πατρὶ δ’ ἧκε πιθήσας | |
παρθενικῆς ἱερὴν κατὰ γαστέρ’ ἀμύμονος ἐσδύς. | παρθενικῆς ἱερὴν κατὰ γαστέρ’ ἀμύμονος ἐσδύς. | ||
ἥδ’ ὑποκυσσαμένη τέκεν ἀθανάτου θεοῦ υἱόν. | ἥδ’ ὑποκυσσαμένη τέκεν ἀθανάτου θεοῦ υἱόν. | ||
40 | πνεύματος ἐξ ἁγίου πατρὸς μεγάλου ἰότητι | πνεύματος ἐξ ἁγίου πατρὸς μεγάλου ἰότητι | |
οὐδέ τιν’ ᾗ θέμις ἐστὶ βροτῶν ποτε ἀνδρὶ μιγεῖσα, | οὐδέ τιν’ ᾗ θέμις ἐστὶ βροτῶν ποτε ἀνδρὶ μιγεῖσα, | ||
ἀλλ’ ἐπεὶ οὖν πρὸ φόωσδ’ ἦγεν θεὸς ὃν φίλον υἱόν, | 90 | ἀλλ’ ἐπεὶ οὖν πρὸ φόωσδ’ ἦγεν θεὸς ὃν φίλον υἱόν, | |
μήτηρ μὲν καλέσασκεν ἰησοῦν πατρὸς ἐφετμῇ | μήτηρ μὲν καλέσασκεν ἰησοῦν πατρὸς ἐφετμῇ | ||
τὸν πάντων σωτῆρα βροτῶν, τὸν χριστὸν ἀληθῆ. | τὸν πάντων σωτῆρα βροτῶν, τὸν χριστὸν ἀληθῆ. | ||
45 | ὣς ἄρα θειότοκος γόνος ἑβραίων ἐπὶ γαῖαν | ὣς ἄρα θειότοκος γόνος ἑβραίων ἐπὶ γαῖαν | |
θνητὸν ἔχων δέμας ἠδὲ φυὴν ἄλλ’ ὥσπερ οἱ ἡμεῖς | θνητὸν ἔχων δέμας ἠδὲ φυὴν ἄλλ’ ὥσπερ οἱ ἡμεῖς | ||
ἀγγελιῶν πατρὸς μεμνημένος αἰὲν ἐφοίτα, | 95 | ἀγγελιῶν πατρὸς μεμνημένος αἰὲν ἐφοίτα, | |
ἀρνύμενος ψυχὰς μερόπων ζωῆς τε χατίζων | ἀρνύμενος ψυχὰς μερόπων ζωῆς τε χατίζων | ||
ἡμετέρας, ἔχε γὰρ θάνατος καὶ μοῖρα κραταίη. | ἡμετέρας, ἔχε γὰρ θάνατος καὶ μοῖρα κραταίη. | ||
50 | τῷ καὶ ἵνα ῥύσῃ, ὑπεμείνατο κῆρα μέλαιναν, | τῷ καὶ ἵνα ῥύσῃ, ὑπεμείνατο κῆρα μέλαιναν, | |
σταυρωθείς τε ἑὸν βίον ὤλεσεν, ὥστε σαῶσαι | σταυρωθείς τε ἑὸν βίον ὤλεσεν, ὥστε σαῶσαι | ||
ἀνθρώπων θνητὸν δειλῶν γένος ἐξ ἀΐδαο. | 100 | ἀνθρώπων θνητῶν δειλῶν γένος ἐξ ἀΐδαο. | |
οἷ καταβησόμενος δῆσ’ αὐτὸν καὶ θεραπόντα | οἷ καταβησάμενος δῆσ’ αὐτὸν καὶ θεραπόντα | ||
ἀργαλέον μόρον ὄντ’ ἐχθρὸν πάντεσσι βροτοῖσι. | ἀργαλέον μόρον ὄντ’ ἐχθρὸν πάντεσσι βροτοῖσι. | ||
55 | δῆσε δ’ ἐν ἀρρήκτοις δεσμοῖς τά τε τεύχε’ ἐσύλα, | δῆσε δ’ ἐν ἀρρήκτοις δεσμοῖς τά τε τεύχε’ ἐσύλα, | |
καὶ ξίφε’ ἠδ’ ἰοὺς στιβαρῇς κατέαξε χέρεσσι, | καὶ ξίφε’ ἠδ’ ἰοὺς στιβαρῇς κατέαξε χέρεσσι, | ||
τὰς τ᾿ ἀνόμους πράξεις ἀσεβῆ καὶ ἀτάσθαλα ἔργα | 105 | τὰς τ᾿ ἀνόμους πράξεις ἀσεβῶν θ’ ὁρμήματα ἔργων, | |
τοῖς πάρος ἀνθρώπων ἀκορέστως φῦλ’ ὀλέκοντο. | οἷς πάρος ἀνθρώπων ἀκορέστως φῦλ’ ὀλέκοντο. | ||
οὕτως ἀνθρώπων τε φονεὺς καὶ δεῖμ’ ἀϊδωνεὺς | οὕτως ἀνθρώπων τε φονεὺς καὶ δεῖμ’ ἀϊδωνεὺς | ||
60 | καὶ θάνατος πρὸς τοῦδε δάμη βίῃ ἀμεγάρτω. | καὶ θάνατος πρὸς τοῦδε δάμη βίῃ ἀμεγάρτω. | |
αὐτοῦ δ’ ὅττι τάφῳ ἔνι νεκροῦ σῶμα τριταίου | αὐτοῦ δ’ ὅττε τάφῳ ἔνι νεκροῦ σῶμα τριταίου | ||
κρύπτ’ ἐχθροῖς μέγα χάρμα, φίλοισι δὲ πένθος ἄλαστον | 110 | κρύπτ’ ἐχθροῖς μέγα χάρμα, φίλοισι δὲ πένθος ἄλαστον | |
ἀμφότεροι γὰρ ἔφαν τόνδ’ οὔπω ἐσμὲν ἰδῆσαι, | ἀμφότεροι γὰρ ἔφαν τόνδ’ οὐκέτ’ ἐς αἰὲν ἰδῆσαι, | ||
ἐκ τότ’ ἄρ’ οὖν θανάτου πυλέων, στυγνοῦ τ’ ἀχέροντος | ἐκ τότ’ ἄρ’ οὖν θανάτου πυλέων, στυγνοῦ τ’ ἀχέροντος | ||
65 | ζωὸς ἀνέστη ἐὼν καὶ γὰρ θεὸς αὐτὸν ἔγειρε, | ζωὸς ἀνέστη ἐὼν καὶ γὰρ θεὸς αὐτὸν ἔγειρε, | |
ἡμῶν θ’ ἡγεῖσθαι, χ’ ἡμῖν βασιλεύεμεν αἰεί. | ἡμῶν θ’ ἡγεῖσθαι, χ’ ἡμῖν βασιλεύεμεν αἰεί. | ||
τῷ καὶ ἀπ’ αἰθερίων ᾧ πατρὶ παρήμενος ἑδρῶν | 115 | τῷ καὶ ἀπ’ αἰθερίας ᾧ πατρὶ παρήμενος ἕδρας | |
πάντα κατασκοπιᾷ τε καὶ αὐτῷ πάντα μέμηλε. | πάντα κατασκοπιᾷ τε καὶ αὐτῷ πάντα μέμηλε. | ||
ἤτοι γοῦν, φίλε παῖ, οὕτω σ’ ἀγαπῶντα δίωκε, | τοῦτον γοῦν, φίλε παῖ, τόσσον σ’ ἀγαπῶντα δίωκε, | ||
70 | ἠδ’ ἐφέπου καλέοντι. σὲ δ’ αὖ ὅδε πάντα διδάξει | ἠδ’ ἐφέπου καλέοντι. σὲ δ’ αὖ ὅδε πάντα διδάξει | |
ἅττα σὲ χρὴ πράττειν, σφετέρων γὰρ ἀπ’ ἥνδανεν ἔργων | ἅττα σὲ χρὴ πράττειν, βροτέων γὰρ ἀπ’ ἥνδανεν ἔργων | ||
οὐδείς πω κτίστῃ πάντων ἀγαθῶν τε κακῶν τε | 120 | οὐδείς πω κτίστῃ πάντων, ὅσα δῆτ’ ἐγένοντο | |
ἀλλ’ ὅδ’, τούς γ’ ἐθέλει, καὶ ἐφέλκει καὶ μεταπλάττει, | ἀλλ’ ὅδ’ ἑοῖ πισύνους καὶ ἐφέλκει καὶ μεταπλάττει, | ||
εἰς κραδίην ὃν πνεῦμα βαλὼν θεῖόν θ’ ἁγιόν τε. | εἰς κραδίην ὃν πνεῦμα βαλὼν θεῖόν θ’ ἁγιόν τε. | ||
75 | τοῦδ’ ἄπο θαρσυνόμεσθα μένος τ᾿ ἔχομεν φρεσὶ ἠῢ | τοῦδ’ ἄπο θαρσυνόμεσθα μένος τ᾿ ἔχομεν φρεσὶν ἠῢ | |
ἠδ’ αὐτὸν τολμῶμεν ἁμαρτωλοί περ ἐόντες | ἠδ’ αὐτὸν τολμῶμεν ἁμαρτωλοί περ ἐόντες | ||
ἡμέτερων πατέρα κράξαντες τέκνα καλέσσαι | 125 | ἡμέτερον πατέρα κράξαντες τέκνα καλέσσαι | |
αὐτοῦ γὰρ τ’ ἐσμὲν λαός τ’ ἔθνος τ’ ἀγαπητόν, | αὐτοῦ γὰρ τ’ ἐσμὲν λαός τ’ ἔθνος τ’ ἀγαπητόν, | ||
αὐτὸς ὃς εἰς ἀγέλην πρόβατ’, εἴς θ’ ἓν πῶϋ ἔκλεισεν. | αὐτὸς ὃς εἰς ἀγέλην πρόβατ’, εἴς θ’ ἓν πῶϋ ἔκλεισεν. | ||
80 | τὺ μόνον αὐτοῦ μεῖνον, ἀκουσάμενος θεοῦ ὄσσαν | τὺ μόνον αὐτοῦ μεῖνον, ἀκουσάμενος θεοῦ ὄσσαν | |
οὐδ’ ἅλιον τοῦδ’ ἔσσετ’ ἔπος ποτέ γ’ ὅττι κεν εἴπῃ. | οὐδ’ ἅλιον τοῦδ’ ἔσσετ’ ἔπος ποτέ γ’ ὅττι κεν εἴπῃ. | ||
ἐξ ἄρα σοῦ βάλε πάντα φόβον, καὶ τάρβεα θυμοῦ | 130 | ἐξ ἄρα σοῦ βάλε πάντα φόβον, καὶ τάρβεα θυμοῦ | |
καὶ μοῦνον πίστευε λόγῳ, θεὸς ὅντιν’ ἐνίσπῃ. | καὶ μούνῳ πίστευε λόγῳ, θεὸς ὅντιν’ ἐνίσπῃ. | ||
κεῖνος δ’ οὐ μὲν ἄνευθεν ἐών, ἀλλ’ ἄγχι παραστὰς | κεῖνος δ’ οὐ μὲν ἄνευθε μένων, ἀλλ’ ἄγχι παραστὰς | ||
85 | παντόσ’, ὅπου φύλακός κε δέῃ σεῦ κήδε’ ἀπωθεῖ. | παντόσ’, ὅπου φύλακός γε δέῃ σεῦ κήδε’ ἀπωθεῖ. | |
ὃς γὰρ καὶ πετεινὰ δι’ ἠέρος αὐγαλέοιο | ὃς δὴ καὶ πετεεινὰ δι’ αὐγαλέοιο νομεύων | ||
σμικρὰ ἥτ’ ἔνθα καὶ ἔνθα ποτώμενα αἰὲν ἀλᾶται, | 135 | ἠέρος ἔνθα καὶ ἔνθα ποτώμενα ὧδε κυβερνᾷ | |
στρουθία τε ψάρους τε κολοιούς τε κόρακάς τε | ὥστε τροφὴν εὑρεῖν, καὶ νήπια τέκν’ ἀτιτάλλειν, | ||
ὥστε τροφὴν εὑρεῖν, παρέχει, καὶ τέκν’ ἀτιτάλλειν, | στρουθία τε ψάρους τε κολοιούς τε κόρακάς τε. | ||
90 | μήδε τις ἰξευτὴς μάλα περ πεπνυμένος ἐλθὼν | μήδε τις ἰξευτὴς μάλα περ πεπνυμένος ἐλθὼν | |
τοῦ γε θεοῦ ἀέκοντος ἀπ’ αἰθέρος εἶχε κατασπᾶν | τοῦ γε θεοῦ ἀέκοντος ἀπ’ αἰθέρος εἶχε κατασπᾶν | ||
τῶνδ’ ἓν ἀτιμότατον θεὸς ἣν χεῖρ’ ὅτταν ὑπέρσχῃ | 140 | τῶνδ’ ἓν ἀτιμότατον θεὸς ἣν χεῖρ’ ὅτταν ὑπέρσχῃ | |
ἀλλ’ ὅ γ’ ὑμᾶς φιλέει, ἐλθεῖν τε πρὸς αὑτὸν ἀνώγει. | ἀλλ’ ὅ γ’ ὑμᾶς φιλέει, ἐλθεῖν τε πρὸς αὑτὸν ἀνώγει. | ||
ἢν ἰδὲ καὶ ὅσσοις λειμῶνες τηλεθόωσι | ἢν ἰδὲ καὶ ὅσσοις λειμῶνες τηλεθόωσι | ||
95 | καλοὶ μυδαλέοι θέρεος ζαθεῇ ὑπὸ αἴγλῃ | καλοὶ μυδαλέοι θέρεος ζαθεῇ ὑπὸ αἴγλῃ | |
ἄνθεσι, τοῖς τε ἰοῖς καὶ εὐόδμοισι σελίνοις, | ἄνθεσι, τοῖς τε ἰοῖς καὶ πορφυρέοισι ῥόδοισι, | ||
καὶ μαλάχαις τε ῥόδοις τε καὶ εὐθαλεῖ οὔλῳ ἀνήθῳ. | 145 | καὶ λευκοῖσι κρίνοισι καὶ ἱμερόεσσ’ ὑακίνθοις. | |
τίς δ’ ἄρα πω βασιλεύς, ὃς ἐν ἀνθρώποισι κέκαστο | τίς δ’ ἄρα πω βασιλεύς, ὃς ἐν ἀνθρώποισι κέκαστο | ||
πλούτῳ καὶ δυνάμει, τοῖσιν γανόωσιν ἄνακτες | πλούτῳ καὶ δυνάμει, τοῖς περ γανόωσιν ἄνακτες | ||
100 | τῶν δ’ ἕν’ ἴσην ἑσθῆτ’ ἐπιείμενος ἐν θρόνῳ ἦσθο [sic!]; | τῶν δ’ ἕν’ ἴσην ἑσθῆτ’ ἐπιείμενος ἐν θρόνῳ ἦστο; | |
καὶ τάδε που θέρεος γαίης φθίνοντος ἀν’ οὖδας | καὶ τάδε που θέρεος γαίης φθίνοντος ἀν’ οὖδας | ||
πάντα μαραίνονται, τά γε μὴ βροτοὶ ἔφθαν ἄραντες. | 150 | πάντα μαραίνονται, τά γε μὴ βροτοὶ ἔφθαν ἄραντες. | |
ὣς τάδε φῦλλα θεὸς κοσμεῖ ἀμενηνὰ ἐόντα. | ὣς μὲν φῦλλα θεὸς κοσμεῖ τάδ’ ἐόντ’ ἀμενηνά. | ||
τῆς δ’ ἔτι σεῖο τριχῶν κεφαλῆς θεὸς οἶδεν ἀριθμὸν | τῆς δέ τε σεῖο τριχῶν κεφαλῆς θεὸς οἶδεν ἀριθμὸν | ||
105 | καί σοι ἀεὶ παρμέμβλωκεν νύκτας τε καὶ ἦμαρ. | καί σοι ἀεὶ παρμέμβλωκεν νύκτας τε καὶ ἦμαρ. | |
τίπτ’ οὖν ἠὲ μόρον κακὸν ἠέ τι ἄλλο δέδοικας; | τίπτ’ οὖν ἠὲ μόρον κακὸν ἠέ τι ἄλλο δέδοικας; | ||
τοιοῦτον πάσαις ἐνὶ πομπὸν ὁδοῖσι κιχήσας. | 155 | τοιοῦτον πάσαις ἐνὶ πομπὸν ὁδοῖσι κιχήσας. | |
θάρσεο. ζήσεις γὰρ καὶ εἰν ἀΐδαο δόμοισιν. | θάρσει. ζήσεις γὰρ καὶ εἰν ἀΐδαο δόμοισιν. | ||
οὐδὲ μελαγχλαίνου πεδάαν κῆρες θανάτοιο | οὐδὲ μελαγχλαίνου πεδάαν κῆρες θανάτοιο | ||
110 | τοσσοῦτόν σε δυνήσονθ’ ὡς μὴ δεσμὸν ἀλύξαι. | τοσσοῦτόν σε δυνήσονθ’ ὡς μὴ δεσμὸν ἀλύξαι. | |
ἦ τοι γὰρ χρόνος ἔσθ’, ὅθ’ ἑὴν ἐς σάρκα ἕκαστος | ἦ τοι γὰρ χρόνος ἔσθ’, ὅθ’ ἑὴν ἐς σάρκα ἕκαστος | ||
δύσσεται ἐκ νεκρῶν, ζωὸς κακὸς ἠδὲ καὶ ἐσθλός. | 160 | δύσσεται ἐκ νεκρῶν, ζωὸς κακὸς ἠδὲ καὶ ἐσθλός. | |
ἔσθλ’ ἵν’ ἐγερθέντες βίον ἄφθορον αἰὲν ἔχωσι, | ἔσθλ’ ἵν’ ἐγερθέντες βίον ἄφθορον αἰὲν ἔχωσι, | ||
νικηταὶ κόσμου τ’ ἀΐδος τ’ ἐρέβευς τε μόρου τε, | νικηταὶ κόσμου τ’ ἀΐδος τ’ ἐρέβευς τε μόρου τε, | ||
115 | οὐκ οἶοι, διὰ δὲ χριστὸν θεοῦ υἱὸν ἰησοῦν. | οὐκ οἶοι, διὰ δὲ χριστὸν θεοῦ υἱὸν ἰησοῦν. | |
τοὺς δὲ κακοὺς νὺξ κυκλώσει, ἔρεβός τε σκότος τε. | τοὺς δὲ κακοὺς νὺξ κυκλώσει, ἔρεβός τε σκότος τε. | ||
αὐτὸς δ’, ὦ φίλοι, αὖ τε κρινεῖ οὕτως ὁ φιλήσας | 165 | αὐτὸς δ’, ὦ φίλοι, αὖ τε κρινεῖ οὕτως ὁ φιλήσας | |
αἰθέρος ἐκ προφανεὶς νεφέων πυρόεντος ὁμίχλης | αἰθέρος ἐκ προφανεὶς νεφέων πυρόεντος ὁμίχλης | ||
χερσὶ κεραυνὸν ἔχων, σὺν πλήθει οὐρανιώνων. | χερσὶ κεραυνὸν ἔχων, σὺν πλήθει οὐρανιώνων. | ||
120 | ἔνθα διακριθέντες ἑὸν ποτὶ δῶμα κατάξει | ἔνθα διακριθέντας ἑὸν ποτὶ δῶμα κατάξει | |
αὑτῷ πιστεύσαντας, ἑῷ τ’ ἔπει ἐμβατέοντας, | αὑτῷ πιστεύσαντας, ἑῷ τ’ ἔπει ἐμβεβαῶτας, | ||
δειδίσσων ἐχθρούς, κακίαν τ’ ἀπὸ πᾶσαν ἀμύνων. | 170 | δειδίσσων ἐχθρούς, κακίαν τ’ ἀπὸ πᾶσαν ἀμύνων. | |
τῶνδε μέτ’ οὐ τέλος οὐδὲ χαρᾶς ἔστ’ οὐδὲ πόνοιο. | τῶνδε μέτ’ οὐ τέλος οὐδὲ χαρᾶς ἔστ’ οὐδὲ πόνοιο. | ||
οἱ δ’ ἀγάθ’ ἕξουσιν τιμὴν καὶ δόξαν ὀπίσσω | οἱ δ’ ἀγάθ’ ἕξουσιν τιμὴν καὶ δόξαν ὀπίσσω | ||
125 | ὅττ’ εὐεργεσίῃσι γέρας καὶ κῦδος ὀπηδεῖ. | ὅττ’ εὐεργεσίῃσι γέρας καὶ κῦδος ὀπηδεῖ. | |
οἱ δ’ ἀσεβεῖς κλαύσουσι κακῶν ἕνεχ’ ὅσσα ἔωργαν. | οἱ δ’ ἀσεβεῖς κλαύσουσι κακῶν ἕνεχ’ ὅσσα ἔωργαν. | ||
οὐδ’ ἔτι παυσωλὴ ἀχέων ἔσετ’, οὐδ’ ἀλεωρή. | 175 | οὐδ’ ἔτι παυσωλὴ ἀχέων ἔσετ’, οὐδ’ ἀλεωρή. | |
ταῦτ’ ἐνὶ βάλλεο φρεσσὶ τεῇς καὶ μήποτε λήθη | ταῦτ’ ἐνὶ βάλλεο φρεσσί τε ᾗς καὶ μήποτε λήθη | ||
σεῦ ἄπο αἱρείτω, μηδ’ αὖ περὶ τῶνδ’ ἀπορήσεις. | σεῦ ἄπο αἱρείτω, μηδ’ αὖ περὶ τῶνδ’ ἀπορήσεις. | ||
130 | μῦσος γὰρ δεινόν, ψεῦδος φάσκειν θεοῦ αὐδήν. | μῦσος γὰρ χαλεπόν, ψεῦδος φάσκειν θεοῦ αὐδήν. | |
τοῦτό γε μὴν ἔσετ’ οὔθ’ ἅλιόν γ’ ἔπος, οὐδ’ ἀτέλεστον. | τοῦτό γε μὴν ἔσετ’ οὔθ’ ἅλιόν γ’ ἔπος, οὔτ’ ἀτέλεστον. | ||
180 | ἐν δ’ ἄρα τῷδε βίῳ θείου μένετ’ ἐντὸς ὁμίλου | ||
FINIS | ἔνθα λόγος θεοῦ οὐράνιος κηρύσσεται αἰὲν | ||
ἀψευδής, ἀμετάβλητος, θεὸς αὐτὸς ἰησοῦς | |||
ἤτ’ αὐτοῦ διδαχὴ στομάτων σωτήριος ἠχεῖ | |||
πρεσβυτέρων ἄπο καὶ μετὰ λαοῖς ἱρὰ δίδονται | |||
185 | σημεῖ’ εὐνοίας πατέρος βασιλῆος ἀνάρχου, | ||
αὐτοῦ θ’ υἱέος ἐκ γενετῆρος ἀειγενέταο. | |||
ἀΐδιον διὰ πνεῦμ’ ἅγιον πιστῶν παράκλητον. | |||
πρῶτον μὲν γνώσῃ παλινόρσου λοῦτρα βίοιο, | |||
καὶ γένεσιν θνητοῖσιν ἄνωθε φορούμενον ὕδωρ | |||
190 | νάματος ἀγλαοποιοῦ, ἁμαρτονίβοιο, διαυγοῦς. | ||
δεύτερον αὖ δύναμιν κλειδοῦχον, τῇ ἔπι κεῖται | |||
ἀνθρώποισιν ὄλυμπον ἀνοίγειν ἠδ’ ἀποκλεῖσαι. | |||
καὶ τρίτον οὐράνιον δεῖπνον, τῷ κύριος αὐτὸς | |||
ἑστιάων τε τροφή τε πάρεστι, διδοῖ γὰρ ἔδεσθαι | |||
195 | σῶμ’ ἴδιον (μέγα θαῦμα βεβήλοις) αἷμά τε πίνειν | ||
τοῖς ἐπὶ ταῦτ’ ἀχθεῖσιν ἐν ἐκκλήτῳ συνομίλῳ. | |||
ἔνθα μέν, ὅστις ἁμαρτήσεις κατὰ δάκρυα λείβων | |||
ἐκ κραδίης θρήνοισι κατεῖπεν, τόνδ’ ἀπολῦσαν | |||
ῥῆμα θεοῦ πιστῶν αὖθις κοινωνὸν ἔθηκεν. | |||
200 | ἔνθα δὲ πᾶς τις ποιεῖτ’ εὐχὰς ἠδὲ δεήσεις, | ||
κύριος ὡς ἐκέλευσε καὶ ἐξεδίδαξε μαθητάς, | |||
ὥστε προσεύχεσθ’ ὧδε. πατὴρ ὦ ὢν ἐν ὀλύμπῳ | |||
τοὔνομα σεῖ’ ἁγιασθήτω, πάτερ ἡμέτερ’, αἰεί. | |||
ἐρχέσθω σέθεν ἀρχέβιος βασίλει’ ἀπέραντος. | |||
205 | καὶ τὸ θέλημα γενηθήτω τεόν, ὡς ἐν ὀλύμπῳ | ||
οὕτω καὶ γαίης ἔπι πανταχοῦ. ἄρτον ἐπ’ ἦμαρ | |||
βόσκων σῆς ἀγέλην πάρεχ’ ἡμῖν ἄφθονον αὐλῆς. | |||
πάντως δ’ ἡμετέρας ἄφες, ὦ πάτερ ἤπι’, ὀφειλὰς | |||
καὶ γὰρ ἰδοὺ τόδε ποιοῦμεν πρὸς τοὺς πέλας ἡμεῖς. | |||
210 | μηδ’ ἡμᾶς πείραζε κακοῖς μογεροὺς πρὶν ἐόντας, | ||
ῥῦσον δ’ ἐκ καμάτων θ’ ἡμᾶς ἐκ τοῦ τε πονηροῦ, | |||
ὦ πάτερ, ὦ βασιλεῦ, ἔνδοξ’ ἀρετῇ δυνάμει τε. | |||
οὕτως οὖν τις ἐπιστρωφάσθω. Τῷ δ’ ἄρ’ ἔπειτα | |||
ὄλβος ἀπειρέσιος ζωή τ’ αἰώνιος ἔσται, | |||
215 | οὐδὲ βλαβήν τι δύναιτο κακόν ποτ’ ἐνέγκεμεν οὐδέν, | ||
ἵλεω<ν> εὑρόντ’ αἰῶνος, κόσμοιο θ’ ἅπαντος | |||
κύριον, ἀρχηγόν, βασιλῆα, δι’ υἱέος, ὅνπερ | |||
μεσσευτὴν ἔχομεν πρὸς ἐκεῖνον μοῦνον, ἰησοῦν | |||
ἐλθόντ’ εἰς χθόνα θνητόν, ἀπ’ ἀθανάτοιο γενέθλης | |||
220 | εἵνεχ’ ἁμαρτωλῶν, ἵνα τοι σώσειεν ἀλιτρούς. | ||
χαῖρε θε’ ἄμβροτε χριστέ, βροτῶν μόνε σῶτερ, ἰησοῦ, | |||
χαῖρε καὶ ἡμετέρας εὔνους ἀπόπαυε μερίμνας. | |||
Ἰοαχεῖμος Καμεράριος |